Aki hátat fordított Orbán Viktornak

Együtt tervezgették, hogyan építik fel a Fidesz polgári Magyarországát. Bár voltak vitáik, két évtizeden át a legnagyobb tisztelettel közeledtek egymáshoz, az utóbbi két évben mégis elhidegült köztük a viszony. Járai Zsigmond egykori jegybankelnök és pénzügyminiszter volt sokáig Orbán Viktor egyik legfontosabb gazdasági szövetségese, az elmúlt két év ellentmondásos intézkedései azonban megterhelték a kapcsolatukat. Hogyan jutottak el idáig?

"Eddig mindenre igent mondtam, amire Viktor kért fel, de most már nem fogok. Nem tetszik, amit csinálnak, és hiába mondom, nem hallgatnak rám" - szűk körben, több munkatársának a füle hallatára így dohogott tavaly novemberben Járai Zsigmond, az első Orbán-kormány pénzügyminisztere, egykori jegybankelnök, aki akkor azt hangoztatta, hogy 1-2 tisztségéről lemond, újat pedig nem vállal.

Mintegy másfél hónappal később Járai valóban benyújtotta lemondását a Költségvetési Tanács éléről. A Matolcsy György elhasználódásáról szóló nyilatkozatában pedig a legnagyobb nyilvánosság előtt is hátat fordított az általa mintegy húsz éve rendkívüli módon tisztelt Orbán Viktor egyik legközelebbi szövetségesének, a második Orbán-kormány gazdasági miniszterének.

Egyik közeli ismerőse szerint ráadásul nem pusztán neki. A forrás szerint ha nem is ilyen színpadias módon, de Járai elhidegült a kormányfőtől is. "Járai kiszállt. Orbán elkötelezett híve volt, de rendkívül csalódott a kormányban és a gazdaságpolitikában, ehhez már semmilyen módon nem akarja a nevét adni, és az is nehezen képzelhető el, hogy a kormányzás egy későbbi fázisában még legyen belőle valaki" - mondta Járairól egy magát konzervatív közgazdásznak valló forrásunk, aki a miniszterelnökkel is közeli kapcsolatot ápol.

Ezzel a kormányfő az egyik leghűségesebb, egyben nemzetközi tapasztalattal és ismertséggel is rendelkező támogatóját veszítette el. A kapcsolat megromlása pedig talán a leglátványosabb megnyilvánulása volt annak, hogy milyen kemény viták kísérik a kormány gazdaságpolitikai döntéseit még a Fidesz környezetében is.

Arra voltunk kíváncsiak, mi állt a fordulat hátterében, és ehhez a korábbi pénzügyminisztert és jegybankelnököt ismerő közgazdászokkal, egykori politikusokkal és üzletemberekkel beszélgettünk, akik pályájuk valamelyik szakaszában együtt dolgoztak Járaival. Valamennyien azzal a feltétellel vállalták a beszélgetéseket, hogy nem közöljük a nevüket. Bár maga Járai Zsigmond elzárkózott a megkeresésünktől, 2007-ben megjelent, A pénz beszél című önéletrajzi könyvéből is sokat merítettünk.

Párttagság nélkül a Németh-kormányban

Járai Zsigmond fideszes kötődése az első Orbán-kormány felállásakor vált nyilvánvalóvá, amikor 1998-ban Orbán Viktor pénzügyminiszternek nevezte ki. A Fidesz belső köreit nem ismerők számára ez akkor meglepetést okozott, miután Járainak szocialista színekben volt szakpolitikusi előélete. Első államigazgatási pozícióját ugyanis még a rendszerváltás előtt, az utolsó MSZMP-kormány idején vállalta el, amikor Németh Miklós miniszterelnök bíztatására és Villányi Miklós pénzügyminiszter felkérésére 1989-ben a pénzügyi tárca miniszterhelyettese lett. Ezt a posztot a Villányit követő Békesi László alatt is megtartotta, pedig Békesi az összes többi korábbi helyettest lecserélte a pénzügyi tárcánál. Járairól így olyan kép alakulhatott ki, mint aki inkább balra húz, vagy technokrata közgazdászként legalábbis középen áll.

