Széteshet az eurózóna, ha rosszul választanak az olaszok

Hétvégén kulcsfontosságú választások kezdődnek Olaszországban, melyek jelentősége az olasz gazdasági problémák miatt jelentősen túlmutat az ország határain. Ha a vasárnapi és hétfői voksolások a legrosszabb esettel, vagyis Berlusconi hatalomra kerülésével zárulnak, az óriási hullámokat kelthet Európában, melyek akár az eurózónát is elsöpörhetik.

Hétvégén sorsdöntő választásokat tartanak Olaszországban, melynek kimenetele az eurózóna jövőjét is meghatározhatja. A miniszterelnöki székért folyó verseny kétesélyessé redukálódott, egyes vélemények szerint Pier Luigi Bersani, a balközép Demokrata Párt vezetője, vagy Silvio Berlusconi, az Északi Ligával szövetségre lépő jobbközép Szabadság Népe (PdL) elnöke veheti át a leköszönő Mario Monti helyét.

A legutóbbi közvéleménykutatások szerint az Európa-ellenes Berlusconi óriási hajrát indított, télen még szinte senki nem fogadott volna arra, hogy a korábbi miniszterelnöknek reális esélye lehet nyerni. Most viszont 4 százalék alá csökkent hátránya Bersanival szemben, ami igencsak nyugtalanítja az Európai Unió vezetőit.

Az olasz gazdasági problémák miatt a hétvégi választások jelentősége túlmutat az ország határain, mivel Berlusconi hatalomra kerülése esetén az eurózóna további fennállása is megkérdőjeleződhet. Ha a régió harmadik legnagyobb gazdaságában nem folytatódnak a megkezdett reformfolyamatok, és nem kezdődik el a növekedés, munkahelyteremtés, Olaszország újra komoly bajba kerülhet. Az olasz válság keltette hullámok pedig legrosszabb esetben az eurózónát is elsöpörhetik, mivel ha rosszra fordulnak a dolgok, Olaszország túl nagy ahhoz, hogy meg lehessen "menteni".

A déli állam már amúgy is számos problémával küzd. Az olasz államadósság rendkívül magas, 130 százalékos a GDP- arányában, ami rendkívül veszélyes. Ugyanis ha a bizonytalanságok miatt emelkedni kezdenek a kötvényhozamok, azzal együtt növekedni fognak Olaszország kamatterhei is, ami súlyos nyomásként nehezedne az államra.

Miért félnek ennyire Berlusconitól?

A választási kampányok során már megszokott ígérgetésekből Olaszországban is van bőven, melyben Berlusconi jár az élen, akinek van mivel riogatnia a piacokat. Elnézve Berlusconi legutóbbi ciklusának eredményeit, hatalomra kerülése esetén újra elszaladhat Olaszországban a költségvetési hiány, a munkanélküliség, és az államadósság. Ráadásul Berlusconi az olasz líra visszaállításával, adócsökkentések és osztogatások ígéretével próbál minél nagyobb népszerűséget szerezni magának, ami a költségvetési deficit növekedésével fenyeget. A legnagyobb veszély a Mario Monti által megkezdett reformfolyamatok megakasztása, mely igencsak aggasztja Európát.

Berlusconit eddig háromszor nevezték ki miniszterelnöknek. 1994-ben 120 százaléknál magasabb GDP-arányos államadóssággal rendelkező országot vett át, és rövid kormányzása alatt nem tudott csodát tenni, 1995-ös távozásakor hasonló méretű volt az államadósság. 2001-2006 közötti "regnálása" alatt viszont relatíve alacsonyan tudta tartani az adósságszintet, azonban 2008-2011-ig tartó kormányzása során az adósságszint 105 százalékról 120 százalékig emelkedett.

Jól látható, hogy a Monti (aki épp Berlusconitól vette át a hatalmat 2011 novemberében) kormányzása alatt meghozott lépéseknek köszönhetően az adósság növekedése idén várhatóan megáll, és ha folytatódnak a reformfolyamatok, az IMF számításai szerint erőteljes csökkenés bontakozhat ki a következő években.

A világgazdasági válság Olaszországot sem kerülte el, 2009-ben közel 5,5 százalékkal esett vissza a gazdaság teljesítménye, ami 8 százalék körüli munkanélküliséggel párosult. Érdekes, hogy az elmúlt években a munkanélküliségi-ráta különböző módon reagált a gazdaság ingadozásaira. Berlusconi második kormányzása során, 2001-2006 között a munkanélküliség csökkent, míg a GDP növekedés 0-2 százalék között ingadozott. 2007-től kezdve, ahogy a gazdasági válság hatására recesszióba zuhant Olaszország, úgy emelkedett meredeken a munkanélküliség, melynek növekedése csak jövőre állhat meg. Különösen aggasztó, hogy a fiatalok 36 százalékának nem volt munkája 2012-ben.

Berlusconi kormányzásának hatásait leginkább az olasz költségvetési hiány alakulásán keresztül lehet szemléltetni. Az ezredfordulón kezdődő 5 éves kormányzása előtt kedvező költségvetési folyamatok voltak megfigyelhetők, de ahogy átvette a stafétabotot, a deficit újra növekedni kezdett. Ennek egyik oka az osztogató politika, és az adócsökkentő intékzedések bevezetése volt.

