A rejtőzködő milliárdosok világát robbanthatja szét az új WikiLeaks-akta

Politikailag komoly következményei lehetnek a WikiLeaks birtokába került svájci banszámladatok kiszivárogtatásának, de a büntetőjogi fejlemények kétségesek - legalábbis így látják az [origo] által  megkérdezett nemzetközi jogi és adószakértők, akik szerint azonban a svájci banktitok amúgy is rogyadozó intézményének adhat végső lökést a Kajmán-szigeteken adót csaló politikusok nevének nyilvánosságra kerülése.

Rudolf Elmer egykori svájci bankár január közepén a WikiLeaks alapítójának, Julian Assange-nek svájci banktitkokat tartamazó CD-ket adott át. A magát "tettesként", "szemtanúként", "szivárogtatóként", "aktivistaként" és "reformerként" aposztrofáló Elmert az Observer brit hetilap a svájci banktörténelem legfontosabb és legvakmerőbb szivárogtatójának nevezte, amiben lehet is valami, ha igaz, amit az egykori bankár állít: Elmer ugyanis azt mondja, hogy a két átadott CD-n mintegy negyven politikus offshore-számláinak adatai is rajta vannak. Az adatok három bankból származnak, és német, amerikai és ázsiai vagyonos üzletemberekhez és politikusokhoz is kötődnek.

A CD-k átadása után rögtön letartóztatott, majd vizsgálati fogságba került 54 éves Elmernek saját bevallása szerint az a célja, hogy leleplezze, hogyan kerülnek nem tisztán szerzett pénzek offshore bankszámlákra. Elmer korábban a svájci befektetési bankóriásnak, a Julius Baernek dolgozott 1987-től egészen 2002-ig, banki karrierje végén a cég Kajmán-szigeteki leányvállalatánál volt ügyvezető igazgató. Az itt eltölött idő alatt állítólag olyan számlainformációkra bukkant, amelyek bizonyítják, hogy a bank segített adót csalni az ügyefeleinek, illetve nem tisztán szerzett pénzeket legálissá tenni.

Politikai és bütetőjogi következmények

"Politikai és közéleti szempontból bizonyosan jelentős következményei lehetnek az ügynek, büntetőjogi szempontból azonban ez nem valószínű. Ha igaz, hogy Elmer a 2002-ig tartó időszakra vonatkozó információkat szolgáltatott ki, akkor a banki tranzakciók által fedett bűncselekmények már jó eséllyel elévültek, ugyanis a pénzmosás, a korrupciós bűncselekmények vagy éppen az adócsalás mind elévülő cselekmények" - mondta az [origo]-nak Békés Ádám büntetőjogász. Szerinte azt is érdemes figyelembe venni, hogy a határon átívelő szervezett bűnözés vagy a korrupciós cselekmények elkövetői a svájci banktitok lazítását célzó politikai nyomásgyakorlás miatt valószínűleg már most sem Svájcban tartják illegális pénzüket.

Hasonlóan látja a helyzetet Sebesi Csaba ügyvéd is. "Egy esetleges peres eljárásnak nem egyértelmű a végkimenetele, hiszen az számít igazán, hogy mit lehet megalapozottan bizonyítani" - mondta, hozzátéve, hogy ha például kiderül, hogy valamelyik ismert külföldi politikus pénzét egy svájci bank a Kajmán-szigeteken forgatta, és így kerülte ki az adózást, akkor is évekig tartó eljárásra kell felkészülni. Bizonyítani kell, hogy az adóelkerüléssel valóban kár érte-e az adott államot, vagy ha pénzmosásról van szó, valóban tudott-e az ügyfél a bank által végzett tevékenységről. "Még lehetne sorolni, hogy melyek azok az apró részletek, amelyeken akár évekig is el lehet pereskedni" - mondta Sebesi, aki szerint az adott ország törvényeitől és a helyi érdekektől is függhet adott esetben, hogy indítanak-e eljárást az érintett személyek vagy intézmények ellen.