Járai szerint aki karriert tud csinálni, az nem lehet más, mint jobboldali

Az őt közelről ismerők szerint ez a kép hamis. A rendszerváltást megelőzően ugyan valóban igent mondott Németh Miklósnak, de azért került a Pénzügyminisztériumba, mert a tárca fel akarta gyorsítani az újkori tőzsde megalapítását. Ehhez kerestek egy embert, aki az új értékpapírtörvényt előkészíti, bábáskodik az új bankrendszer kiépítése körül, és az ellenőrzésében is szerepet vállal. Azért eshetett a választás épp Járaira, mert az 1980-as évek elejétől fogva többedmagával - például Hardy Ilonával, aki később, Járai MNB-elnöksége alatt a Monetáris Tanács tagja lett, és Pacsi Zoltánnal, aki a budapesti tőzsde ügyvezetője lett - a hazai vállalati kötvénypiac feltámasztásán dolgozott. Jól beszélt németül, egy kicsit angolul és franciául is, egy külföldi ösztöndíj révén pedig már saját szemével is látott működő tőkepiacot.

Amint az Járai visszaemlékezéseiből kiderül, Németh Miklós megígérte neki, hogy párttagságának hiányában is megszerzi a Politikai Bizottság jóváhagyását, ő volt ugyanis az első olyan miniszterhelyettes, aki nem volt párttag. A pártba később sem lépett be (egyikbe sem), ismerősei szerint azért, mert túlságosan pragmatikus, a pártpolitika hidegen hagyja. Már kamaszkorában szilárdan elhatározta, hogy sosem lesz párttag, miután egyszer elcsípte szüleinek egy beszélgetését. Apja éppen azt mesélte az édesanyjának, hogy belőle, a Biharkeresztesi Ipari Szövetkezet elnökéből budapesti nagyfőnököt akarnak csinálni, ám ahhoz be kellene lépnie a pártba. Járai visszaemlékezéseiben azt írja, "szüleim úgy döntöttek, nem süllyedhetnek idáig, inkább maradnak Biharkeresztesen".

Fideszes szocializáció

A vidékről származó, a fővárosban diplomát szerző, majd ott karriert és egzisztenciát építő első- vagy második generációs értelmiségi a Fideszben tipikus - bár nem kizárólagos - pályaív, amelyet a témával foglalkozó szociológiai tanulmányok a "gyorsan felfelé ívelő társadalmi mobilitás" példájaként írnak le. Ebbe a kategóriába a hajdú-bihari kisvárosból érkező, a Közgázon diplomát szerző, majd az üzleti és a politikai életben is karriert befutó, az első fideszes generációnál jó tíz évvel idősebb Járai is beleillik. Nyilvános nyilatkozataik alapján Orbán Viktor és Járai Zsigmond értékrendje között is számos hasonlóság sejlik fel.

A kemény munkát, az önerőből való meggazdagodást, az öngondoskodást és a takarékosságot Járai igen nagyra tartja, és többször jelezte egyértelműen azt is, hogy melyik politikai tábor értékeit érzi magáénak. "Aki ennyi idős korában még mindig baloldali, az szükségképpen sikertelen", vagy fordítva: "aki karriert képes csinálni, az nem lehet más, mint jobboldali" - több munkatársa szerint ez Járai gyakori szavajárása.

Ennek ellenére az utolsó MSZMP-kormányban való látványos szerepvállalása után a rendszerváltást követően hivatalba lépett MDF-es vezetésű kormányokban nem tűnt fel. Ennek leginkább az volt az oka, hogy Járai a James Capel & Co. befektetési bank kelet-európai részlegének felépítésére kapott felkérést Mark Odescalchitól. A londoni City-ben karriert építő magyar származású bankár (akinek ükapja Andrássy Gyula egykori miniszterelnök volt, de oldalági felmenői között számos magas rangú osztrák-magyar arisztokrata mellett XI. Ince pápa is fellelhető) megkeresése 1990 elején épp jókor jött. Járai addigra kezdte megelégelni az államigazgatási munkát - az őt jól ismerők szerint sosem élvezte a minisztériumban folyó bürokratikus tempót, és attól is tartott, hogy a rendszerváltás után majd a régi rend kiszolgálójának fogják tekinteni.

Rabár Ferenc, az MDF első pénzügyminisztere nem így tekintett rá. Kinevezése napján - Járai visszaemlékezése szerint - államtitkári megkereséssel hívta fel Járait, aki ezt azzal utasította el, hogy már igent mondott a londoni állásajánlatra. Emiatt volt benne rossz érzés, különösen az után, hogy Bod Péter Ákos, aki az áprilisban felálló Antall-kormányban az ipari és kereskedelmi tárcát kapta, egy fogadáson azt mondta neki: nem szép, hogy itt hagyja az országot, mert épp most lenne szükség tapasztalt emberekre a kormányzatban, és majd tanulhatják elölről, amit Járai már tud.

