A devizahitelesek fele nem bízik senkiben - a Bankometer.hu és az [origo] közös felmérése

A fiatalabb devizahitelesek aktívabban, tudatosabban és magabiztosabban állnak a végtörlesztéshez, de többségüknek nincs elég megtakarításuk, forinthitelre viszont az adósok bő egyharmada esélytelen - derült ki az [origo] és a Bankometer.hu frissen elvégzett, közös kutatásából. A nem reprezentatív felmérés eredményeiből az is kiolvasható, hogy az adósok nagy része nem bízik senkiben, legfeljebb magában.

Az [origo] és a Bankometer.hu szakportál november második felében közös, nem reprezentatív kutatást végzett az [origo] olvasóinak körében a rögzített árfolyamú végtörlesztésről. A válaszokból kiderült, hogy a fiatalabbak aktívabban, magabiztosabban, pozitívabban állnak a végtörlesztéshez. Ugyanakkor a válaszadók többségét kitevő 25-40 éves és 40-55 éves korosztály nem rendelkezik a végtörlesztéshez szükséges tőkével, ezért hitelt venne fel.

A fiatalabbak határozottabban, a kicsit idősebbek kisebb meggyőződéssel, de sejtik, hogy a konstrukcióval jól járhatnak, de erősen korlátozottak a hitellehetőségeik, így kérdéses, hogy számukra a konstrukció valóban alkalmazható-e.

A felmérésre válaszolók 37 százaléka esélytelen a forinthitelre. Ők várhatóan az aktuális tőketartozás kedvező forintra váltásának előnyét sem tudják élvezni, így kénytelenek továbbra is a megterhelő devizaalapú törlesztőrészletet fizetni.

1. kérdés: "Foglalkozott már az előtörlesztéssel?"

A válaszadók több mint egyharmada szerint a végtörlesztés és a hitelkiváltás komolytalan, nem az ő érdekét szolgálja ("ez az egész úgyis csak átverés"). További 14 százalék nem tett még semmit érdemben a végtörlesztésért, tehát a válaszolók közel fele foglalkozott eddig a kérdéssel. Azok közül, akik kitöltötték a tesztet, egyharmad ment el számlavezető bankjába vagy egy másik pénzintézetbe tájékozódni, annak ellenére, hogy az igénybejelentésre rendelkezésre álló idő nagyobbik része már eltelt.

A pesszimista válaszok között a 25-40 éves korosztály a meghatározó, a 40-55 éves korosztályból valamivel kevesebben jelölték be ugyanezt a választ. Ugyanakkor szintén a 25-40 éves korosztály az, amelyik a legaktívabb volt eddig, hiszen látható, hogy ők azok, akik már a számlavezető bankjuknál és más banknál is érdeklődtek.

Ebben a korosztályban a válaszadók számára a cselekvés az elsődleges reakció, azaz ők azok, akik érdeklődnek bankoknál, kipróbálnak internetes kalkulátorokat, otthon számolják, hogy mit tudnak vállalni havonta törlesztésként (ezeknél a válaszoknál ez a korcsoport volt felülreprezentált). A 40-55 éves korosztályra viszont jellemzőbb, hogy nem hisz a kezdeményezésben. Kis arányban köztük is vannak, akik utánajárnak a kérdésnek, de ők inkább ismeretségi körben érdeklődnek.

2. kérdés: "Ha már próbált kiváltó hitelt igényelni, mit tapasztalt?"

Az ügyfelek negyede pozitív élménnyel, de eredmény nélkül jött el a pénzintézettől. Majdnem harmaduk (32 százalékuk) esélytelen a hitelre, és várható, hogy a tovább irányított további 12 százalék is hasonló helyzetbe kerülhet. A válaszadók 13 százaléka a bank felkérését követően inkább elbizonytalanodott, 11 százalékuknak folyamatban van a hitelkiváltó hitele, mindössze 4 százaléknyi válaszadó járta végig az eljárást és tudta előtörleszteni a devizahitelét forinthitelből.

A 25-40 éves korosztályra leginkább az jellemző, hogy vagy jó esélye van a kiváltó hitelre, vagy már le is futtatta a végtörlesztést. A 40-55 éves korosztály, a felmérés szerint, aránytalanul többször kapott elutasító vagy más bankhoz tanácsoló választ, valamint azt, hogy nem lesz elég idő a hitelkérelmük lebonyolítására. Ez azért is érdekes, mert az elemzés készítésekor még ahhoz is rendelkezésre állt egy hónap, hogy az ügyfelek bejelenthessék igényüket.

3. kérdés: "Ha már foglalkozott az előtörlesztési lehetőséggel, akkor úgy gondolja, hogy..."

A válaszadók 7 százaléka rendelkezik az előtörlesztéshez szükséges pénzzel, míg 14 százalékuknak van valamennyi megtakarítása, és azt felhasználva további forinthitellel szeretne előtörleszteni. A válaszadók mindössze 3 százaléka jelezte, hogy habár rendelkezik megtakarítással, ezt inkább befekteti, és hitelből kíván végtörleszteni.

