"A függetlenségnek értéke, ne pedig bére legyen" - interjú Király Júliával, a jegybank alelnökével

Király Júlia, az MNB alelnöke szerint a jegybanki függetlenség mindenhol alapérték, ezt sérti meg a kormánynak a jegybanki vezetők fizetéscsökkentését szabályozó törvénymódosítása, mert a lépés alkalmas lehet arra, hogy befolyásolja a monetáris politikát. Az alelnök asszony [origo]-nak adott interjújában elmondta, a magyar piacon még mindig nem beszélhetünk ügyfélközpontú árversenyről.

Egy múlt szerdai könyvbemutatón Simor András a saját felelősségéről beszélt. Ön érez saját felelősséget a válság és a devizahitelezés elszállása miatt?
- Két különböző dologról van szó. A devizahitelek 2004-től erősödő elterjedésében felelőssége nincs a jegybanknak, mivel nem volt eszköze a folyamat megállítására. Ugyanakkor a jegybank mindig elmondta, aggasztónak tartja a devizahitelezés ilyen mértékű elterjedését. Egy sokkal erőteljesebb, keményebb kommunikációval, fellépéssel a jegybank talán kicsit nagyobb eséllyel vehette volna rá a döntéshozókat, hogy lépjenek fel a devizahitelek elterjedése ellen. Erre mondta Simor András, hogy talán még hangosabban kellett volna szólnunk.

És a válságkezelés miatti felelősség?
- A Magyar Nemzeti Bank az első perctől kezdve részt vett a Magyarországot 2008 őszén ért súlyos piaci megrázkódtatás megfelelő ellenszerének kialakításában és alkalmazásában: a kezdetektől enyhítettük a bankszektor devizában és forintban fellépő likviditási feszültségeit. Csökkentettük a kötelező tartalékrátát, bővítettük az elfogadható fedezetek körét, azaz megtettünk minden olyan lépést, hogy enyhítsük a válság gazdaságra gyakorolt negatív hatását. Amikor szükséges volt, határozott kamatemeléssel védtük meg a forintot, ezt követően pedig, amikor lehetőség volt rá, a stabilitást megőrizve csökkentettük az alapkamatot.

A monetáris tanács legutóbbi ülése utáni sajtótájékoztatón Simor András utalást tett arra, hogy a jövőben már kamatemelésre lehet szükség. Mikor?
- A monetáris tanács egyértelmű, határozott és éppen ezért piacnyugtató állásfoglalást adott ki, miszerint, ha Magyarország kockázati megítélése tartósan romlik, akkor kamatemelésre kényszerülhet. A tanács döntése szerint az MNB törekedni fog arra, az uniós források piacra vezetésével megakadályozza a forint árfolyamának túlzott ingadozását.

Visszatérve a devizahitelezésre, a kormány komoly korlátozást vezet be. Nincs túl késő ehhez? Mi lesz az új devizahitelekkel és mi történik a meglévő devizahitel-állománnyal?
- A devizahitel-folyósítás szinte magától leállt a bankszektorban. Ezért önmagában az életbe léptetni kívánt szabálynak nincs vagy nem lesz rövid távon érdemleges hatása. Maga a tiltás azonban hosszú távon súlyosabb mellékhatással járhat, mint a kockázatoknak a hitelezési feltételekben megjelenő érvényesítése, amit az MNB kezdeményezésére életbe lépett, a felelős hitelezésről szóló kormányrendelet tartalmaz.
A Magyar Nemzeti Bank évek óta hangsúlyozza, hogy a lakossági szektorban nem a devizahitelezésé a jövő, tehát maga a korlátozás szándéka nem ellentétes a jegybank álláspontjával. A korlátozás mértéke és ütemezése az, amiről a jövőben a szakmai párbeszédnek szólnia kell.
Lehet, hogy első lépésben a felelős hitelezésre vonatkozó rendeletet kellett volna szigorítani, de érdemes lett volna azt is végiggondolni, hogy nem célravezetőbb-e az osztrák példa, ahol először a nem jelzáloggal fedezett hitelekre vezetettek be szigorúbb korlátozást. Mindettől függetlenül úgy látjuk, hogy a devizahitelek felfutása növelte az ország sérülékenységét, ebben egyébként minden banki minden szereplő egyetért velünk, ahogy a korlátozás szükségességében is.
A meglévő állomány pedig tartósan velünk élő teher, fenntartja Magyarország sérülékenységét. Ettől nem lehet az egyik napról a másikra elköszönni, mivel ennek - attól függően, hogy az esetleges átváltás hogyan valósul meg - akár komoly, hosszabb távú negatív árfolyamhatása is lehet. A forró krumplitól nem lehet megszabadulni - meg kell várni, amíg kihűl, addig meg kell tanulni együtt élni vele.