A beépülés

A rendszerváltást követő új gazdasági rend kiépítésében Járai tehát nem vett részt, de néhány év múlva bekapcsolódott a Fidesz gazdasági programjának a kialakításába. Miután 1992-ben megalakult a budapesti James Capel iroda - amely később, az anyacég tulajdonosváltása után, HSBC néven futott tovább - Járai hazaköltözött, és miközben az itteni részleg vezetőjeként számos tőzsdei privatizációs ügyletben adott tanácsot, mind közelebb került a Fideszhez.

Orbán Viktor 1992-től az 1994-es választási vereségig körülbelül negyedévente összeült néhány közgazdásszal. A legfeljebb tucatnyi résztvevőt érintő gazdasági eszmecseréken már Járai Zsigmond is részt vett. Rajta kívül ott volt a kormányban és a Fideszben ma is meghatározó szerepet játszó Varga Mihály, Kósa Lajos és Matolcsy György, a később OTP-s, majd az EBRD-nél nemzetközi pozíciót betöltő Urbán László, a már említett Hardy Ilona, a korábbi kétszeres jegybankelnök Surányi György, és a későbbi gazdasági csúcsminiszter Chikán Attila. Chikán kulcsfigura volt, ő volt a lelke Orbán Viktor kis gazdasági csoportjának, amely a Fidesz akkoriban még liberális-konzervatívnak címkézett gazdasági programján dolgozott. Járai, mint Chikán igen jó barátja - jó viszonyukat mutatja az is, hogy Járai az egyetemi professzor lányának keresztapja - szintén közreműködött a programban, és így folyamatosan Orbán Viktorhoz is mind közelebb került.

A későbbi miniszterelnökkel folytatott első hosszabb beszélgetésére 1992-ből Járai csupa pozitív jelzővel emlékszik vissza a könyvében: Orbán éles eszű, kiváló memóriájú, briliáns módon érvel, és bár jogászként nem sokat ért a gazdasághoz, rátapint a lényegre, egyébként pedig nagyon józanul, a takarékos református emberek hozzáállásával közelít a gazdasági kérdésekhez. "Édesanyámtól megtanultam, hogy a tartaléknak eltett befőtthöz nem nyúlunk húsvét előtt - és mennyivel inkább igaz ez az egész esztendőre szóló biztonsági forrásra!" - figyelmeztette visszaemlékezése szerint egyszer évekkel később Orbán már a pénzügyminiszter Járait, aki éppen hozzányúlt volna a költségvetési tartalék egy részéhez.

"Orbán a takarékos református emberek hozzáállásával közelít a gazdasághoz" - egy kép '98-ból

A rokonszenv tehát már húsz évvel ezelőtt kialakult, de mivel 1994-ben nem a Fidesz, hanem az MSZP nyerte meg a választást, 1996 februárjában pedig Horn Gyula, az MSZP miniszterelnöke csörrentette meg Járai telefonját. "Bokros ideje lejárt, most nyugodtabb időszak következik" - vezette elő parlamenti dolgozószobájában a pénzügyminiszteri felkérést Járai könyve szerint az akkori kormányfő, aki nem törődött azzal, hogy kiszemeltje az azt megelőző években a Fidesznek adott gazdasági tanácsokat. Járai négy napig gondolkodott, majd nemet mondott, arra hivatkozva, hogy nem hagyhatja ott a Magyar Hitelbankot, ahol akkor vezérigazgatóként éppen nagy átalakításokba fogott. Több ismerőse szerint legalább ilyen nyomós, de kimondatlan érv volt ugyanakkor az is, hogy semmiképpen nem akart részt venni a politikában, legalábbis nem az MSZMP utódpártjának kormányában.

Orbán a nappaliban

Két évvel később Orbán Viktornak mégsem mondott nemet, mint ahogy a személyesen tőle jövő felkéréseket a későbbiekben sem utasította vissza. Pénzügyminiszteri kinevezése mégis váratlan volt, a leendő kormánytagok sajtóban megjelenő listáján ezen a poszton az utolsó pillanatig az egyik legfelkészültebbnek tartott Fidesz-alapító közgazdász, Urbán László neve forgott. Járait végül egy Orbán-Urbán konfliktus hozta helyzetbe.

