Nem csodaszer az árfolyamtrükk betiltása a devizahiteleseknek

Könnyen a banki hitelek díjainak és kamatának emeléséhez vezethet, ha a kormány rábólint arra a felügyeleti tervre, miszerint a jövőben a devizahitelek törlesztőrészletének kiszámításakor a bankoknak le kellene mondania a vételi és eladási árfolyam különbségéből adódó nyereségről. A hitelek megdrágítására a kódex is lehetőséget ad, a rejtett költségelemekre is érdemes lesz figyelni.

A díjak és a kamatok emelésével reagálhatnak a bankok arra a felügyeleti felvetésre, miszerint középárfolyamon kellene elszámolni a devizahiteleket, a jelenlegi gyakorlat szerint ugyanis az átváltásból adódó nyereséget a bankok bekalkulálják a törlesztőrészletekbe - mondta az [origo]-nak több, név nélkül nyilatkozó banki középvezető, akik szerint az így kieső bevétel pótlására a magatartási kódex is lehetőséget ad, a bankok pedig a bankadó után nem szívesen vállalnának fel újabb veszteségeket.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) hétfőn küldte el a lakossági devizahiteleknél alkalmazandó árfolyamra vonatkozó részletes szakmai javaslatát a nemzetgazdasági miniszternek, a felügyelet azt javasolja, hogy a lakossági devizahitelek esetében a bankok az átváltáskor a jegybank hivatalos devizaárfolyamát vagy saját középárfolyamukat alkalmazzák. A felügyelet szerint az indokolná a váltást, hogy a bankok olyan árfolyamnyereségre tesznek szert, amely mögött nincs tényleges költség és kockázat. A középárfolyamon történő váltást Szász Károly, a PSZÁF elnöke vetette fel még július elején (éves szinten akár több tízezer forint is lehet az ügyfél megtakarítása - erről itt olvashat részletesen).

Több díjtétel is emelkedhet

Ez az összeg azonban hiányozni fog a bankok kasszájából, ha a nemzetgazdasági tárca támogatja a javaslatot, ezért az [origo]-nak nyilatkozó bankárok és banki szakemberek szerint érdemes arra készülni, hogy a bankok az ügyfeleken próbálják majd meg visszahozni a kieső összeget.

A banki áremelések ellen egyelőre csak az szól, hogy a gazdasági nehézségek miatt élesebb lett a verseny a pénzintézetek között, jogi lehetőségük ugyanis lenne a drágításra: a tavaly komoly viták után elfogadott magatartási kódex azt mondja ki, hogy amennyiben a hitelező "tevékenységét, működési feltételeit érintő vagy ahhoz kapcsolódó jogszabályváltozás, jegybanki rendelkezés" lép életbe, akkor egyoldalúan lehetőség van a hitelkamat emelésére.

Lippner Tamás, a Benks.hu hiteltanácsadó cég ügyvezető igazgatója úgy látja, hogy a pénzintézetek többféleképpen is ellentételezni tudják a lépés negatív hatását. A hitelfelvételkor, illetve a hitel futanideje alatt az ügyfél által fizetendő díjak (ezekről lásd keretes írásunkat), illetve a hitel kamatának megemelésével is lehetőség van a kompenzálásra. A kódex szerint a "kamaton kívüli, a hitelhez kapcsolódó egyéb jutalékokat, költségeket és díjakat" évente legfeljebb az éves átlagos infláció mértékével emelik - azaz ezekre a tételekre nem vonatkozik a jogszabályváltozás hatása, de arra lehet számítani, hogy a bankok az árfolyamtrükk nyereségének elvesztése miatt kihasználják majd ezt a lehetőséget is.

Banki díjak

Hitelbírálati díj: ezen a címen az ügyfél fizetőképességének vizsgálatáért kér pénzt a bank. Az eljárás mutatja meg, hogy a bank hitelképesnek tartja-e az ügyfelet. Mértéke 15-35 ezer forint között mozog, ahol van ilyen.

Szerződéskötési díj: a pénzintézet adminisztrációs kiadásainak fedezésére szolgál, vagyis azért, hogy a bank megkötötte az ügyféllel a hitelszerződést. Mértéke, ahol alkalmazzák 0,75-1,5 százalék.

Folyósítási jutalék: ezt az összeget a hitelösszeg ügyfél számlájára történő utalásakor számítja fel a bank. Mértéke körülbelül 1-1,5 százalék.

Kezelési költség: szintén adminisztrációs költség, a többi díjtól eltérően a hitel futamideje alatt mindvégig fizetni kell. Mértéke körülbelül 0-3 százalék.

Van munka az átváltással

A lapunknak nyilatkozó egyik bankár szerint a PSZÁF-javaslat legtámadhatóbb pontja, hogy az esedékesség előtti napon érvényes jegybanki vagy banki középárfolyamhoz kötné az átváltást. Mivel az árfolyamok egy nap alatt akár több százalékkal gyengülhetnek vagy erősödhetnek, a bank és az ügyfél futja ezt a kockázatot. "Bár hosszú távon az árfolyammozgások kiegyenlíthetik egymást, de a napi likviditás biztosítása költséget jelent a bankoknak" - mondta.

