Egy, a BBC brit közszolgálati csatorna által idén márciusban készíttetett felmérés eredményei alapján 2005 és 2011 között a világ számos országában - Japántól Ausztrálián és a nagy európai országokon át egészen Mexikóig és az Egyesült Államokig - jelentősen nőtt a Kína gazdasági hatalmának növekedéséről negatívan vélekedők száma. Az arányuk az ötven százalékot is meghaladja, például Németországban, Olaszországban és Kanadában.
Az állami eszközökkel vezérelt kínai nyomulás főként azért aggasztja a célországokban élőket, mert féltik az álláshelyeket, tartanak a technológia eltulajdonításától, a válságban esetleg leértékelődött vagyonelemek elkótyavetyélésétől, valamint attól, hogy a hatalmas és ambiciózus ország túl erős jelenléte biztonsági kockázatot jelent.
Mindezek a kínai kormányfő, Ven Csia-pao múlt hét végi látogatása, az általa aláírt gazdasági megállapodások, illetve a magyar kormány kínai befektetéseket bátorító hozzáállása miatt Magyarországon is felvetődhetnek. Kelet-Európa mindazonáltal egyelőre csekély jelentőségű a kínaiak számára: az Economist brit politikai-gazdasági hetilap szerint egyelőre egész Európába csak az összes külföldi befektetésük öt százalékát irányították. De ettől még létező kérdés, az eddigi példák alapján vajon kell-e számolni azzal, hogy a kínai befolyás olyan nagyra nő, hogy az kényelmetlenné vagy akár kimondottan előnytelenné válik.
Egymásra épülő eszközök
Példaként azok az afrikai államok kínálkoznak, ahol Kína ha nem is az ittenivel azonos, de bizonyos szempontból hasonló szerepben jelent meg az elmúlt években: pénzt - hiteleket, beruházásokat, fejlesztéseket - vitt, és piacot, nyersanyagot, tapasztalatot, referenciákat szerzett. Ebben az értelemben kétségkívül kínálkoznak párhuzamok a két régió helyzete között.
Kínai munkások írásjeleiket tanítják afrikai munkásoknak egy szudáni olajfinomító üzemben
"Kína az egyes országokban tetten érhető növekvő gazdasági jelenlétét politikai értelemben természetesen irányítja, hiszen a kommunista párt határozza meg a gazdasági tervezést. Ha az afrikai, latin-amerikai tapasztalatokat összevetjük Kína európai stratégiájával, számos egymásra épülő eszközt fedezhetünk fel. Kína nem pusztán gazdasági eszközökkel operál, ezeket kombinálja az úgynevezett puha erő eszköztárával, és évtizedekben mérhető stratégiákban gondolkodik" - mondta az [origo]-nak dr. Tarrósy István Afrika-kutató, a Pécsi Tudományegyetem politikai tanulmányok tanszékének adjunktusa.
"A puha erő ugyanúgy jelenti a kulturális intézményhálózat (Konfuciusz Intézetek) bővítését, mint azt, hogy Kína kiemelt turisztikai célpontként jelöl meg bizonyos országokat, ezáltal ösztönözve az oda irányuló kínai turizmust" - magyarázta Tarrósy István. Ez utóbbi a helyi bevételek szempontjából nagy jelentőséggel bír, tekintve, hogy Afrika-szerte a mikrogazdasági lét (árusok, kézművesek) a legjellemzőbb a mindennapokban.
Baráti retorika
Az egyebek mellett az afroázsiai rendszert, a kínai-afrikai együttműködéseket kutató szakember szerint az afrikai és a legutóbbi, a magyar félre szabott kínai retorikában szembetűnően közös a hosszú múltra visszatekintő barátság motívuma - Afrika esetében a gyakran felemlegetett közös múltat egészen a XV. századig vezetik vissza. "Az ebből eredeztethető baráti-partneri együttműködés rögzítése azért jelentős, mert Kína ezzel egyenrangú félnek állítja be tárgyalópartnereit. Ez a kommunikáció azt sugallja, hogy nincs értelme tartani az ázsiai gigásztól, Kína nem bánt senkit, csak kooperál a kölcsönösen hasznos érdekek mentén azokkal, akik erre vevők" - mondta Tarrósy.