További 13 százalék jelezte, hogy vagy kölcsönkér, vagy eladja, amit tud, talán menni fog a végtörlesztés, de minden tartalék el is fogy ettől. A válaszadók 36 százaléka jelezte, hogy teljesen esélytelen az, hogy ő forinthitelt kapjon. Ez a 36 százalék kiesett a végtörlesztés lehetőségéből, hiszen semmilyen módon sem tudja előteremteni a szükséges tőkét.

Bár a válaszok lakóhely szerinti megoszlásában nincs jelentős különbség az egyes országrészek között, a végtörlesztésre esélytelenek arányaiban többen vannak Budapesten, és Nyugat-Magyarországon vannak a legkevesebben. Életkor szerint, a 25-40 éves korcsoport vagy rendelkezik valamennyi pénzzel, és azt akarná hitellel kiegészíteni a végtörlesztéshez, vagy az egészet hitellel oldaná meg, miközben a 40-55 éves korosztály szinte csak hitelben gondolkozik. A hitelkiváltásra esélytelenek között a 25-40 és a 40-55 éves korosztály a meghatározó, a fiatalabb korcsoportnál kétszer annyira jellemző, mint az idősebbnél.

4. kérdés: "Ha hitelkiváltó forinthitelt venne fel, mi alapján választana a hitellehetőségek közül?"

A válaszadók több mint harmada (38 százalék) a THM, 16 százalékuk a hitelkamat alapján választana bankot. Szintén 16 százalék azok aránya, akiknél a bankjukhoz való lojalitás erősebb, mint a kedvezőbb kondíciók iránti igényük. Ugyanennyien vannak azok, akik bármelyik bankhoz elmennének, csak kapjanak hitelt.

A válaszok korcsoport szerinti megoszlása azt mutatta, hogy a 25-40 éves korosztály a legtudatosabb a bankválasztásban. A 25 évesnél fiatalabbak alapvetően a reklámok, a 70 évesnél idősebbek pedig az ismerőseik ajánlása alapján választanak bankot.

5. kérdés: "Ön szerint a hitelkiváltással..."

A válaszadók mindössze 14 százaléka gondolja úgy, hogy a hitelkiváltással jól járhat, mert csökken a törlesztőrészlete. 59 százalék kifejezetten pesszimista, mert szerinte "ebben úgysem lehet jól járni", illetve "nem hiszi, hogy jobban is járhat", 12 százalék viszont nem tudja, jó lenne-e neki a hitelkiváltás.

A 25 évnél fiatalabbak inkább azt gondolják, hogy rosszul járnak, a 25-40 éves korosztály leginkább azt hiszi, hogy jól jár a lehetőséggel, a 40-55 éves korosztály nem tudja, hogy jól jár-e, de talán inkább igen, az 55-70 éves korosztály úgy gondolja, hogy rosszul jár, a 70 év felettiek szerint pedig nem lehet jól járni, ez a korosztály vélhetően érzelmi alapon elutasítja a konstrukciót.

6. kérdés: "Kinek a tanácsában bízna meg leginkább?"

Meglepő lehet, hogy a válaszadók 47 százaléka senkiben sem bízik, illetve további 24 százalék csak magában. A 25 évesnél fiatalabbak alapvetően a baráti, ismerősi körben bíznak. A 25-40 éves korosztály leginkább az internetes szakportálban és saját magában bízik, és legkevésbé fordul másik bankhoz. A 40-55 éves korosztály leginkább másik bankban bízik meg, és nem bízik meg a saját baráti, ismerősi körében. Az 55-70 éves korosztály alapvetően a saját bankjában bízik, és a legkevésbé a baráti és ismerősi körében. Az elemzés nem vizsgálja a válaszok szociológiai következtetéseit, ugyanakkor érdekes megfigyelni, hogy az életkor előrehaladtával hogyan változik a hozzáállásunk és a preferenciánk.

A kutatásról

A kutatási kérdőív az [origo] Üzleti Negyed rovatának címoldalán szerepelt. A kutatás hat tartalmi kérdésből állt, amelyre különböző számú válaszokat lehetett bejelölni. Ezenkívül megkérdeztük a válaszadó nemét, korát és lakhelyét.

A kérdőív 2011. november 18-27. között folyamatosan látható volt a portálon. Az adatgyűjtési időszak alatt 1929 válasz érkezett, ez jelenti a az elemzés adathátterét. A kutatási eredményeket bemutató jelentés teljes terjedelmében itt olvasható.

A válaszadók lakóhely szerint egyenletesen lefedték az ország teljes területét. A válaszadók közel fele a 25-40 éves korosztályból, míg további egyharmada a 40-55 éves korosztályból kerül ki, azaz a válaszadók 80 százaléka a munkaképes korú. A válaszok nem tekinthetők reprezentatívnak. Torzítja az eredmények értelmezését az is, hogy nem tudjuk, hogy az 1929 válasz ugyanennyi különböző válaszadót jelent-e, illetve azt sem, hogy a válaszadók valóban a tényleges helyzetnek megfelelően válaszoltak-e. Ugyanakkor a válaszok számából arra következtethetünk, hogy a megfogalmazott konklúziók valószínűleg jól tükrözik az általános véleményt.