Ideges piacok, felszín alatti ellentétek: kezdődik a magyar elnökséget felvezető EU-csúcs

Bár a felszín alatt sok az ellentét a válságkezelés módját illetően, de nem várható nagy egymásnak feszülés az Európai Tanács csütörtöki és pénteki csúcstalálkozóján Brüsszelben, a várakozások szerint a fő cél az ideges piacok megnyugtatása lesz. A brüsszeli magyar képviselet vezetője szerint a csúcs végkimenetele meghatározza majd, hogy Magyarország milyen hangulatban veszi át januárban az elnökséget.

"A csúcstalálkozó tétje nagy, az ideges piacok felé azt kell kommunikálni, hogy az Európai Unió egy szilárd alapokon álló, a problémákat megoldani képes szervezet. A csúcstalálkozó kimenetele nagymértékben meghatározza majd, hogy mennyire lesznek egyeztető hangulatban az országok, amikor Magyarország átveszi a soros elnökséget januárban" - mondta Györkös Péter, a brüsszeli magyar állandó képviselet vezetője egy csütörtöki, újságíróknak tartott brüsszeli sajtótájékoztatón.

Az előzetes információk alapján a csütörtökön és pénteken megtartandó európai uniós csúcstalálkozó fő témája a válságból való kilábalás lesz. Ezen belül a 750 milliárd eurós, 2013-ig tartó Európai Pénzügyi Stabilitási Mechanizmust (EFSF) felváltó állandó válságkezelési mechanizmus (Európai Stabilitási Mechanizmus - ESM) alapvonalairól történő elvi döntés megszületése, valamint a lisszaboni szerződés emiatt szükséges módosításának elfogadása lesz majd terítéken.

Jó eséllyel szó lesz még az uniós gazdaságpolitikai kormányzás egyes elemeihez kapcsolódó jogszabályokról, valamint a 2014 és 2020 közötti pénzügyi keretről is, a nyugdíjkérdés azonban szinte biztosan nem lesz már napirenden, mert a lengyeleknek köszönhetően erről minden fél számára megnyugtató megoldás született. A gazdasági kérdéseken túl napirenden lesz még a stratégiai partnerségekről - elsősorban a Kínához, Oroszországhoz és az Egyesült Államokhoz fűződő viszony, továbbá a tagállamok megerősítik majd Montenegró tagjelölti státusát.

Hogyan kezelje az EU az államcsődöket?

Ahhoz, hogy az ESM majd műkődésbe tudjon lépni, a lisszaboni szerződés módosítása szükséges. Mindössze néhány mondatos módosításról van szó, amiről már csütörtökön politikai megállapodás születhet. Erről a néhány soros módosításról ezután a Tanács egyeztet az Európai Bizottsággal és az Európai Központi Bankkal is, és márciustól már ratifikálhatják is az új változatot a tagállamok. Mivel a módosítás nem jár az uniós intézmények nemzetek fölötti hatáskörének további bővítésével, nem kell a tagállamoknak egyenként szavazást tartaniuk majd a módosításról.

Az ESM a most létrehozandó közös uniós gazdaságpolitikai koordináció azon eleme, amely az esetleges államcsődök kezelésére szolgál, ez váltja fel a jelenlegi 750 milliárd eurós válságkezelési alapot. A mentőmechanizmus formálisan nem a lisszaboni szerződésen belül jön létre: az eurózóna tagállamainak részvételével, de eseti alapon nem eurót használó országok is csatlakozhatnának. További részletekről még nem sokat tudni: az egyelőre még kérdéses például, hogy ennek a mechanizmusnak része lesz-e az a németek által szorgalmazott intézkedés, amely szerint a csődbe ment országok csak az után juthatnak uniós mentőcsomaghoz, hogy a magánbefektetők leírták követeléseik egy részét.

