Vaslady vagy guminő?

Angela Merkel német kancellárt hasonlították már a Terminátorhoz, ábrázolták náci egyenruhában, és felelősségre vonták a világgazdaság lassulása miatt. A nemzetközi sajtóban és elemzők körében, de már egy konzervatív német lapban is "Európa vasladyjének" nevezik, annyira hajlíthatatlan az euróválság elleni harcban. Merkel sok helyzetben azonban jóval rugalmasabbnak tűnik, mint ebben a kérdésben. Mi köti meg a kezét, és miért nem engedi, hogy eurókötvényeket bocsásson ki Európa?

Csütörtökön és pénteken az Európai Unió állam- és kormányfői újra összegyűlnek, hogy a válságkezelés további lépéseit egyeztessék. A megbeszélések és alkudozások központi szereplője továbbra is Angela Merkel német kancellár lesz. Vajon meggyőzhető-e bármiről is Merkel, vagy az európai politikusok javaslatai mind leperegnek majd róla?

A vaslady nevet Angela Merkel német kancellár főleg azzal érdemelte ki, hogy az euróválság kitörése óta köti az ebet a karóhoz: az eladósodott országokban megszorításokat sürget és kényszerít ki. A közös európai államkötvények (eurókötvények) kibocsátásáról viszont hallani sem akar, annak ellenére, hogy rendkívüli nyomás nehezedik a németekre nemcsak az európai szomszédok, hanem az Egyesült Államok részéről is, hogy engedjenek ebben a kérdésben, mivel ez olyan megoldást nyújtana az európai gazdasági válságra, amellyel eddig nem próbálkoztak meg az eurózóna tagjai. Sokáig halogatott olyan intézkedéseket is, amelyek állami költekezéssel élénkítenék a gazdaságot Európa-szerte. Ezért világszerte nő azoknak a száma, akik a német kancellár makacsságában látják annak az okát, hogy az Európai Uniónak nem sikerült túljutnia a válságon.

Süllyedő hajó, Terminátor

Az Economist brit hetilap legutóbbi számának címlapján egy "Világgazdaság" feliratú hajó látható azzal a felirattal: Merkel asszony, beindíthatjuk a motorokat? Egy baloldali brit magazin aktuális száma pedig Terminátorként ábrázolja Angela Merkelt, akit a címlapon "Európa legveszélyesebb vezetőjének" nevez. A cikkben a lap politikai rovatvezetője, Mehdi Hasan arról ír, hogy Merkel "rögeszméje" a hiánycélok elérését illetően csak súlyosbítja az Európát sújtó válságot. Ez a stratégia az újságíró szerint időközben már a "több mint hat évtizedes összeurópai egységet és stabilitást fenyegeti".

Míg Németországon kívül Merkelt az elemzők mindinkább merevnek és hajlíthatatlannak látják, Németországon belül egész más a kancellár megítélése. "Merkelt politikusként nem ideológiák vezérlik, hanem nagyon pragmatikusan alkalmazkodik a körülményekhez" - véli Gerd Langguth. A konzervatív német politológus személyesen is jól ismeri a kancellárt, és egy Merkel-életrajzot is írt.

Szerinte külföldön sokan nem értik, hogy Merkelnek meg van kötve a keze például az eurókötvények vagy más nagy horderejű döntések ügyében. "Nemcsak azért, mert a saját, konzervatív frakciójában is sokan vannak, akik ellenzik más államok javát szolgáló, szerintük túlburjánzó támogatásokat, hanem azért is, mert a német parlament mellett az alkotmánybíróságnak is lenne beleszólása, ha Németország például az államkötvények kibocsátásának a jogát kiadná a kezéből" - érvel Gerd Langguth.

Ha érdekei úgy szolgálják, enged Angela Merkel német kancellár

"Merkel nem királynő" - szögezi le Evelyn Roll is, aki a balliberális Süddeutsche Zeitung berlini szerkesztője, és két életrajzot is írt Merkelről. "Tekintettel kell lennie a saját pártjára és koalíciós partnerére is. Ha a miniszterelnöknek nincs kétharmados többsége a parlamentben, akkor még az ellenzékkel is egyeztetni kell jelentős döntések előtt." Szerinte a Merkel elleni támadások azzal is magyarázhatók, hogy - külföldön és belföldön egyaránt - az emberek vágyódnak egy erős vezérszemélyiségre, aki szembeszáll a válsággal.

Az újságíró szerint viszont Németország tanult a náci diktatúra tapasztalataiból, ezért a politikai rendszerét számos fék és ellensúly köti meg. Merkel ha akarná, sem változtathatná meg egyik napról a másikra a pozícióját például az eurókötvényekkel szemben - mondja. Merkel hajthatatlansága ellen szól az is, hogy számos példa van arra, hogy a kancellár gyorsan és gyökeresen változtatta meg a pozícióját számos kérdésben - akár 180 fokkal is. Evelyn Roll szerint Merkel ezek által a döntéssel által modernizálta pártját, a konzervatív CDU/CSU, amely Merkel előtt egy "főleg öreg, nyugatnémet, katolikus férfiak által dominált párt volt".