Julian Assange WikiLeaks-alapító

Az adón el lehet csúszni

Komolyabb következményekre számít Pálszabó Tibor, az Ernst & Young adóosztályának nemzetközi személyi jövedelemadózási szolgáltatásokra szakosodott partnere. Ha kiderül egyes közéleti személyekről, hogy magas összegeket tartottak a Kajmán-szigeteken, akkor a hatóságok behajthatják majd a bankban elhelyezett jövedelmek után az esetleg be nem fizetett adót, valamint az erre eső bírságokat és késedelmi pótlékot.

"Fontos tisztázni, hogy az adóelkerülés és az adókikerülés nem ugyanaz. Előbbi legális eszközökkel történik, utóbbi illegális. Ha valaki Svájcban vagy egyéb, a sajátjától távoli országban rendelkezik bankszámlával, azzal önmagában semmi gond nincs"- mondta az [origo]-nak Pálszabó Tibor. "Két dolog jelenhet problémát egy svájci bankszámlával kapcsolatban, az egyik, ha adózatlan pénzeket tartanak rajta, a másik, hogy ha az ezen a számlán tartott pénzek után keletkezett kamatokat a számlatulajdonos nem vallja be illetőségének országában, és nem adózza le" - fejtette ki a szakértő.

A nemzetközi adószakértő szerint ha megállapítják, hogy az összeggel összefüggésben adócsalás vagy más bűncselekmény is megvalósult, akkor büntetőjogi felelősségre vonásra is sor kerülhet. Abban az esetben azonban, ha a külföldi bankszámlára helyezett vagyon eredete az elévülési időn túlra nyúlik vissza, és a pénz tulajdonosa ezt igazolni is tudja, sem adójogi, sem büntetőjogi szankciókra nem kell számítania. "Ezen kívül az is megtörténhet, hogy a korábban eltitkolt jövedelmet az idén ismét igénybe vehető amnesztiaszabályok alkalmazásával, 10 százalékos adó megfizetése mellett hazahozhatja tulajdonosa, és megmenekül a további negatív következményektől" - tette hozzá Pálszabó Tibor.

Az illegálisan szerzett bizonyíték problémája

Miképp lehet a jogtalanul megszerzett adóügyi információt legálissá tenni, és az alapján vádat emelni - ezekben az ügyekben ez a legfontosabb kérdés Deák Dániel, a Nemzetközi Adószakértők Magyarországi Társaságának elnöke, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora szerint.

Deák úgy véli, hogy az európai kontinentális országokban háromszintű problémáról van szó. Az első szint etikai, ami azt jelenti, hogy az igazságot ugyan fel kell tárni, de az illegálisan szerzett információ legális eljárásban való felhasználása legalábbis problematikus. A probléma második szintje alkotmányos: az adózónak joga van a tisztességes bánásmódhoz, de a tisztességesen adózók joggal várhatják el, hogy hatékonyan lépjenek föl a csalókkal szemben. Ez utóbbi csoporttal szemben épp az nem fair, ha nem indítanak eljárást a tisztességtelenül adózók ellen, függetlenül attól, hogyan szerezték az infomációkat. A probléma harmadik rétege a polgári eljárási joghoz kapcsolódik, a bizonyítási rendszer ugyanis minden országban szabad, vagyis bárki, az eljárás bármelyik szakaszában, bármilyen bizonyítékot előterjeszthet, és azt a bíróság ítéli meg, hogy ez mennyire fontos az ügy szempontjából.

Országonként eltérő gyakorlat

"Ha Magyarországon élő emberek svájci bankszámlaadatait is kiszivárogtatná a WikiLeaks, amiből az derülne ki, hogy adót csaltak, akkor a magyar bírósági gyakorlat alapján arra lehet következtetni, hogy nem lennének büntetőjogi felelősségrevonások" - mondta Deák Dániel. "A megoldás az lehetne, ha Magyarországon is új törvényt hoznának, olyat, mint amilyet az Egyesült Államokban, ahol az úgynevezett whistleblower-szabályok alapján, ha valaki akár illegálisan megszerzett adatokat ad át az amerikai szövetségi adóhivatalnak, az pénzt kap az információért" - mondta a professzor. Julian Assange - akit egy norvég parlamenti képviselő Nobel-békedíjra jelölt a véleményszabadsághoz és az átláthatóság elősegítéséhez való hozzájárulásáért - elmondta a Rudolf Elmerrel tartott sajtótájékoztatón, hogy nem minden adatot szivárogtatnak majd ki, bizonyos adatokat át fognak adni a hatóságoknak.

