Hatvanmillió féle csoki 70 négyzetméteren - a chocoMe-sztori

Hat hónappal indulása után Franciaországban is árusítani kezdik az angyalföldi csokoládémanufaktúra, a chocoMe termékeit. Az egyszemélyes vállalkozásként indult és 60 millió csokivariációt kínáló cég egy 70 négyzetméteres földszinti üzlethelyiségben működik, és decemberi forgalma már akkora volt, mint amit három évvel későbbre terveztek. Az üzleti felfutás hátteréről beszélt az [origo]-nak a tulajdonos, Mészáros Gábor.

Hogyan jut eszébe valakinek, hogy csokoládéra jázminvirágot vagy wasabis mogyorót tegyen, ráadásul még azt is képzelje, hogy ebből megélhet?
- Hamarabbról kell indítanom, egészen pontosan onnan, hogy hat év munka után egy multinacionális sörös cégtől kellett eljönnöm, mert a válság miatt leépítették azt a trade marketinges részleget is, amelynek vezetője voltam. 2009-ben álláskeresővé váltam, de több hónap után sem sikerült elképzelésemnek megfelelő állást találni. A sikertelen próbálkozások után gondolkodtam el azon, hogy miért is kaparok görcsösen bármilyen alkalmazotti státusz után, miért nem fogok saját vállalkozásba. A csokoládé gyártásának ötlete onnan jött, hogy gyerekkorom óta speciális kötődésem volt a csokihoz, de nem abban az értelemben ahogy általában minden gyerek szereti a csokoládét, hanem úgy, hogy mindig kíváncsi voltam a csokik összetételére, arra, hogy ki gyártja vagy hogy mi teszi különlegessé, mássá a többi termékhez képest. Sokfelé megfordultam a világban, és mindenhonnan hoztam helyi csokoládét.

Ez rendben van, de annál azért több kell egy vállalkozás elindításához, mint hogy a suliban esetleg mogyorós csokinak öltözött a jelmezbálokon...
- Persze. Az érdeklődés kevés, szakismeret is kell, amit egy belgiumi csokoládéakadémián szereztem meg. Az egyhetes kurzus nagyjából félmillió forintba került, de a világ legkiválóbb mestereitől tanulhattunk, kérdezhettünk, például Philippe Vancayseele-tól vagy Alexandre Bourdeaux-tól. Belgium amúgy a csokoládékészítés egyik nagyhatalma, bár hozzánk csak a tömegtermékeik jutnak el, valószínűleg a viszonylag alacsony áruk miatt. Szerintem a legjobb csokoládét a belga Pierre Marcolini készíti, de nála egy tábla csokoládé legalább 10 euróba, vagyis majdnem 3 ezer forintba kerül.

Kitanulta a csokoládékészítés fortélyait, de honnan jött az ötlet, hogy teljesen egyénre szabott különlegességeket készítsen?
- Néhány évvel korábban Amszterdamban láttam egy olyan bódét, amelyben az emberek megrendelhették, hogy mi kerüljön a csokoládéra, mazsola, vörös áfonya, pisztácia, mandula, a kész csokit aztán néhány óra múlva vagy másnap el is vihették. Ez kicsit hasonló a magyar lángossütőkhöz, ahol alap a kisütött tészta, azt pedig a vásárló dönti el, hogy sajtos, tejfölös, sajtos-tejfölös, fokhagymás vagy ezek keverékét kéri. Az viszont lényeges különbség, hogy az amszterdamihoz képest a chocoMe sokkal többféle feltétet kínál a csokikhoz. Kiszámoltuk, hogy a nyolcvanféle összetevő nagyságrendileg 60 millió variációra ad lehetőséget a megrendelő igénye szerint.

Nyugtasson meg, hogy a hatvanmillió féle változatot azért nem öntötte formába.
- Persze, az képtelenség lenne, de az tény, hogy fél éven keresztül reggel nyolctól éjfélig semmi mást nem csináltam, mint hogy a mikrosütőben olvasztottam a csokoládét, és különböző feltéteket variáltam rajtuk, amit aztán a barátaimmal, ismerőseimmel kóstoltattam egyfolytában...

