Multik húzták magukkal a magyar szélerőműves családi vállalkozást

Viccből vágott bele egy munkába 1985-ben Lakics László, de annyira megtetszett neki, hogy vállalkozni kezdett, és azóta sikeres családi céget épített fel. A Lakics Gépipari Kft. szélerőműveket gyártó multik beszállítója lett, és a megújulóenergia-termelés felívelését meglovagolva 2008-ra ötmilliárdos árbevételt ért el, amit a válság jócskán megtépázott, de a vállalkozás előremenekült, és fejlesztett ez idő alatt is. A cégvezető arra számít, hogy a szélerőműves megrendelések az idén újra ötmilliárdos megrendelési szint fölé repítik a cégét.  

A növekedés megalapozására használta a válságot a kaposvári Lakics Gépgyártó Kft., a megrendelések visszaesésével egy kétmilliárdos beruházást hajtott végre, kihasználva, hogy leestek a beruházási költségek. "Nem szorította a nyakunkat a sok megrendelés" - magyarázta Lakics László, a megújuló energetikai iparágban tevékenykedő cég alapítója.

A családi kézben lévő vállalkozás 2003 és 2008 között közel megtízszerezte árbevételét, az utána következő két évben azonban 5220 millió forintról 2776 millió forintra, közel a felére esett a bevétel. A cégtulajdonos azonban optimista, az idén ismét 5 milliárd forint körüli árbevételt várnak, sőt ahogy fogalmazott, olyan mértékben jönnek újra a megrendelések, hogy "ki merem jelenteni, ha így folytatjuk, akkor ezt a gyárat is kinőjük".

A visszaesést csak részben a válságra vezetik vissza a cégben, ugyanis nemcsak a megrendelések csökkentek, hanem az alapanyagárak is, ami kényszerűen az ő áraikat is leszorította. Így ugyanannyi értékesített mennyiséggel is csökkent volna az árbevétel. A visszaesés másik oka éppen az előremenekülés volt.

A 2010-ben átadott új, kaposvári gyárban ugyanis összevonták a korábbi dombóvári és a sántosi telephelyet, vagyis egyes gépek hónapokig álltak. A barnamezős kaposvári beruházás során a régi épületet le kellett bontani, újat építeni, kialakítani az infrastruktúrát. Mivel a megrendelések visszaestek, "nem kellett 120 százalékon termelni", egy nem válságos évhez képest nem okozott akkora kiesést a költözés - magyarázta Lakics László. Közben pedig a "válság ilyen szempontból jól is jött" - mondta -, mivel a beruházás költségeit leszorította.

A Lakics család vállalkozása saját bevallásuk szerint technológiaorientált cég, sokat költenek innovációra. Az alapító idősebbik fia, a cégben a gazdasági ügyekért és vevőkapcsolat-tartásért, valamint az általános cégvezetésért felelős ügyvezetőként dolgozó Lakics Péter szerint az elmúlt tíz év összesített eredménye körülbelül megegyezik azzal az összeggel, amelyet ezen idő alatt beruházásra fordítottak, vagyis a cég a nyereség nagy részét fejlesztésre forgatja vissza. A kaposvári gyár kétmilliárd forintba került, és ez az összeg jelentős részben a telephely kiépítését tartalmazza, gépvásárlásra kevesebb mint a tizedét fordították.

Kaposvár polgármestere, Szita Károly elmondta, hogy a város először az ipari parkban ajánlott egy önkormányzati tulajdonú területet, de Lakics Lászlóék máshova, az Izzó utcába "álmodták" a gyárat. Az önkormányzat a munkahelyteremtés érdekében (száz új munkahelyet vállalt a kft.) 28 millió forint kedvezményt biztosított a terület vételárából. "Kötelességemnek éreztem, hogy támogassuk a másik terület ötletét" - mondta Szita Károly, aki elmondása szerint szimpatikusnak találta a saját erőből, kis műhelyből kinövő vállalkozást.

Multik beszállítói

A fejlődést a cégvezető beszámolója szerint több tényező határozta meg, egyrészt a nagy nevű multinacionális vevők magas elvárása, a folyamatos beruházások, illetve az a szervezeti váltás, amely a garázscégként indult vállalkozásban felszabadította a magas műszaki színvonalra képes tudást.