A kormány dolgozik a bajba jutott hitelesek megmentését célzó konstrukción, ami várhatóan őszre lesz kész. Erről mi a véleménye? A forinthiteleseknek nem kellene?
- A nehéz helyzetbe jutott adósok problémája alapvetően szociális, illetve fogyasztóvédelmi megoldást követel. A döntés egyfajta értékválasztás - amit csak a kormány, illetve a parlament hozhat meg. Mi, a pénzügyi stabilitásért felelős intézményként, egyelőre nem látunk a bankrendszer stabilitását fenyegető következményeket.
Gondolni kell ezenkívül az erkölcsi kockázatra is, vagyis hogy ez a lépés mit üzen a többi adósnak, akik eddig rendben törlesztették a hitelüket, valamint azoknak, akik nem vettek fel hitelt, mert alaposan mérlegelték a kockázatokat.

Ha a kétezres évek elején meghatározott terveknek megfelelően alakult volna a helyzet, akkor nem lenne ez a probléma. Ma már euró lenne forint helyett?
- Azért akkor se lenne egyszerű, mert a lakosság jellemzően svájci frankban adósodott el.

Mi a megoldás?
- Ahhoz, hogy a sérülékenység elkezdjen csökkenni, növekedési pályára kell állítani a gazdaságot, és a hiánynak pedig mérsékeltnek kell maradnia.

Visszatérve az erkölcsi kockázathoz, a forinthitelesek is bajban lehetnek, tekintettel a Simor úr által említett monetáris szigorításra?
- A problémás (nem fizető) hitelek között a devizaalapú hitelek állománya a nagyobb, nagyjából háromszor akkora, mint a forinthiteleké. A problémás hiteleknél, ezen belül is a devizahiteleknél maradva ne felejtsük el, hogy alapvetően az ország kockázati felárának emelkedése és az árfolyammozgás miatt került bajba sok adós, továbbá azért, mert a válság hatására sokan elvesztették a munkájukat.

A nehéz helyzetben lévőkön igyekszik segíteni - igaz, teljesen másik oldalról - a nemrég elindított szegénybank. Mit szól a kezdeményezéshez?
- Sokféle szegények bankjáról beszélnek, én a Kiút programot ismerem, már csak azért is, mert az azt létrehozó alapítvány kuratóriumának korábban tagja voltam. Szögezzük le, ez társadalmi munka, még alelnöki kinevezésem előtt működtem együtt a program kitalálóival, akik komoly szellemi, szakmai és pénztőkét fektettek a kezdeményezésbe. Fontos, hogy ez nem lemásolja a Yunus-féle bangladesi Grameen bankot, hanem adaptálja azt arra a magyar környezetre, ahol erősebb és szélesebb a szociális háló.

"Fenntartom a korábbi véleményt, miszerint nincs elég erős verseny"

Ebben a helyzetben lesz létjogosultsága?
- A programban részt vevő emberek elkötelezettsége miatt meg vagyok győződve, hogy életképes lesz a magyar szegénybank. De borzasztóan nehéz lesz, és biztosan sok kudarc is éri majd a kezdeményezőket. Éppen ezért fontos, hogy nem egy külföldi példát másolnak le Magyarországon, hanem egy hazai környezetben működőképes modell indul el. Az MNB részéről a pénzügyi kultúra fejlesztését célzó programon keresztül támogatjuk a pénzügyi szemléletváltást.

A Kiút programmal egy pénzügyi tevékenységgel foglalkozó szervezet jelenik meg a piacon, ám a bankadó miatt a klasszikus hitelintézetek mérlegelhetik, hogy maradnak-e Magyarországon. Lesz kivonuló?
- A bankadóról szó van szinte minden országban, több helyen már bevezették, és vannak országok, ahol be fogják. A legtöbb helyen azonban a bankadó pénzügyi stabilitási célokat szolgál.

