Trükkös nyugdíjrendszert építene Matolcsy

A mainál átláthatóbb és igazságosabb, de az eddig favorizált svéd modellnél manipulálhatóbb rendszert nézett ki magának Matolcsy György. A gazdasági tárca a német pontrendszerrel takargatná, hogy előbb-utóbb kevesebb jut majd nyugdíjra.

A svéd után most már a német nyugdíjrendszerben gondolkodik Matolcsy György minisztériuma - derül ki a tárca legfrissebb munkaanyagaiból.

Az irányváltás egyértelmű. Selmeczi Gabriella, aki a magánnyugdíjpénztárakat elmarasztaló jelentésének bemutatásáig kormánybiztosként felügyelte a nyugdíjügyeket, januárban még a svéd modell mellett tette le a voksát.

Varga Mihály pedig 1998 óta számtalanszor az egyéni számlás rendszert állította követendő példaként. Ehhez képest az NGM legutóbbi baby-boom terve már jól láthatóan a német pontrendszert favorizálja.

A német modell egyébként már a nyugdíjrendszer átalakítását sürgető korábbi minisztériumi anyagokban is előkerült, akkor még csak mint a négy szóba jövő variáció egyike. A népesedési akciótervvel párhuzamosan viszont azért vált hangsúlyossá, mert a tárca szerint ez volna az a nyugdíjrendszer, amely a gyermekvállalást is ösztönözné.

Pontgyűjtés egy életen át

A lehetséges átállás azonban sokkal nagyobb jelentőségű a születések számának ösztönzésénél. A rendszerbe ez is beépíthető, de a gyerekektől függetlenül a változás mindenkit érintene, és teljesen átírná a mostani nyugdíjszabályokat.

A pontrendszer kritikusai szerint az eddig favorizált svéd modellhez képest kevésbé lesz nyilvánvaló, hogy az emberek befizetéseiért az évek előrehaladtával egyre kevesebb nyugdíj jár. Az átláthatóságot segítő egyéni számlákra ugyan itt is szükség van (ahogyan a svéd modellben is elengedhetetlen lenne), de ezeken nem forintok gyűlnek, hanem pusztán olyan nyugdíjpontok, amelyek értéke csak 20-30-40 év után derül ki, így sokkal nagyobb a trükközési lehetőség, mint a svéd modellben.

A pontrendszerben az emberek minden évben nyugdíjpontokat szereznek annak megfelelően, hogy mennyit keresnek, és fizetésükből mennyi nyugdíjjárulékot vonnak le a társadalombiztosítási alapba. A kiindulópontot az átlagbér jelenti, így például, ha valaki az adott évben a nettó átlagkeresetet viszi haza, akkor évente éppen 1 nyugdíjpontot szerezhet, ha kétszer annyit keres és kétszer annyi járulékot fizet, akkor dupla pontot kap, ha pedig kevesebb a fizetése, akkor arányosan kevesebb a nyugdíjpontja is. A pontok az évek során összeadódnak, az átlagkeresetből 40 év alatt például összejöhet 40 pont, kétszer annyi jövedelemből 80, fél pénzből csak 20, és így tovább.

Többletpont a babákért

A nemzetgazdasági minisztérium baby-boom stratégiája szerint a nyugdíjrendszeren keresztül is ösztönöznék a gyerekek születését, vagyis azok a párok, akik gyermeket vállalnak és nevelnek, többletpontokhoz jutnának. Ez az ösztönzés nem szükségképpen része a pontrendszeres nyugdíjmodelleknek, Németországban például nincs ilyen elem beépítve.

A hazai nyugdíjszakértők véleménye megoszlik arról, hogy mennyiben ösztönzi bármilyen plusznyugdíj ígérete a gyerekszülést, mindenesetre az ötlet nem új, a KDNP régóta efféle nyugdíjreformot szorgalmaz (igaz, a párt a svéd modellben gondolkodott, és abban adott volna plusznyugdíjat a családoknak). Erről már 2007-ben törvényjavaslatot nyújtottak be, és része volt a párt tavalyi, családügyeket szabályozó sarkalatos törvénytervezetének is. (A koncepciót a KDNP-hez közeli Barankovics István Alapítvány készítette, amelynek kuratóriumát Mészáros József vezeti, aki ma az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatója, és volt már a KDNP alelnöke is.

Ezeket a pontokat azután a nyugdíjba menetelkor forintosítják, ekkor derül ki, hogy 1 pont pontosan mennyi nyugdíjat is ér - ebben rejlik a rendszer furfangossága. Ha a szorzószám mondjuk 2, akkor az átlagnyugdíjas 80 ezer forintot kap majd 65 éves korában, de ha csak egy egészen picit is másképp állítják be az átváltást (például 1,9-re), az máris elég nagy (4 ezer forintos) különbséget tud a nyugdíjakban eredményezni. (A példa kedvéért egyszerűsítettünk, a pontok számítása és átváltása a valóságban bonyolultabb.)

Egyre kevesebbet ér majd egy pont

Az átváltási árfolyamot sok minden befolyásolja. Leginkább az, hogy mennyi pénz van összesen a nyugdíjkasszában (legfeljebb mennyit lehet kifizetni), hogy hány gyerek születik és mennyien vannak, akik közülük járulékot fizetnek (azaz, javulnak-e a demográfiai és foglalkoztatási viszonyok), hogy átlagosan még hány évig élnek a nyugdíjba vonulók (a közhiedelemmel ellentétben azok, akik a 65 éves korukat elérték, Magyarországon még legalább 18 évig), illetve, hogy hosszabb távon milyen színvonalú nyugellátást akar biztosítani az állam.

