Kolbásszal spórolnak a rezsire Debrecenben

Háztartási naplót írnak, heti menüt terveznek, és megtanulják, hogy hogyan álljanak ellen a kísértéseknek azok a debreceni családok, amelyek már megcsúsztak a villanyszámlával. A speciális mintaprogram trénerei szerint sokan nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy magukról kell gondoskodniuk, de aki már végzett a tanfolyammal, az örökre köszöni ezt a jóságot. Helyszíni riport Debrecenből, ahol röpködtek a csirkelábak, a devizahitel és az előre fizetős mérőóra.

"Halat nem veszünk! Legfeljebb egy konzervet, hogy az ember mégse felejtse el" - mondta egy ősz hajú nő a feladatlapja fölé görnyedve, képzeletbeli családtagjaival vitatkozva. Debrecenben mintegy húszan gyűlnek össze szerdánként, hogy megtanulják, hogyan tudnának hónapról hónapra kijönni a pénzükből.

Tanulniuk elvileg van mit, ők ugyanis már elúsztak. Valamennyien tartoznak az áramdíjjal, esetenként akár több százezer forinttal. Az E.On és a Családjainkért Alapítvány ezért próbaprogramot szervezett nekik, hogy kiderüljön, pénzbeli segítséggel (a tanfolyamon való részvételért cserébe ugyanis tartozásuk nagyobb részét elengedték) és tanácsokkal képesek lesznek-e felszámolni közüzemi tartozásaikat és ezt az állapotot tartósan fenntartani.

Napi 2000 forintból az étkezés

A húsz kiválasztott a héten találkozott harmadszor, hogy 3-4 fős csoportokban három órára egy-egy családot alkotva takarékoskodni tanuljanak. Kaptak egy nagy szürke papírt, színes filctollakat és a feladatot, hogy egy képzeletbeli család, 2 szülő, 2 gyerek és egy nagymama havi életét kihozzák 200 ezer forintból. Egy listából választhatták ki, hogy szerintük mire van szükségük egy hónapban. Sok szalonna, kolbász és májas fogyott, de volt, aki a harminc napra más mellett 10 kiló cukrot irányzott elő, egy ezrest szánt felvágottra, egy másikat fogkefére és fogkrémre, háromezret a heti egyszeri húsra és ötszázat majonézre.

Utána azt kellett eljátszaniuk, hogy az egyik kereső munkanélküli lesz. A csoportok hamar rájöttek, hogy bár első ránézésre ez havi mintegy 80 ezer forint mínuszt jelentene, a munkanélküli-segélynek köszönhetően valójában csak 40 ezer forintot kell megfogniuk. A szemmel láthatóan rutinos Péntek Piroska szerint fel kell hagyni a kocsival, és helyette két bérletet venni, míg Csige Imre nem ragaszkodott az autóhoz, de a bérletbe nem akart belemenni, "akkor inkább gyalog". 15 ezret takarítottak meg azzal, hogy öt személyre nem napi 2500, hanem 2000 forintból hoznák ki az étkezést.

Ötleteket adnak egymásnak

Egy másik csoport könnyű helyzetben volt, mert alapból sem költötték el a kétszázezer forintot. Itt sokat fogtak az étkezéseken, egy idősebb hölgy szerint például kétezerből kijön a kolbász havonta, mert ha jó száraz, nagyon vékonyra lehet szeletelni. Szerinte egyébként sincs olyan, hogy kiesik a jövedelem, mert akkor ő rábírná a férjét, hogy bárhogyan, de szerezzen pénzt.

Nincsenek egyedül a bajban

Az nyilvánvaló volt, hogy a többség nem először találkozott a takarékoskodás élményével, röpködtek a hitelfedezeti biztosítás, devizahitel, előre fizetős mérőóra és a csirkeláb szavak, de itt is voltak elégedetlenkedők. "Hülyeség, ahol gyerekek vannak, az élet nem úgy működik, hogy előre beosztom a havi pénzt" - mondta egy fiatal nő dacosan, és a feladatot is ellazsálta.

"Ő azért jött, mert ez kellett a szerződéséhez, hogy a tartozása jó részét elengedjék" - súgta oda az oktatáson részt vevő Szimlerné Medveczky Andrea, a Családjainkért Alapítvány programvezetője. "Talán nem lehet egy tudatmódosító hadjáratot végigvinni, de esélyt kapnak arra, hogy hallják egymást, hátha elindul valami a fejekben" - tette hozzá. Ő a tanfolyam erősségének azt tartja, hogy hasonló helyzetben lévő emberek szóba állnak egymással, ötleteket adnak egymásnak, és megtapasztalják, hogy gondjaikkal nincsenek egyedül. Máson pedig mindig könnyebb segíteni: amikor Csige Imréről kiderült, hogy hentes, átmeneti családtagjai egyből azt ajánlgatták, hogy valamit készítsen eladásra is, amiből plusz pénzhez juthat.