Ez egybevág az MNB céljaival, mégis kritizálták az elvonást...
- Amiben vita van, az nem a bankadó mint teher, hanem annak felhasználása és mértéke. A bankadó nálunk nem pénzügyi stabilitási célokat szolgál, hanem költségvetési lyukat töm be. A mostani mérték, ami a GDP 0,7 százalékára rúg, irreálisan magas, az európai átlag 0,1-0,2 százalék. Ez tekintélyes különbség. A lépés a hitelezés visszafogását eredményezheti, ez pedig súlyos növekedési áldozatot követelhet, épp abban az időszakban, amikor fejlődésre lenne szükség. Régóta folyik vita a külföldi bankoknak a magyar bankpiacon játszott szerepéről, beleértve a válság előtti és közbeni magatartásukat. Az egyértelmű, hogy a külföldi bankok a válság előtt növelték a versenyt, és know-how-t hoztak be, így pozitív hatásuk volt a bankpiacra. Bár kétségtelen, hogy az egyensúlyhiányhoz hozzájárult a válság előtti, meghatározóan kockázatalapú verseny.

Most akkor jót tettek vagy rosszat?
- A válság előtt is inkább jót, a válság alatt pedig egyértelműen pozitív volt a tevékenységük. Az mai napig nemzetközi vitatéma, hogy egy külföldi banknál a helyettesítési vagy a támogatási funkció az erősebb. Helyettesítési hatás az, amikor a válságba jutott országból kivonja a pénzt az anyabank, a támogatási funkció pedig az, ha az adott anyabank a forrásokkal hozzájárul a válság hatásának mérsékléséhez; nálunk a támogatási hatás volt erősebb, amit az is jelez, hogy az anyabankok a válság kitörése óta növelték kitettségüket, tehát egyértelműen jövőbeni üzletpolitikájuk részeseinek tekintik Magyarországot.
Kétségtelen, hogy a bankadó miatt fennáll a veszélye, hogy visszafogják majd a hitelezési tevékenységüket, azaz a térség más országaiba több tőkét és forrást csoportosítanak. Azt egyébként szintén látni kell, hogy bár a nyugat-európaiakhoz képest kiugróan jövedelmező a magyar bankrendszer, de kelet-európai viszonylatban ez már nem igaz. Összességében átrendezhetik a forrásaikat a külföldi bankok, de hosszú távon továbbra is jövedelemtermelő célrégióként szerepel majd Magyarország a külföldi anyabankoknál. A Magyar Nemzeti Bank a július 22-i brüsszeli megbeszélések résztvevőjeként pedig üdvözli, hogy a felek kinyilvánították az Európai Banki Koordinációs ("Bécsi") Kezdeményezés (Vienna Initiative) jelentőségét és azt továbbra is az egyeztetések keretének tekintik.

Említette az erőltetett versenyt, miközben a kinevezése előtti parlamenti meghallgatáson 2007-ben még azt mondta, hogy nem elég erős a magyar bankszektorban a verseny. Mi a helyzet, erős a verseny, vagy nem?
- Valóban, első látásra félreérthető a dolog. Arról van szó, hogy a magyar piacon nem ügyfélközpontú árverseny, hanem kockázatalapú vetélkedés alakult ki.

Azaz nem a marzsok szűkültek, vagyis a verseny nem feltétlenül csökkentette az árakat.
- Igen, a kockázatalapú versenyben olyanok is hitelhez jutottak, akikről lehetet látni, hogy csak nagy nehézségek árán tudják majd visszafizetni. Tehát az árban és kondíciókban továbbra is vannak feszültségek, amelyeket lehetne oldani. Ha kell, akár szabályozással is. Az áralapú verseny hiánya miatt tehát fenntartom a korábbi véleményt, miszerint nincs elég erős verseny.