Azt, hogy egy állami nyugdíjrendszer mennyire gáláns, az úgynevezett helyettesítési ráta elég jól illusztrálja. Ez mutatja meg a kezdő nyugdíjak szintjét az utolsó aktív keresethez képest, vagy hogy mekkora az átlagos nyugdíj szintje az átlagjövedelmekhez képest. E mutatók alapján a magyar nyugdíjak nemzetközi viszonylatban meglepően magasak, mert a mostani 76 százalék körüli szint Skandináviában sem jellemző, Nyugat-Európa legtöbb országában pláne nem, de mivel a viszonyítási alapul vett jövedelemszint alacsony, és mert az emberek többsége önként semmit nem tesz félre a nyugdíjára, a mai magyar nyugdíjasok méltán érzik ezt is karcsúnak.

A jövő időseinek viszont szinte biztosan szerényebb állami nyugdíjjal kell majd beérniük. A népesség öregszik, mind kevesebb fiatal lép be a munkaerőpiacra, a nyugdíjasok pedig egyre tovább élnek. A mai nyugdíjak fenntartásához tehát évről évre több forrás kellene (magasabb járulékok vagy adók), de ha erre nincs mód, akkor a nyugdíjakból kell lecsippenteni. Ez független attól, hogy a svéd egyéni számlás modellre vagy a német pontrendszerre tér át a kormány, pótlólagos bevételek nélkül a végeredmény ugyanaz lesz, a következő 30-40 évben egyre kisebb nyugdíjakra telik majd.

Arányos, de homályos

Az eddig emlegetett svéd modellből ez fehéren-feketén kiderülne, hiszen ott - ha megvalósulnának az egyéni számlák, mint ahogyan azt a nyugdíjbiztos Selmeczi Gabriella erre az évre korábban többször megígérte - forintban kifejezett nyugdíjjogosultságot tartanának nyilván. Ezeknek a számláknak az egyenlege automatikusan igazodna ahhoz, hogy mennyi kifizetést bír el az állami nyugdíjkassza, és követné a népesség változását is, miközben semmi mozgásteret nem hagyna az államnak.

Mint egy átlátszó kényszerzubbony, túlságosan szigorú és transzparens volna, valószínűleg ezért hajlik most másik rendszer bevezetésére a gazdasági tárca - kommentálták a minisztériumi fordulatot az [origo]-nak nyilatkozó nyugdíjszakértők, akik körében egyébként a német pontrendszernek jócskán vannak hívei is.

"A svéd modellben az állam a torta méretét és annak felosztását sem tudja befolyásolni, ott minden bele van égetve a rendszerbe. A német pontrendszerben a torta felosztását és a méretét is lehet manipulálni, nem drámaian, egyik napról a másikra, de apró mozdulatokkal hosszú távon, igen" - érzékeltette a két friss nyugdíjfavorit közötti különbséget egy, korábban a Nyugdíj- és Időskor Kerekasztal keretében hatástanulmányokat készítő nyugdíjszakértő, hozzátéve, hogy a svéd modellt technikailag sokkal nehezebb bevezetni, mint a pontrendszert.

Németország a minta

A pontrendszer a legtisztábban Németországban érvényesül, az állami nyugdíjakat ott ezzel a módszerrel határozzák meg, de emellett vállalati nyugdíjalapokból vagy egyéni megtakarításokból is jár még nyugdíj. Ez utóbbi kiegészítő formákra szükség is van, miután a német állami nyugdíjak átlagos szintje Európában az egyik legalacsonyabb.

2011-es adatok szerint az OECD-országokban az átlagos nyugdíjszint (az úgynevezett bruttó helyettesítési ráta) 60,8 százalék volt, Németországban viszont jóval kevesebb, mindössze 42. Svédországban 58,4, míg Magyarországon, ahol az általános tapasztalat szerint nagyon nehéz a nyugdíjból megélni, ennél jóval magasabb, 75,8 százalék. Európa csúcstartója Izland (109,1 százalék) és Görögország (95,7) volt.

A helyettesítési ráta leszállításának az ötlete az egyik korábbi NGM-es anyagban célként fogalmazódott meg, mondván, a ráta 60 százalékosra történő leszállítása évi 12-13 milliárd forint megtakarítást jelentene az állami nyugdíjkasszának.

Hogy a politikai mozgástér veszélyes-e vagy sem, az attól függ, ki mit tart nagyobb veszélynek. Azt, ha az évek során egyre csökken a friss nyugdíjasok ellátása, vagy pedig azt, ha politikai szavazatszerzés céljából erőn felüli nyugdíjkifizetéseket vállal az állam.

A pontrendszer mindenesetre még mindig jóval átláthatóbb és arányosabb volna, mint a mostani állami nyugdíjrendszer, amelyben semmiféle egyéni számla nincs, a járulékfizetők még pontok formájában sem tudják, hogy mennyi nyugdíjjogosultságot szereztek, és hozzávetőlegesen mire számíthatnak majd.