Orbán Viktor és Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke

Ahogy Hans-Werner Sinn, az Ifo müncheni gazdaságkutató intézet vezetője korábban az [origo]-nak elmondta: ha egy ország annyira eladósodott, hogy képtelen visszafizetni a kölcsönöket, akkor megmenteni csak úgy lehet, ha a pénzügyi mentőcsomagot az után kapja meg, hogy a hitelezők már leírták a követeléseik egy részét, vagyis vállalják a rossz befektetéseikből adódó terhek egy részét. A sorrend azért fontos, mert így lehet garantálni, hogy a megmentésre szánt pénz az eladósodott országhoz, ne pedig a hitelezőhöz kerüljön, a hitelezők pedig érezzék a döntések következményeit.

A csúcstalálkozón szóba kerülhet még az uniós gazdaságpolitikai koordináció másik két pillérét, a megelőző (preventív) intézkedéseket és korrekciós mechanizmusokat magában foglaló hat jogszabály is, amelyek végleges kodifikációjának szintén nyárig kell elkészülnie. Napirendi pont lehet továbbá a 2014 és 2020 közötti uniós költségvetési keret is.

Közös európai gazdaságpolitikai koordináció

A közös európai gazdaságpolitikai koordinációról már tavasz óta folynak a tárgyalások, az utolsó csepp a pohárban a görög adósságválság volt, a tervezet kidolgozását a Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke által vezetett és az uniós pénzügyminiszterekből álló munkacsoport vállalta magára. Az ezt összefoglaló jelentés szeptemberre el is készült, még az Európai Tanáccsal és a Parlamenttel kell egyeztetni, és jövő nyárra, a magyar elnökség végére öntik jogszabályi formába. Ez a közös uniós gazdaságpolitikai koordináció tulajdonképpen a Stabilitási és Növekedési Paktum szigorítását jelenti, és három fő pillére van. A preventív intézkedések, a korrekciós mechanizmusok, és a 2013-tól életbe lépő ESM, amely a jövőben bekövetkező esetleges államcsődöket hivatott kezelni az eurózóna válságainak elkerülése végett.

Donald Tusk lengyel miniszterelnök - idejében megállapodtak

A preventív intézkedések közé tartozik az úgynevezett "európai szemeszter", amelynek keretében a tagországoknak minden év áprilisáig - először 2011 tavaszán - be kell nyújtaniuk a költségvetésük sarokszámait az EU-nak, amelyeket aztán az Európai Bizottság és az Európai Tanács is véleményez. Az ajánlásokról szóló mellékletet már csatolni kell az ősszel benyújtott nemzeti költségvetésekhez, amire azért van szükség, hogy már ebben a korai fázisban kiderüljön, ha esetleg valamelyik ország gazdaságpolitikája veszélyezteti az EU gazdasági stabilitását.

Az új uniós gazdaságpolitikai koordinációban több makromutatót fognak figyelni, tehát nemcsak azt, hogy egy ország hiánya ne haladja meg a 3 százalékot, hanem azt is, hogy az államadóssága meghaladta-e a GDP 60 százalékát, milyen az egyes országok versenyképessége és foglalkoztatottsága, illetve a folyó fizetési mérlegének egyenlege. A korrekciós mechanizmus keretében már nemcsak ajánlásokat fogalmazhatnak meg az uniós intézmények, hanem szankciókkal is sújthatják a renitenseket: ha például egy országnak nem sikerül 3 éven belül folyamatosan csökkentenie a 60 százalék fölötti államadósságát, akkor kötelezhetik, hogy a GDP-jének 0,2 százalékát helyezze letétbe.

Az ESM-hez csak végső esetben fordulhatnának az országok, legalábbis az egész reform fő motorjának számító Németország ezt szeretné elérni. Ezért a segítségért cserébe pedig komoly gyámkodást kellene elfogadnia az uniós intézményektől az adott tagországnak. Az ESM részleteinek kidolgozása is legkorábban csak március végén zárul le, ezután egyeztet róla a Tanács a Parlamenttel, majd jogszabályba foglalják, amihez szükség van a Lisszaboni Szerződés fentebb említett nagyon minimális módosítására.