Megúszta az államosítást az acélipari gigász

Elsimította a francia kormánnyal a nézeteltérését az ArcelorMittal. Miközben a múlt heti hírek még arról szóltak, hogy a vállalatot szabályosan kiutálja a gazdasági miniszter az országból, a hétvégén újabb beruházási programról és a tervezettnél kisebb elbocsátásról állapodtak meg a felek. A világ legnagyobb acélipari vállalata ezzel elkerülte, hogy államosítsák lezárandó egységet tartalmazó teljes gyárat.

Az ArcelorMittal 180 millió eurós beruházást vállalt az elkövetkező öt évre a múlt héten még részben bezárni készült Florange-i üzemében -jelentette be a francia miniszterelnök péntek késő este. A gyár két kohóját le akarta állítani az ArcelorMittal, mert az ott előállított, gyengébb minőségű acéltermékek iránt jelentősen visszaesett a kereslet. A részleg lezárása 630 dolgozó állásába került volna, de a gyárban dolgozó másik 2000 munkást az üzemi többi részével meg akarta tartani a vállalat.

Bepörgött a miniszter

Ahogy korábban már beszámoltunk róla, a lehetséges elbocsátások hírére a francia kormány, különösen az ipari miniszter, Arnaud Montebourg éles hangon támadta a vállalatot. A miniszter kijelentette, hogy az ArcelorMittal nem kívánatos Franciaországban, és megszegte korábbi ígéretét, miszerint a Florange-i üzemet nem zárja be. A kirohanás azért volt különösen kínos, mert az ArcelorMittal az elbocsátással fenyegetett 630 dolgozó mellett mintegy 20 ezer embert foglalkoztat Franciaországban, nem lenne tehát bölcs dolog valóban elűzni.

Az ArcelorMittal december 1-ig, azaz szombatig adott haladékot a kormánynak, hogy az üzemet tovább működtető vevőt találjon a bezárásra ítélt egységre, de közben maga Lakshmi Mittal, a vállalat elnök-vezérigazgatója és egyben legnagyobb részvényese is Franciaországba repült, hogy személyesen Francois Hollande elnökkel tárgyaljon az ügyről.

Átverve érzik magukat a munkások

A helyzet pattanásig feszült múlt hét végére, a kormány csak az érintett egységre nem talált vevőt, az ArcelorMittalnak viszont nyilvánvalóan elfogadhatatlan lett volna, ha a magasabb hozzáadott értékű termékeket is gyártó teljes üzemet államosítják. Utóbbi ráadásul rendkívül rossz üzenetet közvetített volna az egyébként sem kifejezetten befektetőbarát, munkahely-központú politikát meghirdető új elnökről és a kormányról.

Nem sokkal a megállapodás előtt Montebourg még azt mondta, hogy a kormány egy 400 millió eurós beruházásra is késznek mutatkozó reménybeli befektetővel tárgyal a Florange-i üzem értékesítéséről, majd pár órával a bejelentés előtt még azt mondta a dolgozóknak, hogy a kormány kész államosítani a gyárat. Az eredmény alapján ezek mind a politikai nyomás eszközei voltak, a szakszervezetek nyilatkozatai alapján ugyanakkor az érintett dolgozók nem díjazták a manővereket, most már sem a kormányban, sem az ArcelorMittalban nem bíznak.

Az ArcelorMittal helyzete távolról sem rózsás, a vállalat hitelmesorolását a Moody's a bóvli kategóriába rontotta a közelmúltban, miközben az adósságállomány az év végére elérheti a 22 milliárd dollárt. Ehhez képest a 180 millió eurós, több évre elosztott beruházás nem tűnik nagynak, de a vállalat a rendkívül gyenge acélipari kereslet miatt a harmadik negyedévben vaskos, mintegy 709 millió dolláros veszteséget ért el, így a politikai nyomás hiányában valószínűleg egy elavult és gyenge minőségű termékeket előállító részleg felújítása utolsó dolog lett volna, amire költ.

ArcelorMittal (Euronext Amsterdam)