Tudatosan rohant neki az uniós falnak a kormány

Az [origo] információi szerint az IMF-fel együtt a múlt héten váratlanul távozott uniós küldöttség olyan feltételekkel érkezett Budapestre, amelyekről a magyar kormány is tudott, és ennek ellenére ment szembe azokkal. A feltételek között volt a jegybanki függetlenség garantálása, a kormány azonban benyújtotta az uniós szervek által bírált jegybanktörvényt.

Szinte a semmiből jött a hír pénteken, hogy idő előtt elutazott a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Bizottság delegációja. A kormányt azonban nem érhette meglepetésként, hogy a nemzetközi szervezetek küldöttei felállnak a tárgyalóasztaltól, sőt talán számított is erre a magyar gazdaságpolitikai vezetés - ez a kép rajzolódik ki azokból a háttér-információkból, amelyekhez az [origo] jutott több, az ügyre rálátó forrástól.

Már három hete tisztában lehet az Orbán-kormány azzal, hogy nagyjából mit vár tőle az IMF és az Európai Bizottság. November végén egy megbeszélést direkt azért hívtak össze Brüsszelben, hogy a tagállamok kitalálják, az Európai Bizottság milyen álláspontot képviseljen Magyarországgal szemben, és ennek az álláspontnak a képviseletére fel is hatalmazzák a testületet. A Bizottság megkapta a tagállamok jóváhagyását ahhoz, hogy milyen témákra koncentráljanak a megkötendő hitelmegállapodás gazdaságpolitikai feltételei.

Brüsszelből származó értesüléseink szerint a megnevezett területek között volt a konvergenciaprogramban vállalt hiánycélok szigorú betartása, a költségvetési hiány fenntartható módon való csökkentése, de a kulcsterületek között volt a jegybanki függetlenség garanciájának biztosítása és a közpénzügyi szabályozás kérdése is. Mindezekről a magyar kormány is értesült.

Nem sokkal később az IMF is kialakította álláspontját házon belül. Az intézmény washingtoni központjában az volt az alapállás, hogy Magyarországnak a 2008-as mentőcsomaghoz hasonlóan készenléti hitelkeretet (SBA) ajánl fel a Valutaalap, de ha a magyar kormány nem akarná lehívni a pénzt, akkor úgynevezett elővigyázatossági készenléti hitelkeret (P-SBA) is lehet a tárgyalások eredménye.

A magyar kormány azonban abban bízik - mint ezt a küldöttséget vezető Fellegi Tamás parlamenti meghallgatásán elmondta -, hogy egy enyhébb gazdaságpolitikai kontrollt jelentő elővigyázatossági hitelvonalat (PCL) kap majd meg.

Ezekkel a feltételekkel és információkkal a tarsolyában érkezett Budapestre december 13-án, kedden a két küldöttség, és kezdte meg az informális előkészítő megbeszéléseket. Ezek arra szolgáltak, hogy megalapozzák a magyar kormány tervei szerint januárban kezdődő hivatalos egyeztetést, és felmérjék a felek, ki mit akar.

Nagyot nézett az IMF és az EU

Szerdán aztán leforrázta az Európai Bizottság és az IMF szakembereit a hír, miszerint Brüsszel előzetes kérése ellenére a magyar kormány benyújtotta a parlament elé az új jegybanktörvény javaslatát. Az Európai Központi Bank (EKB) hetekkel korábban megkapta a jegybanktörvény tervezetét a kormánytól, azt átnézve az EKB - egyetemben az IMF-fel - arra jutott, a kormány terve veszélyezteti az uniós alapokmány egyik alapszabályának számító jegybanki függetlenséget.

Az EU ezért nem akarta, hogy kész tények elé állítsa őt a magyar fél a januári hivatalos tárgyalásokon, Brüsszel azt szerette volna, hogy a kormány, illetve a parlament addig halassza el a jegybanktörvény tárgyalását. Szerdán az is világossá vált Brüsszel számára, hogy az EKB-nak más - kevésbé drasztikus változtatásokat tartalmazó - dokumentumot küldött meg a kormány, mint amit a parlament elé benyújtott.

Az IMF-fel azonos álláspontot képviselő EU a pénzügyi stabilitási törvény parlament előtt heverő változatában is talált kifogásolnivalót, ezért azt szerette volna, hogy ezt a jogszabályt is hagyja nyitva Magyarország. Az uniós kritika lényege, hogy a rövid fókuszú, éves horizontú adósságcsökkentési szabály nincs összhangban az uniós ajánlással, a Költségvetési Tanács egy "bábtestületként" működik, a közpénzügyek átláthatósága gyenge, és javulás nem mutatkozik.

Információink szerint Fellegiék a csütörtöki egyeztetésen történtekről tájékoztatták Orbán Viktor kormányfőt, aki nem először mondott nemet az IMF és az EU gazdaságpolitikai kéréseire. Tavaly júliusban még a 2008-as hitelről tartott egyeztetési fordulón ütközési pont volt a bankadó, azt túlzottan nagynak, a gazdasági növekedés szempontjából ártalmasnak tartották, a válságadók közül némelyiket az uniós jogot sértőnek gondolták, és szintén a jegybanki függetlenséget sértő lépésnek látták a jegybankelnök és az alelnökök bérének korlátozását.

Akkor is azt kérték, ezekről a kritikus dolgokról ne szülessen törvény, de a kormány végighajtotta a parlamenten a jogszabályokat. A reakció ugyanaz volt, mint most: a tárgyalódelegációk az egyeztetések tervezett vége előtt elhagyták az országot.
A tavaly júliusi affér után a kormány már nem is próbált meg az IMF és az EU kedvében járni, a maga részéről lezártnak tekintette a kapcsolatot. Az idén novemberben azonban mégis újra a szervezetekhez fordult.

Délután megjelentek az enyhülés jelei

A mostani szakításról több kormánytag csak pénteken reggel, délelőtt értesült. Ekkor dőlt el az is, hogy aznap délutánra rendkívüli frakcióülést hív össze a Fidesz, és az is, hogy a kormányoldal "ráerősít" a dologra, a parlament napirendjére veteti az új jegybanktörvényt, és sürgős tárgyalásban neki is kezd annak megvitatásába.

Később azonban fordulatot vett az ügy, és a pénteki szakítás után jó pár órával a kormány tett két gesztust. Két módosító javaslatot nyújtottak be a jegybanktörvényhez, hogy az jobban tetsszen az EKB-nak, valamint a Fidesz frakcióvezetője azt javasolta, aznap mégse zárják le a jegybanktörvényt, a szavazást legalább néhány napig halasszák el.