Urbán egy leendő politikustól szokatlan őszinteséggel 1998 tavaszán azt mondta, hogy "más a kormányprogram és más a választási program", ráadásul az előzetes kormányalakító megbeszéléseken Orbán számára világossá vált, hogy jelöltje túlságosan karakán, csökönyös és nehezen kezelhető. Egyik ismerősének jellemzése szerint folyton rááll egy sínre, amelyről képtelen addig letérni, amíg valaki félre nem löki. Urbán, ezeken a kormányalakító megbeszéléseken több ízben keményen fellépett Orbánnal szemben, ezt pedig nem díjazta az épp csapatot verbuváló miniszterelnök.

Végül Járait vette elő a kormányfő, amit megkönnyített, hogy már az 1998-as választások két fordulója között újból összeültek. Egy, a Gundel étterem teraszán elköltött négyszemközti ebéd közben - amelyet Járai könyve szerint Orbán kezdeményezett - felidézték közös emlékeiket, és a kormányzásra készülő Fidesz-elnök konstatálhatta, hogy Járai éppen nagyon is ráér. Akkor mondott búcsút bankelnöki pályafutásának, (a holland ABN Amro megvásárolta az MHB-t, de Járainak két év után elege lett a hollandokból, és kilépett), így több hónaposra tervezett szabadságának az elején járt. A pihenés végül jóval kurtább lett. A kormányalakítás napjaiban Chikán Attila hívta Járait azzal, hogy "Viktor akar veled beszélni, meg akar kérni, hogy vállald el a pénzügyminiszterséget", és ő maga is erre biztatta a barátját.

Tíz perc múlva valóban csörgött a telefon Járaiék nagymarosi nyaralójában, és a leendő miniszterelnök időpontot kért. Járai saját visszaemlékezése szerint a következő párbeszéd zajlott le: ő felajánlotta, hogy bemegy Pestre, de Orbán ezt nem engedte, mondván, "én szeretnék kérni tőled valamit, úgy illik, hogy ne te fáradj". "Szükség van rád!" - mondta egy órával később Orbán, már a nagymarosi nappaliban, Járai pedig akkora megtiszteltetésnek érezte ezt, és annyira nagy hatással voltak rá Orbán érvei, hogy hosszasabb töprengés nélkül igent mondott, majd hozzá is kezdtek a pénzügyi program alapelemeinek kidolgozásához.

Én ehhez nem értek

Egykori pénzügyminisztériumi munkatársai szerint Járai mindig bevallotta, ha egy-egy szakmai kérdés meghaladta a tudását, és kikérte a nála hozzáértőbbek véleményét. Ezt többféleképpen interpretálták egykori kollégái: volt, aki erénynek vélte, hogy első számú vezetőként nem akart a legokosabbnak látszani, de akadt, aki szerint túl sok volt a homályos pont. "Rendben van, hogy nem ért mindenhez, na de ennyi mindenhez?" - tette fel a kérdést egy korábbi munkatársa.

Ennek ellenére Járai pénzügyminiszteri ténykedését szinte minden forrásunk pozitívan ítélte meg, és az 1998-2001 közötti deficitszámok is Járait dicsérik. Pénzügyminiszterségének első éve még a választási év volt, "választási költségvetéssel" és 8 százalékos GDP-arányos hiánnyal. Egy évvel később már csak 4,8, 2000-ben pedig 3 százalékos volt a hiány, amely azután Varga Mihály alatt kezdett magasabbra kúszni, a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok idejében pedig végképp elszabadult. (2001-ben még 4,1, 2002-ben 8,9 százalékos volt, onnantól kezdve éveken keresztül minimum 6 százalék felett hullámzott). Járai nevéhez fűződik az első kétéves költségvetés elkészítése.

Személyes látogatásával Orbán "lojalitást vásárolt" Járaitól - mondta egyik forrásunk, aki 1998 és 2004 között szoros munkakapcsolatban állt Járaival. Szerinte Orbán tud gesztusokat tenni, tud úgy viselkedni, hogy ez hosszú távon beég az emberbe és a másik viszonozni próbálja, és Járai is azok közé tartozik, akikkel a kormányfő nagy tisztelettel bánt. Ehhez hasonló, gesztusértékű látogatása Járainak is volt egyszer a miniszterelnöknél. 2002 májusában, miután az MSZP és az SZDSZ megverte a Fideszt a választáson, a már jegybankelnök Járai is felkereste az otthonában Orbánt, hogy a születésnapján (május 31-én) felköszöntse. A már biztos választási vereség fájdalmas tudatában egyedül üldögélve találta Cinege utcai kertjében Orbánt, akinek ez a látogatás szintén fontos momentum lehetett. "Az ilyenekre az emberek emlékezni szoktak" - fogalmazott forrásunk.

