Valutaháború: kiegyezett döntetlenben Peking és Washington

Kína és az Egyesült Államok erőpróbájává vált a szöuli G20-csúcstalálkozó, ami pénteken úgy ért véget, hogy egyetlen érdemi kérdésben sem sikerült elmozdulni a holtpontról. Peking továbbra is azt tesz a jüannal, amit szeretne, a fejlett országok pedig áldásukat adták arra, hogy Washington több százmilliárd dollár piacra öntésével gyengítse a dollárt. Az inflációs hatások akár Magyarországra is begyűrűzhetnek.

"Ez nehezebb lesz, mint az európai uniós elnökség, a kulturális és az érdekkülönbségek ugyanis hatalmasok. Mi nem tudjuk megmondani Kínának és az Egyesült Államoknak, hogy mit tegyenek" - mondta Nicolas Sarkozy francia elnök, a G20 országcsoport elnöki pozícióját 2011-ben betöltő Franciaország első embere a Szöulban pénteken befejeződött csúcstalálkozó után.

A kétnapos G20-tanácskozáson csupán az elvárható minimum teljesült: általános megállapodás született olyan "irányelvek" későbbi megalkotásáról, amelyek segíthetnek kezelni a világgazdaság fejlődésére kockázatot jelentő globális egyensúlytalanságokat. A résztvevők megállapodtak, hogy a vitatott árfolyam- és kereskedelmi kérdések megoldásában együttműködnek, de a részletek kidolgozása csak a jövőben várható.

Sarkozy szerint a "G20-csoport a válságban is nagy munkát végzett, a válság után pedig strukturális reformokat kell végrehajtania", és ennek érdekében a francia elnök egyfajta roadshow-val készül a G20 vezetésére. Sarkozy elsőként Dominique Strauss-Kahnnal, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szintén francia elnökével találkozik, majd decemberben Indiába és az Egyesült Államokba utazik, amit januárban afrikai egyeztetések követnek.

Amerika-ellenes koalíció

A mostani G20-csúcstalálkozót Kína és az Egyesült Államok szembenállása határozta meg, ami meg is akadályozta, hogy bármilyen konkrét megegyezés szülessen a világdevizákkal és a kereskedelmi mérlegekben tapasztalható egyensúlytalanságokkal kapcsolatban. "Kína támogató országokat talált ahhoz az álláspontjához, miszerint az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) fegyelmezetlen pénzügypolitikája gyengíti a dollárt, ami a feltörekvő piacokra nyomja a spekulatív tőkét" - írta értékelésében a Wall Street Journal (WSJ). Hasonlóan látja a Business Week kommentárja is, amely szerint a G20-csúcson gátat szabtak a Peking árfolyam- és tartalékpolitikáját illető amerikai kritikáknak, és ellentámadás indult Kína, Brazília és Németország részéről az amerikai monetáris politikát illetően.

Már a mostani csúcs előtt is voltak arra utaló jelek, hogy heves vitákkal terhelt tárgyalásokra lehet számítani. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter hevesen kritizálta az amerikai gazdaságpolitikát a héten a Spiegelnek adott interjújában, a berlini politikus ugyanis azt mondta: az Egyesült Államok aláássa saját gazdaságpolitikai hitelességét, fokozza a globális gazdasági bizonytalanságot és képmutató módon nyilatkozik a devizaárfolyamokkal kapcsolatban. "Az amerikai gazdasági növekedési modell mély válságba jutott" - fejtette ki a véleményét a német pénzügyminiszter.

A németek kritikáját valószínűleg az az amerikai javaslat váltotta ki, miszerint Németországnak nem ártana nagyobb erőfeszítéseket tennie a folyó fizetési mérleg többletének csökkentése érdekében. A németek megjegyzéseit az is motiválhatta, hogy az amerikai jegybank a múlt héten mennyiségi élénkítésről döntött, amely alapján 600 milliárd dollárt pumpálnak a pénzügyi piacokra a gazdasági élénkítés céljából.

Nem mentek egymásnak

A G20 találkozó előtti hétvégén már tartott ázsiai minicsúcson Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter már azt mondta, hogy a folyó fizetési mérleg többlete nem olyasmi, amire limiteket lehetne felállítani, a kínai pénzügyminiszter-helyettes pedig úgy nyilatkozott, hogy a Fed politikája végső soron hozzájárul a világgazdaság növekedéséhez - majd Kína fél százalékkal felértékelte a jüant, jelezve, hogy szimbolikus lépésekre továbbra is hajlandó.

Sarkozy: "Mi nem tudjuk megmondani Kínának és az Egyesült Államoknak, hogy mit tegyenek"

"Bár a csúcstalálkozó záródokumentuma szinte semmilyen konkrétumot nem tartalmaz, valójában komoly hallgatólagos megállapodásokat rejt. Az Egyesült Államok elfogadta, hogy Kína abban az ütemben fogja felértékelni a jüant, ahogy az Kínának megfelel. Washington jóváhagyta továbbá minden partnerének jövőbeni, a tőkebeáramlást korlátozó intézkedéseit, beleértve a devizapiaci intervenciót is" - írja elemzésében a Concorde Értékpapír Zrt. Az amerikai visszavonulás láttán a G20 minden résztvevője eltekintett attól, hogy az amerikai monetáris enyhítést dollárleértékelésnek nyilvánítsa - a pár nappal korábban még nagyon kritikus német pénzügyminiszter például azt nyilatkozta a csúcs után, hogy a Fed fenntartható növekedést, nem pedig gyenge dollárt akar.

Az inflációs hatások Magyarországra is begyűrűzhetnek

"Azzal, hogy az Egyesült Államok "engedélyt kapott" arra, hogy saját gazdaságát a dollár inflálásával hozza lendületbe, óhatatlan következményként számolhatunk a pénzromlás begyűrűzésével minden gazdaságba, így a magyarba is. Nem tudni azonban, hogy ez milyen mértékű lehet. Arról ugyanis az Egyesült Államokban is élénk vita folyik, hogy lehet-e előre tervezett módon 1-2 százalékos korlátok között tartani a pénzromlás ütemét, vagy elszabadulhat az infláció nagyobb mértékben is" - mondta az [origo]-nak Kovács Krisztián, a Concorde elemzője.

A szakértő szerint a másik, magyar szempontból is esetlegesen fontos tényező, hogy bár megállapodás született arról, hogy nem próbálják meg korlátozni a nagy exportőrök, azaz Kína, Németország és Japán kivitelét, de mégsem tudható biztosan, hogy az elkövetkezőkben miképp alakul majd a világkereskedelem. "Ha a számunkra meghatározó német export továbbra is jó ütemben növekszik, akkor az a magyar gazdaság számára is meghatározó lesz, ellenkező esetben azonban jócskán fékezheti a növekedést" - mondta Kovács, aki szerint a G20 csúcson valójában két játékos volt mindössze a pályán: Kína és az Amerikai Egyesült Államok, és még az Európai Unió is csak a partvonalon kívülről figyelte a mérkőzést.