"Valószínűleg a génjeimben van, hogy szeretem a vasat"

A főleg szélerőművek részegységeit gyártó cég legnagyobb vevői közt olyan cégek vannak, mint a német Siemens, a svájci-svéd ABB több külföldi leányvállalatának, vagy a dán Vestas. Lakics Péter szerint "a megújulóenergia-iparág elképesztő dinamikusan fejlődött az elmúlt időszakban. A mi erőforrásainkat lekötötte az, hogy együtt tudjunk fejlődni a vevőinkkel". Vagyis a cégtől magas minőségi színvonalat követeltek meg a vevők, de nemcsak a termékben, hanem például a logisztikai megoldásokban is. Lakics Péter elmondása szerint az "éppen időben" (just-in-time) rendszert alkalmazzák.

A vevői elvárások technológiában és kapacitásban is húzták magukkal a magyar családi vállalkozást. Lakics László azt mondta, amikor a külföldi partnereiknél járnak, mindig azt kérdezik először: "mire készültök? mi lesz az új? hogy készüljünk?" Az előre gondolkodással igyekeznek tartani a multi vevők tempóját. Az alapító elmondta, hogy egyik vevőjük néhány hete bejelentette, hogy mekkora növekedéssel számolnak, ehhez kell igazítaniuk a beszállítóknak is a termelést. "Ez nem kérés volt, ezt meg kell csinálni" - mondta.

Vállalkozásból cég

A növekedés másik feltétele a professzionális szervezeti háttér volt. A magát a gépek szerelmeseként leíró Lakics László 1985-ben alapította vállalkozását, 1995-ben kft.-vé alakította, azt a képességet azonban, hogy a megújuló energia piacával együtt tudjon nőni a cég, csak a 2000-es években szerezték meg, "ekkorra nőtték ki a gyerekbetegségeket" - mondta Lakics László. Saját bevallása szerint eleinte tapasztalatlanul vitte a vállalkozást, műszaki érdeklődésű emberként kellett üzleteket kötnie, és nem tudta, hogyan kezelje a partnereit. "Mi egészen más közegben nőttünk fel, egy másik szemléletben" - mondta, hozzátéve, hogy "sem képzettségem, sem kedvem nem volt a pénzügyi területhez. Én a műszaki részét szerettem mindig igazából, az üzletkötés, a kereskedelem, a látogatások, a kényszerű pénzügyek mindig egy kicsit púp volt a hátamon".

"Ha így folytatjuk, akkor ezt a gyárat is kinőjük"

A cég robbanásszerű fejlődése a 2000-ben közgazdászként diplomázó Péter bekapcsolódása után indult el. Kisebb kitérők - például a Budapest Banknál, a KPMG-nél vagy az Index.hu-nál eltöltött idő - után 2003-ban csatlakozott a családi vállalkozáshoz először gazdasági igazgatóként, majd a céghez tartozó egykori Komlói Bányagépgyár ügyvezetője lett. A cégben a belépésével funkciók szerint szétválasztották az irányítást: a gazdasági ügyeket (pénzügy, kereskedelem) Péter vitte, a műszaki megoldásokat pedig apja, László. "Sokkal szabadabbnak érzem magam most, hogy nincs ezekkel gondom" - mondta az alapító, a fia pedig úgy értékelte a változást: "a műszaki problémamegoldás a cég egyik legnagyobb versenyelőnye, ehhez pedig kellett, hogy édesapám energiáit felszabadítsuk, hogy azt csinálhassa, amit szeret, és amiben a legnagyobb a hozzáadott értéke a céghez".

Jellemző, hogy 1995-ben Lakics László saját elmondása szerint úgy vette meg a már korábban nekik beszállító Komlói Bányagépgyárat, hogy az ott dolgozó vezérigazgató egyszer csak azt vetette fel: "nekem csak nyűg a 40-50 millió évi mínuszt hozó cég, miért nem veszed meg?" Az első megdöbbenés után végül több részletben megvették a komlói gyárat, amelyet "mivel akkoriban senkinek nem volt pénze", olcsón lehetett megszerezni.

Nem szűk piacban gondolkodtak

Ezzel szemben Lakics Péter nem véletlenszerűen, hanem tudatosan kezdett piacot építeni. Külföldi vásárokon, direkt megkeresésekkel, illetve az iparágon belül dolgozó közvetítőkön keresztül kiterjesztették a vevői kört abban a termékcsoportban, amelyet erősségüknek éreztek. Elsősorban szélerőművek motor- és generátorházait gyártják, de van a gáz- és olajiparból is megrendelésük, illetve generátorházat egy skóciai árapályerőműbe is. Lakics Péter belépése utáni években a cég megtízszerezte árbevételét, és ezzel a Menedzserek Országos Szövetsége több társszervezettel tavasszal az Év fiatal menedzserének választotta 2010-re. A szövetség honlapja szerint a díjat nem csak az ő, de édesapja tevékenységének elismeréséért adták, és azért lehettek Lakicsék a nyertesek, mert egy egyfős családi vállalkozásból sikeresen alakítottak ki egy regionális jelentőségű középvállalkozást.

