Ötleteléssel készül a halaszthatatlan nyugdíjváltozásokra a kormány

A gazdasági tárca egy friss anyaga szerint tovább nem halasztható a nyugdíjrendszer átalakítása, ezért több változtatást is felvetnek. Az [origo] által megtekintett tervezetben előkerül a rugalmas nyugdíjkorhatár, a bankok nélküli önkéntes nyugdíjpénztárak ötlete, az alapnyugdíj és a sokat vitatott svéd modell is. Ez utóbbi képezi a kormány nyugdíjtervének alapját, de szimpla átvétele a nyugdíjak csökkenésével járhat együtt.

"Aktuális és tovább nem halasztható" a jövő nyugdíjrendszerével kapcsolatos döntés meghozatala egy, a Nemzetgazdasági Minisztériumban (NGM) készült friss munkaanyag szerint, amelyet az [origo] megismert. "A nyugdíjrendszer átalakításának lehetséges irányai" címet viselő dokumentum több változatot taglal, és bár egyik mellett sem teszi le igazán határozottan a garast, több konkrét javaslatot is megfogalmaz.

A nyugdíjak adóztatásával kapcsolatos szabályok átírása mellett az anyag felveti egy újabb nyugdíjreform lehetőségét, körüljárja a korhatár emelésének felgyorsítását és a lépcsőzetes nyugdíjba menetel opcióját, ír az úgynevezett alapnyugdíjról és a csökkentett munkanyugdíj kombinációjáról (amit egy korábban készült munkaanyagra hivatkozva az [origo] már ismertetett), továbbá hangsúlyozza az önkéntes nyugdíjpénztárak szerepének fontosságát, de olyan átalakítást szorgalmaz, amely kiszorítja a bankokat-biztosítókat a nyugdíjpénztárakból.

Lépéskényszer a bruttósítás és a nyugdíjadó miatt

Az NGM szerint a kormány azért van lépéskényszerben, mert a hatályos nyugdíjtörvény (amelyet még 1997-ben a magánnyugdíjpénztárakat megteremtő nyugdíjreform részeként a szocialista Horn-kormány alkotott) szerint 2013 fordulópontot jelentene a nyugdíjak számításában. Az eddigi nettó átlagkereset helyett a havi bruttó átlagkereset lesz a nyugdíj kiszámításának alapja, és egyúttal 2013-tól személyi jövedelemadót kell fizetni a nyugdíjak után (A pontos adózási szabályokat még meg kellene alkotni.).

Mindez két szempontból teszi sürgőssé a beavatkozást a Fidesz-kabinet számára. A kormány többször hangsúlyozta, hogy nem teszi adókötelessé a nyugdíjakat, viszont ha ennek megfelelően jár el, akkor a nyugdíjszámítás alapját is meg kell hagynia a jelenlegi rendszer szerint, feltéve, ha nem akarja, hogy sokkal több pénzt kapjanak jövőre a nyugdíjasok. Az NGM munkaanyagában is ez szerepel, és a 2013-tól érvényes szabályok hatályon kívül helyezését javasolja.

Rugalmas korhatár, bankok nélküli nyugdíjpénztárak

A dokumentum a jelenlegi nyugdíjrendszer más elemeit is megváltoztatná. A nyugdíjkorhatárról szólva például felveti a Bajnai-kormány által megkezdett emelés felgyorsítását, és a mostani féléves ugrás helyett (amelynek révén a 62 éves határ 2014 és 2021 között emelkedik 65-re) éves ugrást javasol az 1954 után születettek számára, hogy az emelés már 2019-ig befejeződjön.

Emellett azonban a "lépcsőzetes nyugdíjba vonulás" lehetőségét is végiggondolandónak tartja, annak ellenére, hogy a kormányzati kommunikációban folyamatosan az jelenik meg, hogy egységes, általános nyugdíjkorhatárra van szükség, vagyis arra, hogy a hivatalos öregségi korhatárnál sem előbb, sem később ne vonuljon vissza senki. (A korhatár szigorú érvényesítését Orbán Viktor kormányfő legutóbb szerdai brüsszeli európai parlamenti beszédében is hangsúlyozta, amikor a bíráknak az Unió által vitatott nyugdíjazása mellett érvelt.)

A több országban, például Norvégiában amúgy bevett és sikeresen alkalmazott lépcsőzetes korhatár a dokumentum szerint növelné a foglalkoztatottságot és segítené a nyugdíjassá válást. A minisztérium javaslata szerint a "lépcső" a nyugdíjkorhatár elérése előtti 1-2 évet jelentené, amikor csökkentett munkaidőben lehetne dolgozni, a kieső kereset helyére pedig valamiféle résznyugdíj-szerűség lépne.