Berlusconi 2006-os lemondása után azonban újra a hiány lefaragása kezdődött el Romano Prodinak köszönhetően, majd Berlusconi a 2008-as újabb hatalomváltás során ismét elszaladt a költségvetés hiánya. A 2011-től regnáló szakértői kormány azon dolgozott eddig, hogy ezeket a káros folyamatokat próbálja megfékezni.

Olaszország ezen kívül még számos egyéb problémával küzd, mint például az európai átlagnál 50 százalékkal magasabb energiaárak, valamint az önkormányzati rendszer túlzott bürokratizmusa. Olaszországban vidéki, régiós és helyi önkormányzatok is vannak, melyek inkább nehezítik, mint gyorsítják az ügyintézést, és a kormányzat normális működését, ráadásul magas a munkavállalókat sújtó adóteher, és az igazságügyi rendszer is nagyon körülményesen működik.

Hogy pozitívumokat is említsünk, az olasz lakosság és bankok pénzügyi helyzete kedvezőbb, mint a más periféria országnak tekintett Görögországban vagy Portugáliában. Egy pénzintézetet sem kellett megmenteni az adófizetők pénzéből a válság alatt, ráadásul a magas lakossági megtakarítási hajlandóság miatt a magánszektor eladósodottsága a legalacsonyabbak között van Európában.

Nincs más választás

A hatalmas államadósság és a költségvetési hiány lefaragása, valamint a magas munkanélküliségi-ráta csökkentése érdekében Olaszország előtt csak egy út állhat: folytatni a Mario Monti által megkezdett mély és átfogó reformokat. A ''professzor" szakértői kormánya sikeresen stabilizálta az olasz államháztartást, és nyerte vissza a piac bizalmát.

Egyes szakértők szerint Monti intézkedéseivel fél százalékponttal magasabb lehet az olasz GDP-növekedése az elkövetkezendő években, mint nélkülük. Ez pedig igen fontos fegyvertény lehet az adósságráta csökkentése érdekében folytatott harc során.

Egyértelmű a piac üzenete is

Monti és Berlusconi piaci megítélését nagyon jól tükrözik az állampapírpiaci hozamok alakulása. Berlusconi legutóbbi kormányzása alatt a 10 éves állampapírok hozama 7 százalék fölé kúszott (részben a válság miatti kockázatkerülés hatására), majd ahogy Monti átvette a hatalmat, erőteljes csökkenésbe kezdtek, amiben a világban zajló hozamvadászat is szerepet játszott.

Az elmúlt hetekben viszont már Berlusconi újabb politikai szerepvállalásának a lehetősége hozamemelkedést okozott. Mindezek következtében a a tíz éves hozam a 4,5 százalékos szintnél mozog, az olasz kötvénypiac kockázatosságának egyik fontos mutatója, a német állampapírok feletti kockázati felár (azaz az olasz és német állampapírok hozama közötti különbség) pedig 3 százalékpont körül tartózkodik.

Kockázati felár (spread):

Két befektetési eszköz elvárt hozama közötti különbség. Általában egy kockázatos eszközt, például kötvényt szokás egy alacsony kockázatúnak vagy kockázatmentesnek tartott másik eszközhöz hasonlítani, így azt mutatja meg, hogy a kockázatos eszköztől a befektetők milyen extra hozamot várnak el a magasabb kockázatért cserébe.

Hogy mennyire aggódnak Európában Silvio Berlusconi visszatérése miatt, azt jól jelzik az EU zászlóshajójának tekintett Németországból érkező nyilatkozatok. Steffen Seibert kormányszóvívő elmondta, a német kormány a megkezdett reformfolyamatok folytatását, és az Európa-barát irányvonal továbbvitelét várja. Guido Westerwelle német külügyminiszter pedig figyelmeztette az olaszokat, hogy a választásokon "Európára szavazzanak".

Lehetséges kimenetelek piaci megítélése

A hétvégi olasz választások három féle kimenetet hozhatnak az Economist szerint:

1. A legrosszabb esetben Silvio Berlusconi kerül hatalomra, aki megakaszthatja a megkezdett reformfolyamatokat. Ez jelentős bizonytalanságot okozhatna a piacokon, azonban ennek a szcenáriónak kisebb az esélye a lap szerint.

2. Egy kevésbé rossz kimenetel szerint Bersani nagy többséggel nyer mind a Képviselőházban, mind a Szenátusban, így Berlusconitól nem kell tartania a piaci szereplőknek. Sajnálatos módon azonban ebben az esetben sem valószínű, hogy Bersani szövetkezne Montival, ami szintén a megkezdett reformok megakadásával járhatna együtt. Ez szintén a piaci nyugtalanság fokozódását eredményezhetné.

3. A legjobb kimenetel, hogy Bersani kisebb többséggel nyer, és koalícióra lép a baloldallal. Ha ugyanis a Szenátusban nem tud biztos többséget kialakítani, szövetséget kell alakítania Mario Monti kormányával. Így folytatódhatnának a reformfolyamatok Monti felügyelete alatt, és a piacok is megnyugodnának.

Akárhogy is alakul, Olaszország előtt rendkívül nehéz időszak áll. A megszorításokkal járó reformfolyamatok minden országban fájdalmasak, azonban az eredmény érdekében szükségesnek tekinthetőek. Berlusconi esetleges újabb regnálása viszont igencsak sötét jövővel kecsegtethet Európa számára.