Nem egyértelmű a professzor szerint, hogy Európa más országaiban lehetnek-e büntetőjogi következményei a kiszivárogtatásnak, de mindenképpen iránymutató lehet majd a német szövetségi alkotmánybíróság jövőbeni döntése, amely a német adóhatóság 2010-es adócsalási ügyével kapcsolatbann dönt majd, akkor ugyanis az adatok szintén illegális forrásból származtak. Ez alapján a nyomozó adóhatóság házkutatást kezdeményezett a gyanúsítottnál, aki viszont az alkotmánybíróság elé vitte az ügyet, amely azt mondta ki, hogy van lehetőség házkutatást tartani illegálisan szerzett információkra alapozva. A következő fázisban az alkotmánybíróság azt fogja kimondani, hogy lehet-e ezekre az illegálisan szerzett információkra alapozva vádat emelni.

Assange és a CD-ket átadó Elmer

Célpontban a svájci banktitok

A kiszivárogtatási ügy mindeközben a svájci banktitok intézményével kapcsolatos vitává alakult, Elmer már be is jelentette, hogy az Európai Emberi Jogi Bíróságon fogja megtámadni a svájci banktitok intézményét. "A banktitokhoz nagyon erős érdekek fűződnek, olyan emberek érdekei, akik közel vannak a döntéshozatalhoz, vagy konkrétan döntéshozók. Svájc esetében is lehet egy olyan megfontolás, hogy azért sem szeretne az Európai Unió tagja lenni, mert akkor a banki irányelvei uniós szabályozás alá esnének, ami kedvezőtlenül érintené a svájci banktitokkal kapcsolatos törvényeket" - mondta Kondrát Zsolt, az MKB Bank vezető elemzője.

Arra a kérdésre, hogy vajon a svájci banktitok intézményét gyengíti-e majd a kiszivárogtatás, Békés Ádám elmondta, a terrorizmus elleni politikai harc és az Európai Unió államfőinek svájci bankokat érintő nyilatkozatai után az ilyen kiszivárogtatás végleg kikezdheti a svájci bankok értékét jelentő diszkréció már amúgy is rogyadozó intézményét. Ugyanígy látja a helyzetet Pálszabó Tibor nemzetközi adószakértő is, mivel szerinte egyre kevésbé lehet megalapozottan bízni abban, hogy a biztos helyen hitt pénzek létezéséről az otthoni adóhatóságok nem szereznek tudomást.

Mi lesz az offshore bankrendszerrel?

"Az Európai Unió Bíróságához és az Emberi Jogok Európai Bíróságához sem lehet fordulni azon igénnyel, hogy a svájci banktitok intézménye a közérdekkel ellentétes. A jog és a közérdek szembenállása alkotmányjogi aggályokat vethet fel, amelynek eldöntése az adott ország alkotmánybíróságára tartozó jogkérdés. Az is valószínű, hogy nem önmagában a banktitok intézményével és annak szabályozásával van gond; a probléma inkább az, hogy a bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatás adott esetben nem használja ki a lehetőségeit" - mondta az [origo]-nak Békés Ádám.

További követkeménye lehet a kiszivárogtatásnak, hogy megkezdődik az offshore bankrendszernek az Európai Unió által már régóta sürgetett felszámolása, amihez azonban hosszú évtizedek kellenek. "Ha a hagyományos adóparadicsomok vonzereje a nemzetközi nyomásnak és intézkedéseknek köszönhetően csökken is, ezek teljes felszámolásához még több évtizedre lesz szükség, az offshore-pénzek pedig ennél sokkal gyorsabban mozognak" - mondja Pálszabó Tibor. Az offshore bankrendszer és a szigorú banktitok sok borsot tör a fejlett államok orra alá, de attól még rendkívül jó profittal kecsegtető üzletágnak számít. Ezért inkább arra lehet számítani, hogy az offshore bankrendszer nem megszűnik, hanem csak a súlypontok tolódnak el olyan újabb államok irányába, amelyek beszállnának ebbe az üzletbe, és szívesen menedéket nyújtanának a diszkréciót feladó országokból kiáramló pénzeknek.