A munkaanyag az úgynevezett helyettesítési rátán (az induló nyugdíj és az utolsó aktív kereset hányadosán) is változtatna, mondván, annak leszállítása költségvetési megtakarításhoz vezetne. A javaslat azért érdekes, mert a helyettesítési ráta nem egy olyan szám, amelyet kedvére változtathat a kormány, arra legfeljebb a nyugdíjrendszer egy vagy több kulcselemének - például a járulékok mértékének - módosításával közvetve tud, hosszabb távon befolyást gyakorolni. Mindenesetre az NGM kiszámolta, hogyha a mostani 70 százalékos rátát 60 százalékra leszállítanák, az havi több mint 10 milliárdos megtakarítást jelentene a büdzsének.

A harmadik nyugdíjpillért képező önkéntes nyugdíjpénztáraknak kiemelt szerepet szán az NGM tanulmánya, amely úgy fogalmaz, hogy az ide irányított megtakarításokra adható kedvezményeket a későbbiekben növelni is lehetne, ha azok visszatérnének az "eredeti" - az 1993-as törvényben rögzített - elvekhez, legfőképpen a nonprofit jelleghez. A megfogalmazás felveti, hogy a tárca a nyugdíjkasszák működtetéséből ki akarja zárni a bankokat és biztosítókat, amelyek eddig a piac többségét uralták.

A svéd modell

2013-tól két út áll a Fidesz-kormány előtt, derül ki az anyagból. Az egyik szerint minimális változtatást hajtanának végre a társadalombiztosítási nyugdíjtörvényen (legfőképpen nem lépne hatályba az, ami 2013-ban automatikusan hatályba lépne). A másik szerint az egész állami nyugdíjrendszert meg kellene reformálni. Nyugdíjreform címen négy változatot vázol a minisztérium: a német pontrendszert, a svéd nyugdíjmodellt, a nyugdíjstratégia-nyugdíjpolitikai koncepció című elképzelést (amely az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium közös anyagaként szerepel) és végül a szolgálati idővel arányos és jövedelemmel arányos részekből álló nyugdíjrendszert (ez a már említett alapnyugdíjas és csökkentett munkanyugdíjas verzió).

Mindegyiket röviden ismerteti, mellettük és ellenük szóló pontokat is felsorakoztat az NGM, de a legtöbb érvet a svéd modell mellett hoz. Az egyéni számlás (NDC) állami nyugdíjrendszerként is emlegetett svéd szisztéma évek óta a Fidesz szakpolitikusainak kedvelt modellje. A 2010-es választások nyitányaként fontos kampánytémává lépett elő, de akkor a szocialista párti támadások miatt visszavonulót fújt a Fidesz, és tagadta, hogy a svéd modell bevezetésére készülne, mondván, "a svédektől legfeljebb Zlatan Ibrahimovicsot szeretnék átvenni". Később Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi kormánybiztos kijelentette, hogy szívesen lenne svéd nyugdíjas, az elmúlt hetekben pedig már mint a párt szóvivője fogalmazta meg, hogy a kormánypárt nyugdíjtervének alapját a Századvég Gazdaságkutató műhelytanulmánya képezi, márpedig ez éppen a svéd modell alkalmazásának lehetőségeit járja körül. Selmeczi egyébként azt is mondta, hogy az év közepére eldől, melyik variáció nyújtja a nyugdíjrendszer stabil működését.

Korrekt rendszer

A svéd modell (hivatalosabb nevén névleges egyéni számlás modell) lényege leegyszerűsítve egy olyan nyugdíjrendszer, amelyben folyamatosan, külön politikai döntést nem igénylő automatizmusok útján törekednek a kiadások (nyugdíjak) és a bevételek (nyugdíjjárulékok) egyensúlyban tartására. Az egyensúlyt egy matematikai formula, egy úgynevezett automatikus kiegyenlítő mechanizmus igyekszik biztosítani az évről évre változó demográfiai és foglalkoztatási viszonyok közepette is.

A rendszerhez tartozik egy virtuális egyéni számla, ami mögött nem áll valódi pénzeszköz, mint egy bankszámla mögött. Nem arra szolgál, hogy a befizetett nyugdíjjárulékok ide kerüljenek és itt kamatozva majd visszajussanak a majdani nyugdíjashoz, hanem csupán arra, hogy a befizetett járulékokat egyénekre lebontva korrektül nyilvántarthassák, egy meghatározott (akár a piacinál alacsonyabb) kamattal kamatoztassák, és ez alapján az adott évben nyugdíjba menők járadékát kiszámítsák.

Aki a pályája során sokat keresett és ezért több járulékot is fizetett, mint egy alacsony keresetű, az arányosan éppen annyival többet is fog visszakapni nyugdíjasként, de az aktuálisan nyugdíjasok csak annyit vehetnek ki a rendszerből, amennyit abban az évben járulék formájában befizettek a még aktív dolgozók.

Mikor lesz egyéni számla?

