Menő Orbánt szapulni ebédszünetben

Dugig telt a bécsi Hilton szálloda egyik terme, amikor a magyar gazdaságpolitikáról esett szó a szokásos évi Euromoney konferencián. Ebédszünetben aztán jót nevettek a magyarokon.

Magyarország vicces. A magyar emberek is, amikor külföldön találkozom velük, meg amit a magyar kormány csinál a gazdasággal - mondta nagyokat kuncogva egy spanyol raiffeisenes az egyik legrangosabb európai banki- pénzügyi konferencia, az évente egyszer megrendezett bécsi Euromoney első napjának ebédszünetében.

Az utóbbi időben leginkább a bankokat érintő kormányzati intézkedéseket találta viccesnek, a legmókásabbnak a végtörlesztést, amely szerinte igen kúl, eredeti ötlet volt, csak kár, hogy a Raiffeisennek is óriási károkat okozott (a teljes magyar bankrendszernek több mint 200, csak a Raiffeisennek bő 30 milliárdos veszteséget).

A hagyományosan kétnapos, előadásokkal és párhuzamos panelbeszélgetésekkel telített szakmai program kötetlen szünete alatt összeverődött asztaltársaságban gyorsan központi téma lett a magyar miniszterelnök. Egy osztrák, egy német és a már idézett spanyol bankár, illetve befektetési bankár mind megjegyezte, hogy Orbánnak - különösen Ausztriában és Németországban - aligha lehetne rosszabb a sajtója, mint amilyen most: ő az ördög, aki azt hiszi, hogy bármit megcsinálhat, és lehet, hogy már odáig eljutott, hogy a sajtószabadságot is kinyírta.

Menő az Orbán-szapulás

Hármójuk véleménye nyilván nem ér fel egy reprezentatív kutatással, de arra jó, hogy némi képet kapjunk, miként gondolkoznak rólunk a pénzügyi szféra nyugat-európai képviselői. Az osztrák befektetési bankár például arra a paradoxonra hívta fel a figyelmet, hogy miközben Európa számos országában ugyanolyan bankellenes retorikát használnak a politikusok, mint Orbán, és nyilatkozataik alapján a legszívesebben ugyanúgy büntetnék a bankokat, mint a magyar kormányfő, mégis egy emberként fordultak ellene, rögtön az után, hogy Orbán nemcsak szóval, hanem tettel is lesújtott a bankokra.

"Angliában, a londoni elemzők körében is menő az Orbán-szapulás, de azt kevesen veszik észre, hogy a magyar politikusok a válság óta nagyon sok mindent megtettek a helyzet kezelésére, a magyar embereknek rengeteg áldozatot kellett hozniuk, maga a miniszterelnök pedig egyvalamiben kiváló, döntést, azt nagyon tud hozni" - tette hozzá a német származású befektetési banki szakember, aki a kontinens több országában dolgozott már.

Növekedés, stabilitás, bizalom

Az Orbán-kormány döntései voltak a fókuszban az egyik délutáni workshopon is, amelynek kifejezetten Magyarország volt a témája, és amely a nyitóelőadást leszámítva az első nap talán legnagyobb tömegeket megmozgató beszélgetése volt. A bécsi Hilton egyik dugig tömött kis termében az erősen kritikus hangok ezúttal többségben voltak: Oszkó Péter volt pénzügyminiszter, Karvalits Ferenc MNB-alelnök, két OTP-s (Wolf László vezérhelyettes és Tardos Gergely vezető közgazdász) és a Citibank regionális vezetője (Batara Sianturi) között nemigen volt nézeteltérés a kormány gazdaságpolitikai döntéseit, illetve azok következményeit illetően.

Karvalits Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke és Oszkó Péter volt pénzügyminiszter, a PortfoLion Zrt. vezérigazgatója

Terjed a keleti nyitás

Nem Magyarország az egyetlen a régióban, amely szívesen eladná az állampapírjait például a kínaiaknak. A lengyel pénzügyminisztérium államadósságért felelős igazgatóhelyettese a magyarországi törekvésekhez hasonlóan keresi az alternatív finanszírozási megoldásokat. Anna Suszynska a Távol-Keleten - nem csak Kínában - szélesítené a lengyel állampapírok felvevőpiacát, de nyitna a Közel-Kelet és Latin-Amerika irányába is, miközben Magyarországról szeretne példát venni abban, hogy erősödjön a belföldi kötvényvásárlás.

"Keleten van pénz, és van ott tudás is" - ezt már a szerb pénzügyminiszter jelentette ki. Mladan Dinkic szerint Európa és az eurózóna válságban van, ezért, bár továbbra is ez marad Szerbia fő partnere és felvevőpiaca, szükség van Kínára és Oroszországra is, mert "onnan akarnak pénzt szerezni, ahol van".

Azon túl, hogy valamennyi résztvevő a kiszámítható és stabil gazdasági környezet jelentőségét, a bizalom visszaállításának fontosságát hangsúlyozta, Oszkó Péter megpróbált eloszlatni egy közkeletű tévedést, miszerint azért van az ország recesszióban, mert - szerinte kizárólag a magánnyugdíjpénztárak államosításával - a kormány levitte a hiányt, és ragaszkodik a 3 százalék alatti GDP-arányos deficit tartásához.

A Bajnai-kormány volt minisztere úgy érvelt, hogy a nem konvencionális, unortodox lépések voltak azok, amelyek elijesztették a befektetőket, ezért nincsenek beruházások és nincs hitelezés, de mint mondta, "mivel ilyen egyszerű a probléma, a megoldás is az".

Magyarország egyenlő unortodoxia

Kormányzati oldalról ebben a vitában senki nem képviseltette magát, de a nap néhány másik panelbeszélgetésében Töröcskei István, az Államadósság Kezelő Központ vezetője és Pleschinger Gyula, a Nemzetgazdasági Minisztérium adóügyi és pénzpolitikai államtitkára lehetőséget kapott a kabinet nézeteinek kifejtésére.

Töröcskei szerint a kormány látja a növekedési problémát, és a költségvetési konszolidáció után most erre fordítja az energiáit, Pleschinger viszont - talán, mert ő volt az elsőként megszólaló magyar vendég - leginkább csipkelődő megjegyzéseket kapott a kormány különutas megoldásaira.

Az "unortodox" kifejezés - amellyel Matolcsy György és Orbán Viktor saját maga kezdte el illetni a kormány gazdaságpolitikáját - érezhetően befészkelte magát az európai pénzügyi körök Magyarországgal kapcsolatos szóhasználatába. Bécsben legalábbis feltűnő volt a reakció: ha az "u" betűs szót bárki kiejtette, rögtön a magyar fél kapott szót, mint aki igazán otthon van a témában.