Meddig tart a makacssága?

Kérdés, hogy az európai adósságválság egyik központi kérdésében, az eurókötvények ügyében vajon meddig tart a makacssága. Elszántságának mindenesetre utoljára kedden adta jelét, amikor a kisebb koalíciós párt, az FDP ülésén azt mondta: "Amíg én élek, nem lesznek eurókötvények!"

Merkel ellenállása valójában nem meglepő, hiszen a közös kötvények árát főleg a németek fizetnék. Ha az eurózóna tagállamai közös kötvényeket bocsátanának ki, akkor számos ország a mostaninál kedvezőbb kamatlábon tudna kölcsönt felvenni - például Olaszország, Görögország vagy Spanyolország. A németeknek viszont jelentősen megdrágulna a kamatfelvétel. A müncheni Ifo intézet számításai szerint a német eurókötvény extraköltsége évenként akár 47 milliárd eurót (14 ezer milliárd forintot) tehetne ki, és ettől nem függetlenül egy felmérés szerint az ország 80 százaléka elutasítja ezt a megoldást.

Három példa arra, hogy Merkel tud rugalmas is lenni

1. A tőzsdei ügyletek megadóztatása - hirtelen már London nélkül is lehetségesnek tűnik

Merkelnek és pénzügyminiszterének, Wolfgang Schäublénak sokáig az volt a pozíciója, hogy Németország csak akkor fog adót kivetni bármilyen pénzügyi műveletre, ha ezt az összes uniós ország megteszi. Máskülönben a brókerek Németországból külföldre helyeznék át az üzleteiket - nem túl irreálisan ettől félt főleg a kisebb koalíciós párt, a liberális FDP.

Hosszú brüsszeli tárgyalások után azonban kiderült, hogy Nagy-Britannia semmilyen engedményre nem hajlandó, és hallani sem akar egy pénzügyi tranzakciós adóról. (Ez nem csoda, hiszen a brit gazdasági teljesítmény jelentős részét teszi ki a londoni tőzsdei és pénzügyi forgalom.) Németországban viszont a szociáldemokrata párt csak akkor volt kész megszavazni a európai fiskális paktumot, ha a német kormány kiáll a tőzsdei üzletek megadóztatása mellett. Szerdán Angela Merkel bejelentette, hogy nem várnak tovább egy összeurópai megoldásra, nyolc másik eurózónataggal közösen bevezetik az európai pénzügyi tranzakciós adót.

2. A német atomerőművek hirtelen lekapcsolása Fukusima után

Kevés országban olyan erős az ellenállás az atomerőművekkel szemben, mint Németországban. Angela Merkel azonban, aki sokáig dolgozott fizikusként, a japán atombalesetig az atomenergia meggyőződéses híve volt, és ebben a pártja is erősen támogatta. A fukusimai atomerőmű-baleset 2011 márciusában viszont különösen nagy megrázkódtatást váltott ki az országban. A kancellár felismerte, hogy a német társadalom ebben a kérdésben még akkor is ellene fog fordulni, ha Németországban nem fenyegeti földrengés vagy szökőár az akkor még működő 17 atomerőművet. Merkel rövid időn belül keresztülvitte, hogy a nyolc legöregebb német atomerőművet lekapcsolják, a megmaradó kilencet pedig legkésőbb 2022-ig fogják üzemeltetni.

3. A hadkötelezettség hirtelen eltörlése

Amikor Németországban néhány évvel a második világháború után bevezették az általános hadkötelezettséget, nagy volt az ellenállás. Az évtizedek múlásával pedig egyre magasabb lett azoknak a száma, akik inkább civil szolgálatot teljesítettek - vagy semmilyet, mert például egészségi okokból kimustrálták őket. De a hadkötelezettség megtartása mellett főleg Merkel pártja, a konzervatív CDU/CSU érvelt.

A jobboldaliak között elterjedt érvelés szerint a német hadseregnek, a Bundeswehrnek szüksége volt az utánpótlásra. Sokan ezenkívül attól féltek, ha már csak hivatásos katonák lesznek, megszakad a társadalom és a hadsereg közötti kapcsolat, esetleg csökken a civil kontroll ereje. Ennek ellenére éppen Merkel kancellársága alatt jelentette be az akkori hadügyminiszter, Karl-Theodor zu Guttenberg, hogy véget vetne a hadkötelezettségnek. Merkel először habozott, aztán belement a meglepő javaslatba.