Konfliktusok - puhán és keményen

Orbán személye és személyes meggyőző ereje visszatérő elem Járai pályafutásában. Több közeli ismerőse szerint egészen a közelmúltig igaz volt, hogy, ha Orbán hívta, ha ő kereste meg valamilyen ajánlattal, vagy ha pusztán ő vezetett elő valamilyen javaslatot, akkor Járai nem állt ellen. Vagy azért, mert annyira lehengerlőnek tartotta az érvelését, vagy azért, mert annyira tiszteli őt.

Orbán kérésére nevezte ki Járai rögtön az 1998-as kormányalakítás után a Fidesz ma is legbefolyásosabb gazdasági háttéremberének tartott Simicska Lajost APEH-elnöknek. "Én nem ismerem, de ha te megbízol benne, legyen ő" - válaszolta saját visszaemlékezése szerint Járai, miután a kormányfő úgy érvelt, neki van elképzelése a feketegazdaság visszaszorítására. Járai saját helyetteseiről is a miniszterelnök határozott. "Varga Mihály lesz a politikai államtitkárod" - jelentette ki már az első, nagymarosi beszélgetésükkor, majd pedig a közigazgatási államtitkárt is ő jelölte ki Járai számára. Erre a posztra több forrás szerint azért került László Csaba, mert az eredeti miniszterjelölt, Urbán László ezt már megígérte neki, így kínos lett volna visszalépni.

Ha nemet nehezen is mond, a konfliktusoktól látszólag nem riad vissza Járai. 1998-ban például úgy fogadta el a miniszteri felkérést, hogy jelezte, ha a pénzügypolitika a politikai kompromisszumok miatt rossz irányba mozdul, lemond. Ismerői szerint az első Orbán-kormány alatt végül egyszer sem érezte ennek szükségét, úgy vélte ugyanis, hogy legfőbb törekvései - az állami újraelosztás mérséklése és az állami apparátus csökkentése - megvalósultak, a költségvetési szigor pedig - legalábbis 2001 tavaszáig tartó pénzügyminisztersége alatt - nem enyhült (a számok ezt alátámasztják).

A kormány ebben az időben rendszeresen tartott informális üléseket Szentendrén, ezeket néhány hetente szombaton hívták össze. Ha gazdasági témák voltak a fókuszban, akkor az érintett minisztereken kívül a Gazdasági Versenyhivatal, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a Magyar Nemzeti Bank és a Statisztikai Hivatal elnöke is felszólalhatott. Kisebb ügyekben Járai is kritikus volt, de forrásaink nem emlékeztek olyan kormánydöntésre, amely mellé az akkori pénzügyminiszter végső soron ne tudott volna odaállni.

Opel, Volkswagen - sofőr nélkül

A pénzügyminiszteri szemlélet, a költségek visszafogása Járai magánéletében is jelen van, mint ahogy szociális érzékenysége is fontos jegye a személyiségének. Forrásaink szerint ezt támasztja alá például az, hogy feleségével egy roma származású gyermeket is felnevelt. Bár az őt ismerők szerint szeret jól élni, és megszokott egy magas életszínvonalat, távol áll tőle a hivalkodás vagy a pazarlás. A Magyar Hitelbank vezetőjeként lecserélte a bank luxusautóit, ő egy Mercedesből ült át egy saját maga vezette Opel Vectrába. Miniszterként és jegybankelnökként is olcsóbb autóra váltott, a hivatali A6-os Audi helyett egy Volkswagenben utazott, és legtöbbször nem kért sofőrt.

Ezen a szokásán 2006-ban, pár hónappal a parlamenti választások előtt változtatott, mert, mint saját könyvéből kiderül, azt hallotta, hogy Gyurcsány Ferenc kiadta az utasítást: "Járait mindenképpen el kell távolítani". És mivel olyan információkat is kapott, hogy a telefonját lehallgatják, ebben az időben nem mert önállóan vezetni, és - mint írja - a szokásosnál jobban vigyázott magára.