"Ez nem kérés volt, ezt meg kell csinálni"

A vállalkozás fejlesztése közben a beszállítói hálózatot is kiépítették, amely körülbelül ugyanannyi embernek, mintegy 250 főnek ad munkát, mint ők maguk. Elmondásuk szerint egyszerre teszi őket rugalmassá az ingadozó igényeket teljesítő beszállítói kör, másrészről azonban a felelősségük is kiterjedt a régió vállalkozásai felé. A közös fejlesztésekre 2011 tavaszán kezdeményezőként részt vettek a Dél-dunántúli Gépipari Klaszter megalapításában. A klaszteren keresztül a cég részt vett az új szakképzési törvény javaslatainak kidolgozásában, sőt a törvényt megelőzve, amely a gyakorlatra koncentráló német duális szakképzési modellt követi, már együttműködnek Kaposvár és Komló szakképző iskoláival, ahonnan nagyságrendileg évi tíz főnek munkát is biztosítanak.

A klaszterben a gépipari cégek a szakképzésben, a piaci részvételben és az innovációban működnek együtt. Rabb Szabolcs, a klaszternek otthont adó Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara innovációs osztályvezetője szerint a cég erőssége, hogy megtalálták a piaci lehetőségeket, és kreatívak voltak ezek kihasználásában. Mint mondta, nem elégedtek meg a hazai piaccal, nem szűk piacban gondolkodtak, hanem tudatosan törekedtek arra, hogy európai szinten is láthatóak legyenek. Ebben szerinte fontos szerepe volt a célra törő, jó tárgyaló- és jó nyelvi készségekkel rendelkező Lakics Péternek.

Viccből indult

Az "egyfős családi vállalkozás" 1985-ös indulása a későbbi sikerek ellenére nem volt tudatos. Lakics László bevallása szerint ugyan érlelődött benne, hogy elkezdjen egy vállalkozást, de a kezdő lökést egy külső hatás adta. A Kaposgép állami vállalatban a fejlesztőüzem vezetőjeként dolgozott, és egyszer érkezett egy igény egy alkatrészre (egy teleszkópos antenna orsójára), amelyet nem tudtak legyártani. "Én viccből, kihívásból fölvállaltam, és megcsináltam" - mondta Lakics László. Az alkatrészt otthon, a garázsban felállított, már akkor is öreg esztergapadon készítette munkaidőn kívül, amelyet eredetileg saját örömére, hobbiforgácsolásra vett. "Valószínűleg a génjeimben van, hogy szeretem a vasat" - mondta.

"Eleinte bátortalanok voltunk, de egyre nőtt a megrendelés, amit aztán már otthon délután és éjszaka nem lehetett legyártani" - mutatta be, hogyan lett vállalkozás a "viccből bevállalt" munkából. A félretett pénzét munkaeszközökbe fektette, miközben újabb megrendelők állították pályára a vállalkozást. Az első megrendelés körülbelül két évig tartott ki, majd azon dolgoztak, "ami épp beesett", például az akkor még működő pécsi uránbánya rendelt alkatrészeket. Az első külföldi partnere az Elin nevű, ma is működő és partnerként megmaradó osztrák cég volt, amellyel a belpiacról fokozatosan a külföldi piacok felé fordult a cég.

Az Elinnel való együttműködés tanította a gépésztechnikus Lakics Lászlót a modern vállalati működésre. "Belecsöppentem egy egészen más világba" - mondta, hozzátéve, hogy az osztrákok "fejlettebb technológiával, munkafegyelemmel és vállalkozói morállal" rendelkeztek, így sokat tanult a velük való tárgyalásokból a jó minőségű és határidőre való szállítással. A komlói gyár megvételéig a forgácsolást végezték ők, a gépgyártás többi műveletét (például hegesztés, lakatosmunkák) bérgyártásba kiadták. A határidők és a minőségi problémák miatt azonban ez nem működött - mondta Lakics László. Az 1995-ben megvásárolt bányagépgyárral a hegesztési és lakatosmunkákat is elvégezhették, miközben az osztrák vevő az energetikai ágazat felé terelte fokozatosan a céget. Lakicsék szerencsésnek tartják, hogy a későbbi sikert hozó termékcsoport felé sodródtak, amelyben aztán növekedési lehetőséget látva elkezdték a tudatos fejlesztéseket.