Nagyon sok ígéret elhangzott már az állami nyugdíjrendszerben vezetendő egyéni számlákról azóta, hogy a Fidesz átvette a kormányzást. Tavaly februárban Selmeczi Gabriella és Rogán Antal arról beszélt, hogy 2012 tavaszától élhetnek az egyéni számlák, decemberben pedig Selmeczi hangsúlyozta, hogy elkezdődött a számlák kidolgozása. A kormány nyugdíjterveinek alapját képező, a Századvég Gazdaságkutatónál készült tanulmányban erről az olvasható, hogy az egyéni számlavezetésre való átállás roppant körülményes, és mintegy 4-5 évet venne igénybe az, hogy a nyilvántartásokat alkalmassá tegyék az új rendszerre. A tanulmány szerint mintegy 80 millió okmány már elektronikusan feldolgozott és viszonylag könnyen kezelhető, azonban több mint 50 millió dokumentum csak papíralapon van meg (beszkennelve).

Mindennek akkor van jelentősége, ha a kormány rövid átmenetet szeretne a mai és a svéd mintájú nyugdíjmodell között. Ekkor a korábbi nyugdíjjogosultságokat mindenkinek át kell konvertálni és induló egyenlegként az egyéni számlákon elismerni. Ha ezt a munkát nem végzik el, és csak az újonnan beérkező járulékokat tartják nyilván a számlákon (ez akár meg is valósítható már idén tavasszal is), akkor viszont nagyon lassú lesz a két rendszer közötti átmenet. A tanulmány szerint akár 40 évig is eltarthat, ennyi ideig párhuzamosan élne egymás mellett mindkét nyugdíjrendszer, ami komplikálja az adminisztrációt, csökkenti az átláthatóságot, és hordozza azt a politikai kockázatot, hogy egy következő kormány visszafordítja a nyugdíjreformot.

A modell - mint ahogy más nyugdíjmodellek is - megosztja a hazai nyugdíjszakértőket. A Viszkievicz András által jegyzett, a Századvég Gazdaságkutató műhelytanulmányai között publikált munka egyik legfőbb érve szerint a beépített automatizmus stabilan tartja és hosszú távon önfenntartóvá teszi a nyugdíjrendszert, az egyéni számlák révén pedig a leginkább átlátható és korrekt szisztémaként ösztönöz a munkavállalásra és a járulékfizetésre. A szerző óva int a svéd modell egy az egyben történő lemásolásától, mivel a két ország demográfiai viszonyai teljesen mások, a magyar társadalom a svédnél gyorsabban öregszik, és a magyar nyugdíjkasszának nincsenek tartalékai. (Csak viszonyításképpen: a svéd állami nyugdíjrendszer 3-4 évig akkor is ki tudná fizetni a nyugdíjakat, ha egy korona friss járulék sem érkezne bevételként.)

A magyarországi sajátosságok miatt a svéd modell puszta lemásolása nem célravezető - állapítja meg a tanulmány, amely szerint ez garanciák hiányában azt eredményezhetné, hogy az aktívak egyéni számláján negatív hozamok keletkeznének, a már nyugdíjasok ellátása pedig csökkenhetne, és a későbbiekben is erősebben ingadoznának a nyugdíjak. A tanulmány végkövetkeztetése azonban mégiscsak az, hogy gondos tervezéssel, több éven át tartó előkészítéssel, átgondolt átmenettel és megfelelő tartalékalap létrehozásával hosszú távon stabil és munkára ösztönző nyugdíjrendszert segítene elő a svéd modell, amelyben a járulékokból származó arányos munkanyugdíjat egy alapnyugdíj is kiegészítené. Ez utóbbi - adóból finanszírozva - azoknak járna, akiknek nem sikerült egy meghatározott minimális összeget felhalmozniuk az egyéni számlájukon (mert például rövid ideig álltak munkaviszonyban).

Inkorrekt rendszer

"Nemcsak a magán-nyugdíjpénztári rendszernek nem voltam híve és szorgalmaztam felszámolását, hanem a svéd modellnek sem vagyok" - mondja Németh György nyugdíjszakértő. "A második pillér korrekt rendszer volt, csak éppen fokozta az ország pénzügyi sebezhetőségét. A svéd modell, öregedő népesség esetén inkorrekt rendszer, mivel egy rejtett, a majdani nyugdíjasok által fizetendő adót tartalmaz. Minél erőteljesebb az öregedés, annál magasabbat" - fogalmazza meg kritikáit a szakértő. Németh szerint nem az adóval van a baj, hanem azzal, hogy rejtett. Úgy véli, a kormány lényegében két alternatíva között választhat: korrekt nyugdíjrendszer és magasabb adók (beleértve a nyugdíjak megadóztatását is), vagy inkorrekt nyugdíjrendszerbe rejtett adó, ahol cserébe a "nyílt" adók szintje alacsonyabb.

A nyugdíjszakértő svéd modellel szembeni fő kifogása ugyanakkor az, hogy ezzel a rendszerrel a kormány felmentést ad önmagának (és utódainak) az alól, hogy fokozza erőfeszítéseit a magyarországi népesedési helyzet javítására. Sőt - mint mondja -, még a járulékok maradéktalan beszedésében sem lesz érdekelt, mert a rendszerbe beépített automatizmusok azonnal a nyugdíjasokkal fizettetik meg ennek árát.