Király Júlia: A fejlett világban mindenhol alapérték a jegybank függetlensége

A bankok tehát osztották a hitelt, ami hozzájárul Magyarország sérülékenységéhez. Az eurózóna esetleg megfelelő védelmet jelenthetne, ám a görög válság miatt megrendült a bizalom a valutaövezetben. Elemzések láttak napvilágot arról, hogy esetleg lennének tagállamok, amelyeknek érdemes lehet kilépni, emellett az érintett országok esetében felmerülhet, nem is biztos, hogy érdemes belépni az eurózónába. Magyarországnak mit kell tennie? Alternatíva lehet a forint megtartása?
- A görög (spanyol, portugál) példa azt mutatja, hogy csak felkészülten szabad belépni az eurózónába, különben az első kis széllegyintés visszahathat. Paradox módon a görög válság rendítette meg az eurózónába vetett bizalmat, de a görög válság eddigi kezelése azt jelzi, van kohézió. Nincs más esélye a kicsi, nyitott, az EU-hoz ezer szállal kötődő gazdaságunknak, mint hogy belépjen az eurózónába. Az egy más kérdés, mikor ér célba Magyarország, jelenleg nincs hivatalos céldátum. A legfontosabb azonban az, hogy legyen erős gazdaságunk, akkor bizonyos határokon belül szabadon tudjuk eldönteni, hogy meddig folytatjuk kívül és mikor érkezett el az idő a belépésre.

Az állami szférában tervezett bérplafon miatt hetek óta vita van a kormány és a jegybank között. Simor András jelezte, hogy törvényességi kérdésről van szó, és sérelmezte, hogy nem tárgyaltak vele erről, hanem a kormány nyomást gyakorolt. Ha egyeztettek volna a jegybanki vezetőkkel a kormány illetékesei, akkor belementek volna a fizetéscsökkentésbe?
- A kérdést akkor tudtuk volna átgondolni, ha ténylegesen a folyamat kezdete előtt érkezik ilyen megkeresés hozzánk. Egyébként, hogy mennyire nem a pénzről van itt szó, az is mutatja, hogy van olyan magyar állami tulajdonú bank, ahol lehet magasabb a kereset, mint a 2 milliós határ. Azt kell tisztán látni, hogy a fejlett világban mindenhol alapérték a jegybank függetlensége, mert csak így garantálható a kiszámítható, hosszú távon alacsony inflációs környezet. Nincs olyan szabály vagy elmélet, hogy milyen függetlenséghez milyen bérezés tartozik. Van, ahol az átlagfizetés a pénzügyi szektor átlaga alatt van vagy felette, nagyon jelentősek a különbségek. A fizetés összege annak a szerződésnek a része, ami hat évre szól. Azt állítjuk, hogy a szerződés sérthetetlensége a jogállamnak, jogszerűségnek, nem mellesleg a jegybanki függetlenségnek a része. Minden más esetben a mindenkori kormányzat büntethet vagy jutalmazhat a jegybankári fizetések változtatásával, ezáltal viszont nyilvánvalóan befolyásolja a monetáris döntéseket.

Mégsem így áll a helyzet, a parlament rábólintott a bérplafonra. Mi lesz ezután?
- A Magyar Nemzeti Bank továbbra is egyetért az Európai Központi Bank álláspontjával, amely szerint az MNB-törvény módosítása sérti a magyar jegybank függetlenségét. Hiteles monetáris politika alapja csak a független központi bank lehet. Az árstabilitás mint elsődleges cél elérését és fenntartását kizárólag egy minden tekintetben független intézmény valósíthatja meg.
Kiemelkedően fontos a monetáris politikát és annak irányítóit elválasztani rövid távú politikai érdekektől. Az MNB a jegybanktörvény módosítását a jegybanki függetlenséget sértőnek tartja, mivel az összeegyeztethetetlen az Európai Unió működéséről szóló szerződésben, illetve az MNB-törvényben foglalt alapelvekkel, valamint teljes mértékben figyelmen kívül hagyja mind az EKB-nak, mind az MNB-nek a törvénytervezetről kibocsátott véleményét.
Mivel az Európai Központi Bank szerint is ez egy kardinális, a jegybank függetlenséget érintő kérdés, az EKB dönthet úgy, hogy felhívja az Európai Bizottság figyelmét erre, amely majd ezt követően dönt arról, hogy milyen szankciókat alkalmaz. A lényeg számunkra az, hogy a függetlenségnek értéke, ne pedig bére legyen.