"Csúsztatás lenne az állítani, hogy a forint devizára váltása mögött nincs tényleges szolgáltatás"- mondta az [origo]-nak egy másik banki középvezető, aki szerint a pénzváltás ugyanolyan banki szolgáltatás, mint például a hitelezés, a költségei között pedig ott van a banki treasury-osztály fenntartása és a tartalékolás is. "Emögött is komoly munka van, nem véletlen, hogy az utcai pénzváltó is jegyez eladási és vételi kurzust. Ilyen alapon nem lehetne kamatot sem szedni, bár abban van igazság, hogy egyes bankok meglepően sokat keresnek az átváltásokon" - tette hozzá.

Egy másik nagy magyarországi kereskedelmi banknál dolgozó forrásunk azt mondta, hogy "amennyiben a felügyelet szerint a bankok a jegybanki középárfolyamon szerzik be a devizát, akkor miért nem teszik lehetővé, hogy ezt ténylegesen meg lehessen tenni a Magyar Nemzeti Banknál, ha ugyanis valóban költségmentes a devizaátváltás, akkor ez lenne a logikus lépés" - mondta a banki középvezető, hozzátéve, hogy természetesen nem számít ilyen lépésre. "A sarki közértest sem kötelezik arra, hogy olcsóbban adja a tejet, arra hivatkozva, hogy egyesek szerint olcsóbban vásárolt a nagykereskedőnél. Adminisztratív eszközökkel nem lehet fellépni az alapvető piaci folyamatokkal szemben. Csodák nincsenek" - mondta egy másik, a bankvilágot jól ismerő forrásunk.

A jegybanki középárfolyam nem megoldás a bankok szerint

A javaslat jelenleg a nemzetgazdasági tárcánál van, döntés legkorábban ősszel várható. Müller János, a Bankszövetség főtitkára szerdán az atv.hu-nak azt mondta, hogy a szövetség szerint a középárfolyamos elszámolással nem lehet ellensúlyozni a forintárfolyam gyengeségét, márpedig az igazi problémát ez okozza.

Az OTP Bank a PSZÁF-javaslattal kapcsolatban az [origo]-val azt közölte, hogy a bank szerint az MNB középárfolyama nem megfelelő a törlesztőrészletek átváltásának szabályozására, hiszen aez az árfolyam alacsonyabb, mint az eladási árfolyam a bankközi piacon, ezért a bankoknak vesztesége keletkezne a törlesztőrészletek átváltásakor. Az Unicredit Bank szerint a jegybanki deviza-középárfolyam használata az árfolyam-megállapítás módszere és időbelisége miatt árfolyamkockázatot jelentene, ezért a bank a kereskedelmi banki középárfolyamot tartja megoldásnak, és ezt már most is alkalmazza.

A KDB Bank szerint a megoldást az jelentené, ha lehetővé tennék a bankok, hogy az ügyfelek devizában is törlesszenek. Ebben az esetben az ügyfél választhatna, hogy a bank árfolyamait elfogadja vagy keres más megoldást, például valutaváltónál vásárol devizát és azt a devizaszámláján keresztül befizeti. A KDB Bank szerint így a piac, pontosabban a verseny határozná meg az árakat, nem pedig egy jogszabály.

Vita a bankadó miatt

A bankok esetleges áremelése már korábban, a jóval nagyobb érvágást jelentő bankadó miatt is szóba került. A bankoknak bő 100 milliárd forintos elvonást jelentő adóteher egy részét a Költségvetési Tanács szerint a pénzintézetek át fogják hárítani az ügyfelekre. A testület július elején publikált becslése szerint a bankadóból a bankokra eső 130 milliárd forintból mintegy 80 milliárd forintot meglévő ügyfélkörükre hárítanak át a bankok és takarékszövetkezetek. A Költségvetési Tanács azt is valószínűsítik, hogy a lakossággal szembeni erős banki alkupozíció miatt az áthárított különadó legnagyobb része, mintegy 50 milliárd forint a lakosságot fogja terhelni.

Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója július 8-án azonban azt nyilatkozta: "Kizártnak tartom, hogy át lehessen hárítani az emberekre a bankadó terheit, annak jelentős részét a bankok viselik". Ezzel összhangban nyilatkozott Erdei Tamás, a Bankszövetség elnöke a Portfolio.hu-nak július végén, a bankár közölte: "Ebben az évben már képtelenség az ügyfelekre hárítani a terheket, hiszen ők amúgy is nagyon nehéz pénzügyi körülmények között léteznek. A bankoknak nem érdeke, hogy akár lakossági, akár vállalati ügyfeleiket ellehetetlenítsék, ezért az idén tartalékaikkal, illetve tőkéjükkel szemben kell leírniuk a pluszterhet. Ha középtávon, például három éven keresztül fennmaradna az adóteher, elkerülhetetlenné válna, hogy beépüljön a költségek közé. Ellenkező esetben ugyanis a bankok veszteségessé válhatnak".