Bankot vett az állam - mire megy vele?

Ha lassan is, de csak sikerült a legnagyobb részvénycsomagot megvennie a Takarékbankban a magyar államnak. A fő cél a hitelezés felpörgetése lehet, de pénzesőt azért nem fog hozni az állami jelenlét, legfeljebb a sarki pék vagy a patyolat jut egy kis forráshoz. A következő lépés a bank többségének megszerzése lehet.

Várakozással teli rémülettel néznek az állami tulajdonlásra a takarékszövetkezetek vezetői, de okozhat némi fejfájást a vevőnek is a Takarékbank legnagyobb részvénycsomagjának állami megvásárlása - ezt lehetett leszűrni azokból a háttérbeszélgetésekből, amelyeket azt követően folytattunk, hogy a napokban hivatalosan is bejelentették: bankot vett az állam.

A tranzakció majdnem egy évig tartó, nyögvenyelős tárgyalássorozat után szerdán zárult le. Az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank (MFB) a német Deutsche Zentral-Genossenschaftsbank (DZ Bank) teljes részesedését megvette, ezzel 38,5 százalékos tulajdonossá vált a takarékszövetkezetek központi bankjában, és a folyamatra rálátó forrásaink szerint már a vételárat is átutalta.

Hogy pontosan mennyi pénzt, azt - annak ellenére, hogy adófizetői forintokról van szó - a vevő titkolja, de korábbi értesülések szerint körülbelül 4, legfeljebb 5 milliárdot kellett kifizetnie az államnak.

Hitelt kaphat a sarki pék

Ma még nehéz megítélni, hogy megérte-e ezt a pénzt a Takarékbankra fordítani. Az állam azon szándéka, hogy hitelhez juttassa a kisebb magyar cégeket, illetve azokat az ágazatokat (például a mezőgazdaságot), amelyeket a nagy, zömében külföldi tulajdonú kereskedelmi bankok a méretük, a kistelepüléseken működő vállalkozások ismeretének hiánya vagy a túlzottnak ítélt kockázatok miatt hanyagolnak, érthető és logikus.

Az állam ugyanis tudatosan felkarolhatja ezeket a hátrányos helyzetű szektorokat és cégeket, szánhat több kihelyezhető forrást például a helyi agrárvállalkozásoknak, amelyeknek a fizetőképességét, üzleti lehetőségeit és kockázatait a helyi takarékszövetkezetek bankárai jobban ismerik a nagybankok szakembereinél. Ráadásul az OTP után a második legnagyobb fiókhálózattal rendelkező bankban jutott tulajdonhoz - ám ez még mindig nem jelent garanciát arra, hogy az MFB valóban ki is tudja használni a takarékszövetkezetek 1600 fiókját, illetve a mintegy 500-600 milliárd forintnyi pénzállományt, amelyen ezek a kis vidéki bankok ülnek.

"Ez más kultúra, külön világ" - jellemezte egy neve elhallgatását kérő banki forrás a szövetkezeti szektort, amely szerinte különböző, zárt érdekcsoportok heterogén halmaza. "A takarékszövetkezetek önállóak, vezetőiknek nem lehet parancsolni, és nehéz őket egy irányba terelni, nem is nagyon kommunikálnak egymással" - tette hozzá forrásunk. Ennél nagyobb problémát jelenthet azonban az, hogy nagyon eltérő a tőkeellátottságuk és emiatt a hitelképességük is.

A takarékszövetkezetek első ránézésre nagyon jól állták a válságot: van pénzük, likvidek, az úgynevezett hitel-betét mutatójuk alig több, mint 50 százalékos (ennek a leszorításáért küzdenek a nagybankok, de jellemzően még mindig 120 százaléknál tartanak, és részben ezért nem nyújtanak új hiteleket). A gondok tőkeoldalon jelentkeznek, e tekintetben erősen szóródik a mezőny, és az elmúlt hónapokban is volt, aki bedobta a törülközőt. A takarékszövetkezeteknek a tagjai a tulajdonosai, mindazok a magánszemélyek, akik a jellemzően 10 ezer forintos részjegyekből legalább egyet megvásárolnak (az alapszabály ennél többet is előírhat). Ennek megfelelően vannak nagyobb és szerényebb tőkeháttérrel tevékenykedő takarékok, de amelyik szövetkezet egyébként stabilan működik, az sem szövögethet nagyon merész hitelezési álmokat az úgynevezett hitelkorlát miatt.