Kínai mérnökök tervrajzaikat egyeztetik afrikai munkatársukkal egy szudáni olajfinomító üzemben
Jellemző, hogy az afrikai terjeszkedés során Kína olyan csomaggal jelenik meg az egyes országok gazdaságában, amely tartalmazza különböző koncessziós jogok megvásárlását (például bányák esetében), a helyi, maradandó infrastrukturális fejlesztéseket, továbbá kedvezményes hiteleket, adósságelengedésről szóló megállapodásokat, kedvezményes feltételeket az afrikai export számára.
Ven Csia-pao látogatása során elhangzott, hogy Kína a kereskedelemfejlesztés mellett logisztikai közlekedési platformot is létrehoz, ösztönzi továbbá a kínai-magyar üzleti kapcsolatok erősödését. Ez az ajánlat tehát elemeit tekintve meglehetősen hasonlít az afrikai országok számára megalkotott csomagokhoz. Az államkötvény-vásárlásra pedig másutt - az USA-ban, Latin-Amerikában, Görögországban, Lengyelországban, Spanyolországban, Szlovákiában - látni számos példát.
Regionális stratégiai építkezés
A kínaiak számára jelenleg kellemes terepnek tűnik Európa, az állami vezetők ugyanis - adott esetben fenntartásaik emlegetése mellett - alapvetően örülnek a forráshiányos időben nagy segítséget jelentő tőke bőséges beáramlásának. Az Economist már idézett cikke szerint a kínai vállalatok arra panaszkodnak, hogy az Egyesült Államokban sokkal nehezebben érvényesülnek, a befolyásszerzésüket a jelek szerint ott nem csak a lakosság egy része helyteleníti.
Tarrósy István szerint Kína ugyan kétoldalú partnerségeket épít, de tartja nem mellékesnek a regionális kapcsolatok fejlesztését sem. "Ebből a megközelítésből Magyarország hasznos lehet számára a közép-európai térségben való terjeszkedéshez, illetve az EU-n belüli pozitívabb Kína-kép kialakításához. Ugyanez a stratégiai építkezés figyelhető meg Afrika-szerte az egyes afrikai regionális gazdasági blokkoknál" - jelentette ki. Megjegyezte, hogy Kína Afrikában sem egyoldalúan csak a nyersanyagokra hajt - olyannyira nem, hogy "a legdiverzifikáltabb befektető" a kontinensen. A nagyvállalatai által megszerzett megbízások legtöbbjéhez infrastrukturális fejlesztés, kórház-rekonstrukció, képzés és természetesen munkahelyteremtés társul.
A kínai terjeszkedésre sokak által használt (újra)gyarmatosítás kifejezés tehát alighanem túlzás, mert bár az érdekek világosak, Kína amellett, hogy visz (például a nyersanyagokat), rengeteget hoz is, és valóban együttműködéseket fejleszt - magyarázta a kutató. Emellett tény, hogy az afrikai államok többnyire sokkal kiszolgáltatottabbak gazdaságilag, mint a mi térségünk.
Újfajta kapcsolatrendszer
"Nem tudjuk még, pontosan mit hoz a befolyásnövelés, a kínai jelenlét erősödése, de azt gondolom, nem feltétlenül baj, ha Magyarországnak több szövetségese, partnere van. Ráadásul a mai transznacionális világ újfajta kapcsolatrendszerének szálait nagyrészt Kína fonja, tervezi, építi, menedzseli, ezért óriási hiba lenne, ha a magyar kormányok nem vennék megfelelően komolyan a kínai kapcsolatot, az abban rejlő lehetőségeket. Az is bizonyos, hogy a kínaiak abban lesznek érdekeltek, hogy fejlesszék a kapcsolatrendszert Magyarországgal" - foglalta össze véleményét Tarrósy István.
Az Economist is úgy látja, hogy az európai lakosság említett három fő aggodalma nem tűnik megalapozottnak. A kínaiaknak ugyanis, ha piacot akarnak Európában, álláshelyeket is kell teremteniük. A felvásárlásoknál eddig hajlamosak voltak akár számottevően többet fizetni a piaci értéknél. A biztonsági problémákat pedig a külföldi befektetéseket az érzékeny területekről kirekesztő állami szabályozás oldhatja meg.