"A két világháború között a fiúkat gazdálkodásra, a lányokat háztartástanra tanították, de a Kádár-korszakban ennek vége lett, az embereket arra szoktatták, hogy a munkahelyén egyen, a hétvégén kiránduljon, az arányaiban alacsonyabb rezsit pedig simán ki tudta fizetni" - mondta az órát vezető Máhr Zsuzsa, aki 1994 óta tart adósságkezelési tanfolyamokat.

Sok szalonna, kolbász és májas fogyott

Máhr Zsuzsa szerint a mostani csoportfeladat arra jó, hogy rájöjjenek, a konszenzus mennyire fontos, mert sokszor hallja, ahogy egymást vádolják a házastársak: odaadtam a pénzt, hát nem a számlát fizetted ki belőle? Az elmúlt években azt tapasztalta, hogy a családok nem ülnek le megbeszélni a kiadásaikat, így ezt a mintát adják tovább a gyerekeiknek is.

Mindenki a jogaira kíváncsi

A tízalkalmas tanfolyamon azonban nemcsak háztartási naplót írnak és a heti menüt tervezik meg a résztvevők, arra is megpróbálják rávenni őket, hogy ellenálljanak a csábításnak. Beszéltek például arról, hogy a különböző időpontokban levetített sörreklám másra buzdít: délután négykor arra, hogy még elérsz a boltba vásárolni, este nyolckor pedig arra, hogy idd meg. Feladatokon keresztül megpróbálják rávezetni őket arra is, hogy ha van kertjük, megéri termelni benne valamit. Lesznek energiatakarékossági tippek, és gyakorolják az önéletrajzírást is.

Az eddig kapott ismeretek közül a leghasznosabbnak szinte kivétel nélkül mindenki a jogot említette. Az óra elején az egyik résztvevő, Pikó Anna arról számolt be, hogy pont az előző óra másnapján hívta fel a végrehajtó, de nem hagyta magát, mára rájött, hogy a jog az időhúzásra jó. Tibor azt osztotta meg a többiekkel, hogy határozott fellépésének hála előző nap szerelték fel az előre fizetős villanyóráját, noha korábban hat hónap átfutási időről volt szó. "Megdöbbenti őket, nem hiszik el, hogy ők is fel tudnak lépni önmagukért" - mondta Máhr Zsuzsa.

Máhr Zsuzsa szerint megdöbbennek, amikor a jogaikról hallanak

"Én már nem tudok többet leadni, magam festem és vágom a hajam, a ruha családon belül forog, a százforintos péksütemény árából egy tepsit kihozok" - sorolta egy háromgyerekes nő, aki ennek így is hasznosnak érzi a tanfolyamot. "Emberek között vagyok, ez a kikapcsolódásom, otthon a férjem bántalmaz" - árulja el rezzenéstelen arccal. Élete legnagyobb luxusának tartaná, ha az egy hónapja elromlott mosógépe helyett újat tudna venni, mert azóta kézzel mos a családjára, és már nagyon fáj a dereka.

Az E.On-nak tízezer hátralékos ügyfele van, ami a tartozás összegét nézve milliárdokat jelent. Egy-egy tanfolyam részvevőinél, a 25-30 embernél mintegy 2,5-3 millió forintnyi tartozást engednek el, ez fejenként körülbelül 100 ezer forintnyi megkönnyebbülést hoz. A próbaprogramba bekerülő embereket a családsegítő szolgálatok segítségével választották ki, feltétel volt, hogy legalább egy kereső legyen a családban. Külön tréningeket tartanak falusi, kisvárosi és nagyvárosi környezetben. Püspökladányban már végeztek. Annyi kiderült, hogy a nagyvárosban tudatosabbak az emberek, és magasabbak az elvárásaik, míg a falusi környezetben lakóknak több segítséget kell adni, akár egy hivatalos levél megírásához.

Olyan volt, mintha iskolában lettünk volna, sokat okosodtunk - mesélte a püspökladányi Tóth Lajosné, aki már elvégezte a tanfolyamot. Amit megtanult: mindig azt kell kifizetni először, ami ahhoz fontos, hogy tető legyen a feje fölött. "Másként osztom már be a pénzt, ráadásul azóta a gyerek is dolgozik. A több mint kétszázezer forintos tartozást egyben soha nem tudtam volna kifizetni, köszönöm annak, aki ezt a jóságot elindította" - sorolta egy szuszra, majd visszaült a biciklijére, mert ő hordja ki az ebédet a városban.