Az alapanyagokból 60 millió variációt lehetne készíteni

Hány barátság ment rá a tortúrára?
- Szerencsére egy sem, bár az tény, hogy nagyon sok esetben nem egyezett a véleményünk a variációk megítélésben, ami persze természetes az élelmiszerek, édességek esetében. Azt viszont sikerült bizonyítani a tesztekkel, hogy teljesen egyedi ízesítésű csokoládékat sikerült előállítani, olyanokat, amelyek sehol máshol nem kaphatók. Nekem ez volt a célom, és azt hiszem, hogy a chocoMe ennek köszönheti a sikerét is.

Mennyiből indította el a vállalkozást?
- Konkrét összeget nem mondanék, de egy átlagos fővárosi lakás árában volt az indulás. Ennek egy részét banki hitelből tudtam fedezni, amit azért tudtam felvenni, mert van egy tehermentes lakásom, amit még a szüleim vettek még évekkel ezelőtt, amikor a fővárosba költöztem tanulni.

De sok esetben a jó ötlet, sőt a valóban jó termék sem garancia a sikerre, hiszen azt el kell tudni juttatni a vásárlóhoz, egyáltalán ismertté kell tenni, ami egy vadonatúj márka esetében egyáltalán nem egyszerű, pláne a csokoládék piacán, ahol azért óriási a kínálat.
- Egyik ismerősöm, aki egy pr-céget is irányít, segített megszervezni a bemutatkozó sajtótájékoztatót. Több tucat gasztronómiával foglalkozó újságírónak küldtünk meghívót, az ismerősöm azt mondta, várhatóan 8-10-en fognak eljönni. Ehhez képest negyvenegyen igazolták vissza, hogy jelen lesznek, s közülük harminchárman tényleg el is jöttek. Óriási sikert aratott körükben, hogy a visszaigazoláskor személy szerint összeállíthattak maguk számára egy csokoládévariációt, amit a tájékoztatón átadtam számukra. Ez májusban volt, s a június 21-i tényleges indulásig tucatnyi cikk jelent meg a chocoMeről. Egy másik barátom segítségével a Facebookra is feltelepedtünk, s néhány hónap alatt már ötezer rajongónál tartunk, ami szintén nagy lökést adott az értékesítésnek.

A képekre kattintva pillantson be a manufaktúrába!

Abban nem gondolkodik, hogy a hagyományos kiskereskedelmi boltokban, netán üzletláncokban is árulják a chocoMet?
- Abban biztos vagyok, hogy a csokoládénk soha nem lesz kapható Tescóban vagy Auchanban, mert nem szeretném, ha tucattermékké válna, nem annak szántam. De az tény, hogy már megjelentek a csokoládéink viszonteladóknál is. Úgy kezdődött, hogy az egyik virágüzletes ismerősöm megkeresett, hagy árulhassa a csokikat a boltjában, mert biztosan lenne rá kereslet, annyira esztétikusak, jól mennek a csokrokhoz. Először nem hittem neki, de kipróbáltuk, és tényleg bejött. Ma már a legnagyobb viszonteladóm egy lakberendezési üzlet, ahol az elmúlt hónapokban már 2500 tábla csokinkat adták el. Hat hónap alatt annyira ismert lett a termék, hogy már nem nekem kell újabb értékesítési pontokat keresnem, hanem vállalkozások jelentkeznek. A ferihegyi Skycourt márciusi megnyitásával így kerülnek ki a repülőtéri terminálok boltjaiba a csokijaink. De együttműködünk a villányi Gere pincészettel, közreműködésükkel olyan feltéteket kísérleteztünk ki, amelyek ízvilágban harmonizálnak a különböző borokkal, és együtt kínáljuk a termékeket. Ugyanezt megcsináltuk a Rézangyal 12 pálinkájával is.

