Ezt hozta az unortodoxia: árbefagyasztás kell az argentin boltokban

Kezd egyre csúnyább képet festeni az argentin helyzet. A befektető ellenes retorika, és az ország vezetésének unortodox húzásai mostanra oda vezettek, hogy a jó ideje a tőkemenekítés negatív hatásaival küzdő ország az infláció elszabadulásának elkerülése érdekében kénytelen befagyasztani a bolti árakat. A következő két hónapban az árak befagyasztása hűtheti a 30 százalékos ütemben dráguló árakat, de végleges gyógyírt nem jelent majd az ország problémáira.

Befagyasztották az árakat

A héten befagyasztották az árakat az argentin szupermarketekben a következő hatvan napra, hogy ezzel próbálják megvédeni az országot az egyre inkább fenyegető áremelkedéstől. Bár Cristina Fernandez de Kirchner elnökasszony állítja, hogy tavaly 10,8 százalékos volt az áremelkedés üteme, a kereskedőkkel közösen a napokban meghozott döntés nem feltétlenül erről árulkodik.

A hivatalos statisztikákat az ország elcsalja, független elemzők szerint 26 százalékra rúg az infláció, és az egyre riasztóbb folyamatok fennmaradása - újabb 30 százalékos drágulás - prognosztizálható az előttünk álló évre is. Ezek az elkeserítő számok már a lakosság várakozásaiba is beépültek - a szakszervezetek is hasonló mértékű béremeléseket követelnek -, ami csak tovább rontja a helyzetet.

A bolti árbefagyasztás célja, hogy ezeket a káros folyamatokat megpróbálják megfékezni, de egyelőre nehéz elképzelni, hogy a két hónapot követően hirtelen minden rendben lesz. Egyelőre egy tüneti kezeléssel próbálkoznak az argentinok, ennél azonban mélyebbre ható gyógyszerekre lenne szükség.

Ide vezet az elnöki unortodoxia

Cristina Fernandez az utóbbi években jószerével mindent elkövetett azért, hogy a gödör széléhez kormányozza országát. Nem fizetik ki külföldi cégek jogerős követeléseit, egy igen ellenséges húzással államosították a spanyol Repsol többségi tulajdonában álló YPF olajcéget, és az IMF-fel is összeakasztották a bajszukat. A Valutaalap példa nélküli módon, hiába kérte az országot, hogy hagyjon fel a statisztikai adatok (például a növekedési, vagy a már említett inflációs adatok) hamisításával.

Ezeket látva persze a külföldi tőke joggal teszi fel magának a kérdést. Miért maradjak egy olyan országban, ahol nem látnak szívesen, nem tartják tiszteletben a tulajdonhoz fűződő jogokat, és félrevezetnek a gazdaság aktuális állapotával kapcsolatban? El is kezdték tömegesen kimenekíteni a pénzt az országból, de úgy tűnik, a lakossági szereplők sem hisznek feltétlenül a populizmusra törekvő lépéseknek.

A vezetés pont egy olyan periódusban veszik össze a befektetőkkel, amikor nagy szüksége lenne rájuk. A korábbi évek nagy növekedési boomja ugyanis kifulladóban van, és bár a kormány is felismerte a gazdaság stimulálásának szükségességét, az olcsóbb hitelek felkínálásával a lakossági költések emelkedésének jótékony hatásaiban reménykedni túlzásnak tűnik.

A tőkemenekítés ellensúlyozása érdekében egyébként tavaly elrendelték az argentin vállalatok számára az exportpiacokon megtermelt pénz hazautalását, mellyel párhuzamosan a lakossági dollárvásárlásokat is kvázi megtiltották (nagyon szigorú feltételekhez szabták azt). Mondani sem kell talán, hogy a kellő hatást nem sikerült elérni, sőt egy tavaly októberi felmérés szerint a lakosság a megtakarításainak 25 százalékát tartja már otthon az egy évvel korábbi 19 százalék helyett, és természetesen amiből csak tud, dollárt vásárol a hivatalos árfolyamot akár jelentősebben is meghaladó fekete piaci áron.

Az elnökasszony harcos, befektetőket elriasztó magatartásával szemmel láthatólag nem a kellő hatást éri el, hiszen a bankbetétekből kivont pénzek a hitelezési aktivitás gyengülésén keresztül negatívan hatnak vissza a gazdaság - vezetés által áhított - növekedésére.

Az árbefagyasztás aligha lehet elég

A magas inflációval és növekedés nélküli gazdasággal jellemezhető stagfláció sokkal súlyosabb problémákra utal, mint amit pusztán bolti árbefagyasztásokkal kezelni lehet. Az embereknek mindenesetre nem sok választásuk maradt, a következő két hónapot arra kell kihasználniuk, hogy csordultig töltsék tartós élelmiszerekkel a polcaikat. Ezt most még "olcsón" megtehetik, márpedig ki tudja még mit hoz majd a távolabbi jövő.