A jegybank akkori elnökével, Surányi Györggyel ebben az időben mérgesedett el a viszonya, olyannyira, hogy korábbi jó kapcsolatuk ellenére egy ideig gyakorlatilag nem beszéltek egymással több forrásunk szerint sem. Kommunikációjuk ma is a minimálisan elvárható udvariassági gesztusokig terjed, ha véletlenül egy társaságba kerülnek. Járai szemében Surányi bűne az úgynevezett CW Bank-ügy, amely - bár évtizedekkel korábban kezdődött - Járai pénzügyminisztersége és Surányi MNB-elnöksége alatt jutott a csúfos végkifejletig. A CW AG az MNB bécsi leányvállalata volt, és 2000-ben történt végelszámolásáig mintegy 70 milliárd forint veszteséget termelt az anyacégnek, közvetve a magyar államnak.

Járai szakszerűtlenséggel és felelőtlenséggel vádolta meg a CW menedzsmentjét, és azt állította, hogy a magyar jegybank vezetői is ludasak voltak a dologban. Hogy pontosan mi történt a CW-ben, azt máig nehéz átlátni, de a Pénzügyminisztérium felkérésére készített PricewaterhouseCoopers-jelentés a szakszerűtlenséget nem állapította meg (a felelőtlenséget pedig nem vizsgálta), és később, a parlament fideszes többségű vizsgálóbizottságának 2002-es jelentése sem talált terhelő adatokat az MNB akkori menedzsmentjére és személy szerint Surányira. Járai azonban megbüntette Surányit, 2000-ben a felére csökkentette a jegybankelnök éves prémiumát, amin saját visszaemlékezése szerint alaposan összekülönböztek.

A jegybank élén

A részben a nyilvánosság előtt is zajló konfliktus odáig fajult, hogy Surányi egy évvel hivatalos mandátumának lejárta előtt benyújtotta a lemondását, Orbán azonban nem fogadta el. Járai szerint ő maga győzte meg erről a kormányfőt, aki éppen pénzügyminiszterét ültette volna Surányi székébe. "Orbán kérdésére, hogy elvállalnám-e az intézmény vezetését, határozottan azt mondtam: idő előtt semmiképpen sem, mert nem akarom ugyanazt csinálni, mint amit Bod Péter Ákos lemondatása után Surányi tett" - emlékszik vissza Járai a történtekre. Abban viszont azon melegében megállapodtak, hogy amint kitölti idejét az MNB elnöke, Járai lesz az utód, hiszen, mint Orbán érvelt, az országnak rá van szüksége.

Így lett 2001 tavaszán, 50 évesen a jegybank csúcsvezetője Járai, aki a 2002-es kormányváltást követően egyre komolyabb nyílt színi ütközeteket vállalt az MSZP-SZDSZ-kormány tagjaival. Az éveken át tartó nyilatkozatháború azért robbant ki, és maradt is fenn Járai jegybankelnökségének végéig, mert a Medgyessy-, majd Gyurcsány-kormány folyamatosan támadták az MNB-t a szerintük indokolatlanul magas alapkamat és a túl erős forint miatt, Járai pedig mindvégig élesen kritizálta a fegyelmezetlen költségvetési politikát.

Orbánnak nem tud nemet mondani

2003 tavaszán a harc egy értelmetlen és hibás döntéshez, a forint mesterséges leértékeléséhez vezetett, amelyért a felelősség a jegybankot és a kormányt közösen terhelte. Az ide vezető lépés az ingadozási sáv eltolása volt, amellyel a kormány csupán azt szerette volna megakadályozni, hogy még egyszer olyan bivalyerős legyen a forint, mint amilyen például 2003 januárjában volt (amikor is 235 forint körül volt egy euró). A sáveltolás után azonban öntötték a forintot a piacra a befektetők, a jegybanknak azonnal kamatot kellett emelnie, és ezt még további rendkívüli kamatemelések követték, ami nyilvánvalóan nem volt a kormány és a jegybank eredendő célja sem.

"A miniszterelnök behúzott a csőbe" - magyarázta évekkel később az Inforádiónak adott interjúban Járai, aki szerint Medgyessy Péter, László Csaba pénzügyminiszterrel karöltve, becsapta őt és a monetáris tanács tagjait. Szerinte a következő történt: a kormányfő hazahívatta őt korfui nyaralásáról, és egy-két órán keresztül győzködte a sáveltolás szükségességéről. Járai ellenkezett, de abba végül belement, hogy ne befolyásolja a monetáris tanács tagjait, hadd döntsenek saját belátásuk szerint. László Csaba ezt követően vázolta nekik az elképzelést, és kérte őket, hogy ne élezzék tovább a konfliktust a jegybank és a kormány között. Járai szerint a tanácstagok azért szavaztak végül igennel, mert azt gondolták, hogy ő már mindenben megegyezett Medgyessyvel, és mert a kormányfő cserébe megígérte, hogy rendbe teszi a büdzsét.

