Az új adók - amelyek a telekom, az energetikai és a kiskereskedelmi cégekre vonatkoznak majd - a 2010-es és a 2011-es költségvetési lyukak betömésében valóban segíthetnek, de azt egyelőre nehezen látni, hogy Orbán Viktor miképp fog egy hosszú távon is hiteles programot építeni az ilyen esetleges bejelentésekre - írja a magyar kormány második akciótervéről Stefan Wagstyl, a Financial Times blogjában.
A szerző - aki szerint Orbán egy maga útját járó miniszterelnök - azt is kiemeli, hogy a miniszterelnök intézkedéscsomagjának válságadói elsősorban a külföldi tulajdonban levő vállalatokat érintik majd, a nyugdíjrendszer bejelentett átalakítása miatt pedig bankárok már a magánnyugdíj-rendszer újraállamosításától tartanak (a válságadóról szóló cikkeinket itt találja).
A blogbejegyzés szerint az egyik agytröszt, az Eurasia Group szerint a bejelentett intézkedések után elérhető a 2010-re kitűzött 3,8 százalékos, illetve a 2011-re beállított 3 százalékos deficit, míg korábban ez nem így volt. Preston Keat elemző ehhez azt is hozzáteszi azonban, hogy az új adók negatívan érintik az érintett szektorok vállalatait, a válságadók ugyanis elviszik a nyereségük felét. "Ez érinteni fogja Magyarország általános üzleti megítélését, és lehetnek visszahatásai a növekedésre és a foglalkoztatásra is" - emelte ki a szakértő, aki szerint a közigazgatás, az egészségügy és a szociálpoltika átalakításának elmaradása rosszat tehet a beruházásoknak és a gazdasági növekedésnek is.
A blogbejegyzés szerzője a Goldman Sachs véleményét is idézi, az amerikai bankház szerint a rövid távú megbízhatóság javult a csomag miatt, de a bejelentett adóknak negatív hatása lesz a növekedésre és így az adóalapot is csökkenthetik, sőt, mivel átmeneti intézkedésekről van szó, így a költségvetési gondok újra előjöhetnek majd Magyarországon.
"Az IMF nem boldog, a befektetők óvatosak, de a magyarok támogatják Orbánt" - mutat rá a szerző, aki szerint Magyarországnak figyelnie kell arra, hogy kicsi és pénzügyileg sérülékeny országként csak nehezen követheti ugyanazt az utat, amit a nagy pénzügyi tartalékokkal rendelkező Kína, illetve a globális pénzpiacokhoz könnyen hozzáférő Egyesült Államok és Egyesült Királyság.