Deák Dániel másképp látja, szerinte itt ugyanis egy egész iparágról van szó, amely arra specializálódott, hogy közpénzt vonjanak ki a hatósági ellenőrzés alól. "Ebben az ágazatban most éppen paradigmaváltás történik. Ennek alapvetően két oka van, az egyik, hogy a globális pénzügyi válság miatt nagyon is szüksége van az országoknak az offshore tevékenységek miatt kieső adóbevételekre, nem véletlen, hogy a G20-csúcsokon már két éve napirenden van az adóelkerülés és az adóparadicsomokkal szembeni fellépés kérdése, amelynek az élén az Obama-adminisztráció áll" - mondta Deák Dániel.

Az úgynevezett paradigmaváltás másik oka, hogy úgy tűnik, ez az iparág önmagát buktatja meg. Rés keletkezett a rendszerben, ami az egész rendszert összedőléssel fenyegeti. Nem a wikileakses svájci bankszámlaadatok kiszivárogtatása lesz az első eset, hogy kísérletet tesznek az offshore bankrendszer és a banktitok intézményének gyengítésére. Az első lépcső 2008-ban, a Heinrich Kieber által, a német szövetségi hírszerzésnek átadott lichtensteini bankszámlaadatok voltak. A második lépcső az volt, amikor a legnagyobb svájci banknak, az UBS-nek 2001 és 2005 között dolgozó Bradley Birkenfeld amerikai állampolgárok bankszámlaadatait adta át az amerikai hatóságoknak. Ezután jött az Hervé Falchani-ügy, aki a világ egyik legnagyobb pénzügyi konglomerárumától, a londoni HSBC-től lopta el 24 ezer ügyfél adatát, majd a Julius Baernek dolgozó Rudolf Elmer állt elő svájci bankszámladatokkal.

Hol jó adózni - adóparadicsomok

Az érintett országok általában kis területű, csekély népességű, önálló államok vagy főként a Brit Nemzetközösséghez tartozó, önkormányzattal rendelkező, függő területek. A kellemes klímának, a fejlett államok közelségének és tengerpartjuknak köszönhetően ma az ismert adóparadicsomok többsége egyben kedvelt turisztikai célpont is. Vannak teljesen adómentes területek, ilyen például a Bahamák, Bermuda, a Kajmán-szigetek, Turks és Caicos, Nauru, Brit-Virgin-szigetek és Vanuatu. Vannak olyan országok, ahol csak a helyben keletkező jövedelmeket adóztatják, ilyen Libéria, Panama, Hongkong és Costa Rica.

A kettős adóztatást elkerülő egyezményekkel rendelkező helyszínek esetében az ott működő cégek kihasználhatják az ebből adódó előnyöket, erre példa a Holland Antillák, Aruba, a Csatorna-szigetek és Ciprus. Főként holdingok számára ajánlanak nagyon kedvező adózási feltételeket a speciális kedvezményeket kínáló helyszínek, mint például Svájc, Luxemburg, Liechtenstein és Hollandia.

Az eddig felsoroltakon kívül offshore területnek számít még Anguilla, Antigua és Barbuda, Barbados, Belize, Campione, a Cook-szigetek, Gibraltár, Izrael, Madeira, Magyarország, Málta, a Marshall-szigetek, Mauritius, Monaco, Monserrat, Nevada, Niue, Nyugat-Szamoa, Saint Christopher és Nevis, Saint Vincent és Grenadine, Szamoa, Seychelles, Szingapúr, illetve számos amerikai állam (Kalifornia, Delaware, Florida, Kentucky, New Jersey, New York, Oregon, Washington és Wyoming).