Több kormánypárti politikus - Lázár János fideszes frakcióvezető és Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője - a napokban jelezte, hogy a nyugdíj előtt állók védelmének mindenképpen szerepelnie kell az új munka törvénykönyvében, pedig most nincs benne. Ez mennyire kardinális szempont a vállalkozók szempontjából?
A tervezetben valóban nem szerepel a védettség, és a mostani törvénykönyvben benne van, de szakmai szempontból nem ez a legfontosabb kérdés. Rendkívül indokolt esetben most is fel lehet mondani az érintetteknek, ha akarja, ezt egy munkaadó el tudja érni, de nem erre megy ki a játék. A kormányzati nyilatkozatok alapján egyértelműen letette a voksát a politika, és a nyugdíj előtt állók védelmével szerintünk nincs is baj. Nyitottak vagyunk a szóban forgó szabály beépítésére. Ennek pedig üzenetértéke van, azt jelzi, hogy a munkaadók is emberek. Ellenszenvesek lennénk, ha foggal-körömmel tiltakoznánk ez ellen.
A munka törvénykönyvének új tervezetét a vállalkozói oldal megfelelőnek találja. Melyek a legfontosabb pontok a vállalkozók szempontjából?
A túlórakeretre vonatkozó szabályok mindenképpen fontosak. A jelenlegi előírások szerint alapesetben kétszáz óra lehet éves szinten a túlóra, ezt csak kollektív szerződésben lehet háromszázra emelni, míg a tervezetben eleve háromszáz óra szerepel. A javaslat szerint tehát rugalmasabban lehet beosztani a munkaidőt, nagyobb lesz a munkáltató szabadságfoka.
Vagyis a változás a munkavállalóknak hátrányos?
Tudni kell, hogy munkaadóként nem akarjuk kizsigerelni dolgozókat. Nekünk sem jó, ha a munkavállalók holtfáradtak, rosszkedvűek. Az nem viszi előre a céget - ennyi erővel elrendelhetnék az ezerórás túlórakeretet is. A lényeg az, hogy egyes ágazatokban a munkaidőkeretet a speciális szempontokhoz lehessen igazítani - ki látott már olyat, hogy egy agrárgazda eldobja a kapát, vagy leállítja a traktort, ha lejárt a nyolc óra.
Fontos, hogy a munkaviszony megteremtése legyen az első számú szempont, ne megbízási szerződésekkel vagy feketén dolgoztassanak embereket. Ezeknél a foglalkoztatási formáknál a munkaviszonyban foglalkoztatott embereknek nagyobb biztonságot nyújt a munka törvénykönyve. Az is lényeges, hogy a dolgozó a gondatlanságból eredő kárt köteles megtéríteni. Egész más egy kalapácsot leejteni, vagy ittasan tönkretenni egy ötvenmilliós gépet.
Jó eséllyel nem lesz pénze a dolgozónak kifizetni a kárt, tehát hiába tűnik kedvezőnek a munkáltatónak, ebből a szempontból nem biztos, hogy célt ér a szabály.
Az a lényeg, hogy a törvényben benne van. Tehát a dolgozónak tisztában kell lennie a kockázattal. Nem lehet elintézni a felelőtlen, gondatlan munkavégzést, károkozást egy bocsánatkéréssel. Komoly felelőssége lesz a dolgozóknak. Az előírás miatt vélhetően senki nem fog ittasan nekilátni dolgozni egy több tízmilliós géppel. A megelőzés szempontjából mindenképpen fontos lépés, növelheti a hatékonyságot, és mérsékelheti a vállalkozók költségeit.
Több szakértőhöz hasonlóan említette a rugalmasságot. Hogyan készülnek a munkáltatók az új szabályozásra?
Azt remélem, hogy a munkaadók és a munkavállalók is felismerik a törvénytervezet kedvező pontjait. Markáns érdekérvényesítésre lesz szükség a munkavállalói oldalról, arra kell fordítania az összes energiáját, ami a legfontosabb célja. A bérek, a szabadság és a munkaidő kérdésében tárgyaljon a munkaadókkal, és ezeken a tárgyalásokon a korábbinál rugalmasabb szabályok mellett lehet megállapodni.
A törvénytervezet bírálói szerint kétséges, hogy a tervezet javítani fogja a versenyképességet, ön szerint jogos a kritika?
Nem érzem annak. Személy szerint örülnék, ha egyre több egyezség és kollektív szerződés köttetne a munkaadók és a munkavállalók között. A megállapodások szabályoznák a piacot is, és mindkét fél igazodni tud az adott ágazat specialitásaihoz. Arra gondolok, hogy a kereskedelemben, szolgáltatóiparban, a nagy ipari termelő üzemekben más és más szabadságolási gyakorlatra van szükség, erről most meg lehet egyezni. Látni kell, hogy az eddigi törvénykönyv a nagyvállalatokra lett szabva, manapság pedig a kisebb vállalkozásoké a főszerep. A készülő törvény pedig az eddiginél jobb helyzetbe hozhatja a kisebb vállalkozásokat. Most elkészült a tervezet, arról lesznek egyeztetések, és a törvényalkotók mondják majd ki a végső szót. Reméljük, hogy a vállalkozók és a gazdaság fejlődését, az új munkahelyek megteremtését szolgálja majd a törvény.
Nem az lenne a legfontosabb lépés a munkaerőpiac szabályozásában, hogy a feketefoglalkoztatást visszaszorítsák? Inkább ennek érdekében kellett volna szigorú intézkedéseket hozni, nem pedig a munkaviszonyban lévőkre nézve új javaslatot kidolgozni.
Tény, hogy a feketefoglalkoztatás ellen többet kell tenni, van sok ágazat, amely nagyon fertőzött. A jelenlegi munkaügyi ellenőrzési rendszer elaprózott, és nem túl hatékony. Nem azt kell néznie az ellenőrnek, hogy egy tisztességes cégnél - ahol rendben megy a termelés, és kapnak bért az emberek -, hogy alá vannak-e írva a jelenléti ívek. A hatóságok pontosan tudják, hol kell lecsapni. Csak néhány ágazatot mondok, a vendéglátó-, az építőiparban és a mezőgazdaságban kell szigorú ellenőrzéseket végezni, és beterelni a legális világba a dolgozókat, ezt követően pedig az új munka törvénykönyve segíthet a további foglalkoztatásukban. A dolgozókat feketén foglalkoztatóknak olyan versenyelőnyük van, amelyet nem lehet ledolgozni, ezért ezen a téren mindenképpen lépésekre van szükség. Egy egyszerű megoldás is van erre, ha csak olyanok kaphatnak pályázati forrásokat, akiknek nincs adó- és tb-tartozásuk, de emellett a munkaügyi hatóság előtt is tisztának kell lenniük, vagyis ha utóbbi talált egy adott cégnél hiányosságot, akkor az elesik a pályázati pénzektől.
A tervezetről szóló tárgyalásokon mely szabályokhoz fognak ragaszkodni?
Még az egyeztetések előtt állunk, ezért erről nem szeretnék beszélni. A munkaadói oldal egységesen fog egy álláspontot képviselni, amely idejében nyilvánosságra kerül.
Növelhetik a szabályok a foglalkoztatást, és ha igen, melyik szektorban?
Önmagában ez a lépés nem elég. Az új munka törvénykönyve az egyik lépés a gazdasági fejlődés megalapozásában. Emellett az adminisztratív terhek csökkentése, a munkavégzés terheinek csökkentése, a hitelezés beindítása együttesen eredményezheti a fellendülést.