Butaság nem adni pénzt a cégeknek

Magyar bankrendszert kell létrehozni, és ehhez meg kell változtatni a magyar viselkedéskultúrát - mondta az [origo]-nak adott interjúban Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Szerinte az uniós pénzek elosztása egy fekete doboz, amibe a politikusok sem látnak bele.

A jelenleg is zajló Közgazdász Vándorgyűlésen csütörtökön tartott előadásában arról beszélt, hogy "kínlódásba és szenvedésbe" fog kerülni, mire Magyarország áttér az új pénzügyi modellre. Miből állna ez az új modell?

Két lehetőség van arra, hogy újra legyen pénz a bankrendszerben: vagy visszaédesgetjük a külföldi bankokra építő szisztémát, amely az elmúlt tizenöt évben a devizahitelezéshez és eladósodáshoz vezetett, vagy azt mondjuk, hogy megpróbálunk teremteni egy saját tulajdonú bankrendszert.

Ha Magyarország a történelme során mindig is a külföld hiteleire szorult, hogyan lehetne most a magyar bankrendszert megvalósítani?

Úgy, hogy saját megtakarításokat hozunk létre, és csak annyit fogyasztunk, amennyit megtermeltünk. Az ezzel kapcsolatos viselkedéskultúra megváltoztatása a politikai elit felelőssége, még akkor is, ha ez a nehezebb út.

Milyen eszközökkel érhető el a bankrendszer magyarosítása?

Például garanciaalapokat hoz létre, vagy a már meglévőket kiterjeszti. A Széchenyi-kártyánál működik ez a modell. De az is segítene, ha az állam azt mondaná a megtakarítóknak, hogy ha nem elköltöd vagy a párnacihába teszed a pénzed, akkor adok rá valamilyen kedvezményt. Ha magyar banki részvényt veszel, úgy azt adókedvezménnyel jutalmazom. Úgy, mint az államkötvénynél például, ahol az extra kamat már most jelentős állampolgári vásárlásnövekedést generált. Ez egy láthatóan sikeres program még akkor is, ha a bankrendszertől szívja el a lakossági forrásokat, s ennek vannak veszélyei.

A politikai akarat látszólag megvan, a miniszterelnök legalábbis beszélt az 50 százalékban magyar tulajdonú vagy irányítású bankrendszerről.

Igen, de ez egy nagyon hosszú folyamat.

A magyar cégeket hogyan terelné a magyar bankok felé?

A gond ott kezdődik, hogy az állam az önkormányzatokkal együtt eladósodott, szeretne olcsó forrásokhoz jutni. A lakosság is eladósodott, de ott megindult egy gondolkodásmód-váltás: a hitelállomány csökkent, a megtakarításállomány viszont nőtt, persze vagyoni helyzettől függően más mértékben. A középréteg megtakarításait lehet becsatornázni a bankokba, de ez nem működik varázsütésre, hosszú évekbe telik majd.

Nyáron Orbán Viktor miniszterelnök a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség rendezvényén arról beszélt, hogy 30 százalékos előleget adnának minden uniós pályázatnál. Aztán kiderült, hogy nem minden pályázatnál, csak azoknál, ahol állami pályázó van. E miatt a váltás miatt csalódott?

Őszintén szólva ezt nem hallottam. Viszont az NFÜ-ről és az intézményrendszerről rendkívül markáns a véleményem. Önjáró mechanizmussá vált saját nyelvezettel, saját intézményekkel, saját szabályokkal. Még a politika számára is fekete doboz, ők sem látnak bele. Szerintem az onnan nyert információk is kétségesek. El fog jönni az a pillanat, amikor a kormányzat szembesül azzal, hogy sokkal drasztikusabban kellett volna ezt az intézményrendszert átalakítani.

Az intézményrendszer nem lett jobb. A támogatásintenzitás szinte minden esetben kisebb, mint amennyi lehetne (vagyis a pályázati projekt értékéből nagyobb rész lehetne a támogatás - a szerk.). Ha egy önkormányzatnak adnak 95 százalékos támogatást, azt nem vitatja senki. De ha egy cégnek adnak 70 százalékosat, akkor azt már támadják azzal, hogy klientúrát épít a politika. Ez egy nagyon buta és rövidlátó szemlélet, mégis minden politikus féli.