Egy igazi héja

Járai jegybankelnöki tevékenysége nagyon megosztó. Kritikusai szerint MNB-elnökként sok hibát követett el és nagyban hozzájárult a ma súlyos károkat okozó devizahitelezés elterjedéséhez. Az alapvető okot a 2002-től elinduló fegyelmezetlen költségvetési politika, a túlzott állami költekezés jelentette, amely kétségtelenül megkötötte Járai kezét, de kritikusai azt róják fel neki, hogy erre rosszul reagált. Csak és kizárólag az infláció ellen folytatott küzdelmet (a törvény szerint egyébként ez a dolga az MNB-nek), folyamatosan emelte a kamatokat és azokat mindvégig magasan tartotta. "Járai kemény legény, kemény fiskális és kemény monetáris politikát favorizál, egy igazi héja" - fogalmazott egy forrásunk.

Menedzseri képességeit azonban szinte mindenki elismeri. Pragmatikus vezetőnek tartják, aki alaposan átalakította a jegybank szervezetét, az ő javaslatára született meg például a monetáris tanács intézménye, és többen vélték úgy, hogy bár mindenkiről tudni lehetett a politikai hovatartozását, nem volt rá jellemző, hogy e szerint döntsön az előléptetésekről. Egyik volt ügyvezető igazgatója, Hamecz István (aki már Surányi György alatt is az MNB-ben dolgozott) nyilatkozott egyszer úgy a Figyelőnek, hogy Járai nagyon jó menedzser, és sokkal jobban vezette a jegybankot, mint Surányi, noha az utóbbi jobb szakember.

Politikai szimpátiától függetlenül több forrásunk azt állította ugyanakkor, hogy Járai elvei nincsenek kőbe vésve, és amit az egyik órában még meggyőződéssel állít, azt a következőben ugyanolyan vehemensen képes ellenezni. A korábbi, szocialista vezetésű kormányokkal inkább szimpatizáló forrásaink ezt komoly jellemhibájaként rótták fel, mondván, az ember sosem lehet biztos abban, hogy amit Járai állít vagy megígér, ahhoz hosszú távon is tartja magát. Éles helyzetből származó konkrét példát azonban nem tudtak mondani erre.

A költségvetést azonban László Csabának, Draskovics Tibornak és Veres Jánosnak sem sikerült gatyába ráznia, az MSZP-SZDSZ kormányok pénzügyminiszterei meg is kapták érte a magukét Járaitól. Jegybankelnökként egyedülálló módon sűrűn és nyíltan, bírálói szerint a szakmaiság helyett politikai felhangokkal fogalmazta meg a kritikáit, ez a nemzetközi sajtónak is szemet szúrt. A Bloomberg 2005 őszén megállapította, hogy Járai túl messzire megy, és összeszámolta, hogy szűk három hónap alatt 15 nyilvános kormányellenes nyilatkozatot tett.

Ezt a szokását később sem hagyta el, de markáns véleményének többségét az elmúlt években az őt követő MNB-elnöknek, Simor Andrásnak címezte, főleg, hogy 2010 novembere óta Járai a jegybank felügyelőbizottságának az elnöke. Egy 2008-as hirtelen kamatemelésről szólva például - alapvetően nem Simor személyét, hanem a döntését bírálva - bunkóságról és hozzá nem értésről beszélt, 2011 tavasza óta pedig többször kifejtette, hogy a jegybank pazarlóan működik, és túl sokat keresnek a vezetői és a munkatársai. Az MNB erre statisztikákkal vágott vissza, mondván, amióta nem Járai vezeti az intézményt, a jegybank harmadával csökkentette működési költségeit, beleértve a személyi költségeket is.

Orbán süket fülei

Nem ennyire élesek a második Orbán-kormány gazdaságpolitikájáról alkotott kritikái, de azért a leginkább érintettek - Matolcsy György és Orbán Viktor - számára nyilvánvalóak. Járai ott volt a tavaly szeptemberi és novemberi, 11 közgazdász részvételével tartott találkozón, amelyen kifejtette, hogy változtatni kell a nem orthodox gazdaságpolitikán. Szintén tavaly őszről egy ötfős konzultációról is tudnak forrásaink, amelyre Járai mellett Surányi György, Hamecz István, Csaba László és Lámfalussy Sándor kapott meghívást a kormányoldalt képviselők társaságában.