Az egyik, banki tanácsadással foglalkozó forrásunk úgy vélte, egy 3-4 milliárdos tőkével rendelkező szövetkezet maximum 1 milliárd forintnyi hitelt adhat, márpedig ebből a kkv-szektoron belül inkább csak a legkisebbeket lehet forráshoz juttatni. Mint mondta, jól járhat a sarki pék, a helyi villanyszerelő vagy a patyolat, de komolyabb összegeket legfeljebb az MFB által szervezett konzorciális hiteleken keresztül lehet majd kihelyezni.

Kié lesz a többség?

Sokkal jobban tudná gazdaságpolitikai céljaihoz igazítani frissen szerzett bankját az állam, ha az MFB többségbe kerülne a Takarékbankban. A most megszerzett 38,5 százalékos pakett - bár egy kézben a legnagyobb - kisebbségi részesedést jelent, amellyel még nem lehet ugrálni (a többség a takarékszövetkezetek kezében van).

Könnyen 50 százalék fölé kúszhatna viszont az állami tulajdon akkor, ha az MFB tőkeemelést szorgalmazna, a takarékok pedig - például saját tőkeproblémáik miatt - nem tudnának ezzel lépést tartani. Orbán Viktor korábban jelezte is, hogy a kisebbségi részesedés megvétele csak az első lépése a takarékszektor megerősítésének.

"Ez más kultúra, külön világ"

Varga Antal, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) ügyvezető igazgatója az [origo] kérdésére egyelőre nem kommentálta a tranzakció előnyeit és hátrányait. Az elmúlt hónapokban azonban többször elmondta, hogy a takarékok számítanak arra, hogy majd "részesedhetnek az MFB holdudvarába tartozó cégek pénzforgalmából, mert azok majd a takarékokat választják számlavezetőül", de azt is kifejtette, hogy mindenképpen meg akarják őrizni többségi tulajdonukat a saját központi bankjukban.

"Ehhez a jelenleginél jóval szorosabb együttműködésre van szükség" - fejtette ki a szektor május végi, kétnapos közgyűlésén Varga, és mint mondta, érdemes rögzíteni, hogy hogyan viszonyuljanak a szövetkezetek egy esetleges tőkeemelésben való részvételhez, a szavazati jogokhoz, illetve a Takarékbank mindenkori tulajdonosi szerkezetének kialakításához.

A németek boldogok, hogy megszabadultak

Az állami tulajdonlással szembeni aggályok annak ismeretében különösen érthetők, hogy a DZ Bank - forrásaink szerint - egyáltalán nem volt "rámenős részvényes". A takarékszövetkezetek szándékaival szemben semmit nem próbált meg átvinni, jóllehet 15 évet töltött el a hazai bankszektorban.

Az 1997-es privatizációban az akkori Hungária Biztosítóval alkotott konzorciumban nyerte el a magyar leánybankot (akkor még annak többségét, DG Bank néven) - 4,4 milliárd forintot fizetett a portékáért. 2004-ben kisebbségbe szorult (a takarékok éltek a privatizációkor szerzett opciós jogukkal), legalább egy éve pedig azon dolgozott, hogy megszabadulhasson itteni érdekeltségétől. Erre két oka is volt: az anyabank otthon komoly tőkeproblémákkal küszködik az eurózóna bankjaira vonatkozó folyamatosan szigorodó tőkekövetelmények miatt, Magyarországon pedig mind jobban riasztották a kormány bankszektort csépelő intézkedései.

Csak azóta, hogy az első tárgyalások megkezdődtek az MFB képviselőivel, az Orbán-kormány felrúgta a korábban kötött megállapodást, és döntött a tranzakciós adó bevezetéséről, később megemelte annak mértékét és későbbre tolta a banki különadó lefelezését, legújabban pedig meglebegtette az önkormányzati hitelek esetleges veszteségleírását. Ezektől a hatásoktól már megmenekül a DZ Bank, amelynél - egy, az ügyletet végig követő banki forrásunk szerint - bár nem értik, mi tartott ennyi ideig, most olyan hangulat uralkodik, hogy "végre kikerültek a csapdából".