Ha azt mondja, hogy hat hónappal az indulás után már exportálnak is, komolyan mondom, hogy aláírásgyűjtést indítok annak érdekében, hogy ön vezesse a gazdasági tárcát.
- Pedig Franciaországban hamarosan elkezdik forgalmazni a chocoMet, aminek fura története van. A feltétként használt kandírozott virágokat, rózsát, jázmint, ibolyát francia cég szállítja, de egyszer elkeveredett a számlájuk, és amikor megreklamálták, hogy miért nem fizetek, az átutalással párhuzamosan egy ismertetőt is küldtem, hogy miképpen használom fel a virágjaikat. A mail elküldése után két perccel csöngött a telefon, hogy ez nagyon tetszik a tulajdonosnak, ilyen nem kapható kint. Azóta iderepült a cégvezető, és megállapodtunk a szállításban. Éppen a napokban olyanokkal fogok tárgyalni, akik Ausztriában, illetve Csehországban és Szlovákiában szeretnék értékesíteni a csokoládét. Egyébként azért is adtam nem magyar nevet a csokinak, mert valahol a lelkem mélyén reménykedtem abban, hogy külföldre is eljut előbb-utóbb a csokoládém.

Hogy bírják ezt a tempót, egyáltalán hány embert foglalkoztat?
- Teljesen egyedül kezdtem júniusban, én szereztem be az alapanyagokat, öntöttem a csokoládét, készítettem a feltéteket, csomagoltam az árut, írtam a számlákat, végeztem az adminisztrációt. De a megrendelések hónapról hónapra duplázódtak, sőt néha megnégyszereződtek, amit októberig bírtam szusszal, akkor két embert vettem fel állandóra. A karácsonyi dömpingre viszont további négy alkalmi munkaerőt is fel kellett vennem, de így sem bírtuk. December 8-a után már nem vettünk fel megrendelést, mert nem bírtuk volna teljesíteni. Abban az időszakban napi 1200 tábla csokoládét készítettünk. Amikor elindítottam a vállalkozást, a csokoládé alapanyagát szállító belga gyár itthoni importőrével úgy számoltuk, hogy 2010-ben jó esetben 600, maximum 800 kilogramm csokipasztillát veszek majd tőlük, most az év végi zárásnál összegeztünk, és kiderült, hogy öt tonnát szállítottak.

Nagy áruházláncban soha nem lesz kapható a chocoMe

Mi lehet ennek a szédületes felfutásnak a titka?
- Több okra is visszavezethető, legalábbis szerintem. Először is valóban sikerült egy teljesen egyedi terméket előállítani, amit hasonlóan egy új autó konfigurációjához, tényleg a vásárló választása alapján gyártunk le. Az is nagyon lényeges, hogy bármilyen furcsa is az állítás, nekünk jól jött a válság, az, hogy az emberek kevesebbet költhetnek például ajándékokra. Ha ugyanis úgy nézzük, hogy egy chocoMe 1500-2000 forintba is belekerül, az soknak tűnik egy tábla csokiért. Ha azonban úgy nézzük, hogy teljesen egyénre szabott, címzett különlegességet kap valaki ekkora összegért, már egészen más a termék megítélése. A viszonteladóktól kapott jelzésekből az is kiderült, hogy a vásárlók kiemelten díjazzák, hogy magyar termékről van szó, ugyanis egyre többen tartják fontosnak, hogy az itthoni munkahelyek miatt vásároljanak magyar terméket, s ez így helyes.

Ezt kell tudni a chocoMeről

A chocoMe termékek háromféle, ét-, tej- és fehércsokoládé alapra készülnek, közös jellemzőjük, hogy a belga Callebaut cég alapanyagát 100 százalékban kakaóvajjal gyártották. A csokoládétáblákra gyümölcsök, fűszerek, magvak, különleges feltétek, például kandírozott virágok is választhatók. Egyedi jellemző, hogy liofilizált gyümölcsöket is használnak feltétként, ami azt jelenti, hogy fagyasztott gyümölcsökből úgy vonják ki a nedvességet, hogy közben megmarad az eprek, áfonyák, málnák színe, íze, aromája. A chocoMeből minimum három táblát kell rendelni, egy tábla ára 1000-2300 forint között mozog a feltétektől függően.