Orbán és közgazdászai egy 2009-es találkozón

Járai tehát az összes ilyen szűk körű eszmecserén kifejthette a kritikáit a találkozók több résztvevője szerint, és olyan is volt, hogy őt tolták előtérbe, mondja el elsőként, mi nem tetszik nekik. Járai pedig előadta, hogy mennyire káros a magán-nyugdíjpénztárak államosítása, a végtörlesztés, a bankellenes hangulat keltése és legfőképpen a bankadó. Az őt ismerők szerint bankárként, ráadásul Londonban tapasztalatot szerzett befektetési bankárként Járai minden ilyen állami beavatkozástól irtózik, de a kormány mostani lépéseinek a kárát az általa alapított CIG Biztosítón keresztül a saját bőrén, a saját üzletén is megérzi.

A tehetős magyar magánbefektetők, a politikai és a gazdasági elit több jól ismert szereplője - például Martonyi János külügyminiszter vagy Szapáry György washingtoni magyar nagykövet - által 2007-ben alapított társaság 4,5 milliárd forintos veszteséggel zárta a tavalyi évet. Egy friss biztosítótól ez nem meglepő eredmény, az azonban külön fájó pont a társaság alapítóinak és vezetőinek (Járai egyébként a felügyelőbizottság elnöke), hogy a több tulajdonoson keresztül is a kormánnyal közeli viszonyban álló céget csak tavaly 187 millió forinttól fosztotta meg a magyar állam különadó címén, és azt is a baráti kormány lépéseinek köszönheti, hogy részvényeinek ára szinte a bevezetés óta esik a tőzsdén. Rogán Antal, a gazdasági bizottság akkori fideszes elnöke 2010-ben benyújtott ugyan egy törvénymódosítást, amely révén a 2007 után alapított biztosítók, így a CIG is megúszta volna a különadót, a javaslat azonban a zárószavazás előtti utolsó pillanatban egy ellenmódosítás miatt elvérzett. Pedig több ismerője szerint a különadó bevezetése ellen Járai minden befolyását megpróbálta latba vetni, ezért is nevezte a sajtó az átmenetileg a CIG-nek kedvező törvénytervezetet Lex Járainak.

Mostani csalódottságát egyik ismerőse szerint a Matolcsyval szembeni érzései, némi szakmai féltékenység is mélyítheti. Mindkét közgazdász életében meghatározó szerepe volt a 2008-as halálakor örökös pénzügyminiszterként búcsúztatott, óriási tekintélynek örvendő Hetényi Istvánnak, aki - ahogy több, Hetényit is ismerő forrás fogalmazott - Járait komolyan vette, Matolcsyt meg egyáltalán nem. Ehhez képest Járai most azt látja, hogy a gazdaságpolitika, pénzügypolitika megformálásában Matolcsy mindenki másnál nagyobb szerepet kap, és mivel Orbán eldöntötte, hogy Matolcsyra hallgat, Járai mondhat bármit, észrevételei süket fülekre találnak a kormányfőnél.

A Fideszről és Orbán Viktorról való leválás megviselte Járait. Egyik közeli ismerőse szerint sokáig vívódott, hogy mit csináljon, mire odáig jutott, hogy lemondott a Költségvetési Tanács éléről, és nyilvánosan is megfogalmazta kritikáit. Döntését végül ismerői szerint az motiválta, hogy nem akart közösséget és pláne bármilyen komoly pozícióban felelősséget vállalni a mostani kormányzati ciklusban hozott gazdaságpolitikai döntésekért. Belül viszont rágódott, mert mégiscsak ugyanannak a politikai elitnek a tagjaként tekint magára, Orbán Viktort pedig nagyon tiszteli.

Hogy mindezek után lehet-e még Járaiból pénzügy- vagy gazdasági miniszter, netán újra jegybankelnök, azt valószínűleg csak Orbán és Járai tudhatja. Forrásaink szinte kizártnak tartják, hogy Járai újra beüljön a kormányba, de ha Simor mandátumának 2013-as lejártakor a miniszterelnök megkeresné, azon azért valószínűleg elgondolkodna. Ehhez persze az is kellene, hogy Orbán felülkerekedjen Járai közelmúltbeli kritikáin, de mint egy forrásunk fogalmazott, ha nem is túl valószínű, akár ez is megtörténhet. Ezzel azt tudná mutatni a kormányfő, hogy őt és a politikáját is lehet bírálni, egy demokráciába még ez is belefér.