Az új kamarai törvény kötelező regisztrációt ír elő, a befizetett ötezer forintért viszont szolgáltatások járnak. Működnek már a szolgáltatások?

Működnek. Bárki felmehet a területi kamarák honlapjára, ott vannak az elérhetőségek. Van szolgáltatás, amelyik még próbaüzemben fut. Az egyik a közbeszerzésekről szóló hírlevél, a feliratkozók a térség közbeszerzéseiről kapnak automatikusan tájékoztatást. Hasonló működik a képzésekkel is. Erősítünk a vegyes kamarákkal is, például a Kárpát-medencében, a FÁK-országok területén. Óriási az érdeklődés Kína felé, ez a kereskedelmi forgalom adataiban is látszik.

A vállalkozások közül hányan regisztráltak, és hányan nem fizettek díjat?

Nagyságrendileg 600 ezren regisztráltak, és közel 500 ezer vállalkozás fizette be a díjat. Mi nagyjából erre számítottunk: hogy 500 és 800 ezer közötti számban fognak regisztrálni. Most az a feladatunk, hogy ezeket az adatokat elemezzük. Ez sajnos nem sok, mert a regisztrálóknak kevés adatot kellett megadniuk, de sokan önkéntesen is adtak meg információkat, és ez segít. A másik feladat, hogy azokat, akik kimaradtak, betereljük a rendszerbe, de ne agresszív eszközökkel. Például úgy, hogy nem fog Széchenyi-kártyához hozzáférni, ha nincs rendben a regisztrációja, vagy közbeszerzésen nem fog tudni elindulni. Külföldről is segítséget kapunk, például a Benelux-államokban vagy Ausztriában be kell jelentkezniük, ha üzletet akarnak, de ott szóba se állnak velük, ha nincs rendben a regisztrációjuk.

Ezek a pozitív és negatív ösztönzők már működnek?

Az építési regisztrációnál már bevezettük, ott jól működik. Egyébként ahhoz képest, hogy milyen pesszimista, negatív várakozások voltak a regisztrációs folyamattal kapcsolatban azt megelőzően, az egész feszültségmentesen és normálisan zajlott le.

A vállalkozások nyilván azt szeretnék látni, hogy milyen szolgáltatásokat kapnak cserébe a kötelező regisztrációért. Mekkora az érdeklődés ezek iránt?

Azt gondolom, hogy a vállalkozások egy része sokkal többet kap, mint amennyit befizet. Ötezer forint az néhány levélváltás költsége. A legtöbb vállalkozás olyan kicsi, hogy nem is veszi észre a szolgáltatásokat, mint lehetőséget. Az érdeklődők köre folyamatosan bővülni fog.

Tudna festeni egy pillanatképet arról, hogy mekkora az érdeklődés?

Azt gondolom, hogy ha a vállalkozók tíz százaléka megfordul nálunk, akkor nem tévedek nagyot. Ezeknek egy része kamarai tag, tehát eleve aktív. Akik igénybe veszik a szolgáltatást, azoknak az ötezer forint nem sok, egy üzleti találkozón a szendvics költségét sem fedezi, és a terembérlésről, hangosításról nem beszéltünk. De nem gondolom, hogy ezt úgy kell felfogni, mint egy kólaautomatát, hogy bedobom a pénzt, és kijön a szolgáltatás.

Egy erős kamara jó gazdasági környezetet tud teremteni. Ha a szakképzést át tudjuk venni, és olyan rendszert kialakítani, ami gazdaságközeli, akkor az a vállalkozásoknak jó, hiszen jobb lesz a munkaerőpiac. Vagy ha a kamara el tudja érni, hogy az uniós források nagyobb része menjen a gazdaságba, akkor az a vállalkozásoknak megint csak jó, és aki nyer, az nem ötezer forinttal gyarapszik. De ha egy rossz adózási szabályt át tudunk alakíttatni vagy elérjük egyes vállalkozói terhek csökkentését, az is sokat jelenthet a vállalkozásoknak. Szerintem ebben az összefüggésben érdemes értelmezni az ötezer forintos regisztrációs díjat.