Az ECB múlt csütörtöki bejelentése óta lényegesen csökkent mind az olasz, mind a spanyol tízéves hozam, összességében mintegy 50 bázisponttal került lejjebb a két benchmark. ezzel szoros összefüggésben. mindkét mediterrán ország miniszterelnöke azt nyilatkozta, hogy egyelőre nem fordul segítségért az ESM alaphoz. Azzal érveltek, hogy túl szigorú szabályoknak kell megfelelniük, ha az ECB mentőövét szeretnék igénybe venni. Mariano Rajoy, spanyol miniszterelnök, például azt emelte ki, hogy az ECB a nyugdíjak megkurtításához kötné az ESM-ből való további részesedést (korábban már 100 milliárd eurós forrást biztosítottak Spanyolországnak a befizető országok), ő azonban ígéretet tett országának, hogy ez nem következik be.
Az olasz miniszterelnök az eurózónán belüli széthúzásról és ellentétes érdekekről beszélt. Mario Monti szerint az észak- és dél-európai országok között szakadék tátong, és pszichológiai és politikai manőverek értelmetlen sorozata folyik a színtéren. Az európai integritást bajba sodorja, hogy mindenki legfőképp saját érdekeire fókuszál, szembe állítva ezzel országokat, és azok lakosait.
Hogyan reagálnak a piacok
Az igazsághoz hozzá tartozik azonban, hogy nagyban segíti a két ország helyzetét Mario Draghi múlt heti korlátlan kötvény-vásárlási programról szóló nyilatkozata. Ez olyan bizalmat hozott a piacra, mely az olasz tíz éves állampapír hozamokat 5.2 százalék, a spanyolt pedig 5.7 százalék alá nyomta. Az adósságfinanszírozás ezzel olcsóbbá, kezelhetőbbé válik, és hosszabb távon is tartósan alacsony szinten tarthatja a spreadket (a német állampapír hozamoktól számított kamat különbségeket).
Mint a fenti ábrán is jól látható, a német (világoskék) és a spanyol (sötétkék) állampapír hozamok ellentétesen mozognak, és jól mutatják a "risk-on/risk-off" periódusok váltakozását, azaz a piaci kockázatvállalási kedv kiújulását és elmúltát. A grafikonok egyben jó közelítésként szolgálnak a kettészakadó eurózóna ábrázolásához is.
Érdemes kiemelni, hogy mivel az ECB bejelentése miatti hangulatváltozás hatásáról van szó, ugyanilyen hirtelen fordulhatnak ellentétes irányba is a perifériaországok kötvényhozamai, ami növelné a nyomást a maguk körül most több politikai mozgásteret érzékelő olasz és spanyol politikusokon, de ugyanígy az eurózóna krízisét megkérdőjelezhetetlen fiskális szigorral orvosolni próbáló német félen is. Amíg nem konkrét intézkedések, csak intézkedések ígérete képezi a "piac hitének" alapját, az egyensúly rendkívül sérülékeny marad az európai színtéren.