Szorul a hurok a hitelminősítőkön - Tudatosan félrevezettek?

Bepereli az Standard & Poor's hitelminősítőt az Egyesült Államok, miután a vád szerint a társaság tudatosan látott el kockázatos értékpapírokat a valósnál lényegesen magasabb hitelbesorolással, ezzel pedig hozzájárult a strukturált hitelkötvények elterjesztésén keresztül a válság kitöréséhez. A Standard & Poor's 25 éve nem látott nagy eséssel reagált a hírre, magával rántva a versenytárs Moody's-t is.

A hitelminősítők közül elsőként beperelte a Standard & Poor's-t és anyavállalatát, a McGraw-Hill-t az amerikai állam a jelzáloghitel-piaci válságban főszerepet kapó eszközök hitelbesorolásai kapcsán. A gyanú szerint a cég tudott róla, hogy alulbecsli a különféle jelzálog- és egyéb hitelekből felépülő derivatív értékpapírok kockázatát.

Az S&P anyacége 25 éve nem látott nagyságú esést mutatott tegnap, 14 százalékkal szánkázott lejjebb, magával rántva a rivális Moody's-t is, amely közel 11 százalékot esett. Érdemes hozzátenni, hogy a McGraw-Hill és a Moody's egyaránt közel hatéves csúcsáról fordult le ezzel a hatalmas fekete gyertyával.

McGraw-Hill (NYSE)

Az S&P kész a perre

Az S&P 2004 és 2007 között mintegy 2800 milliárd dollár értékű jelzálogfedezetű kötvényt (MBS) és további 1,2 milliárd dollár értékű CDO-t látott el minősítéssel, amelyek egy részét szándékosan kedvezőbbnek állított be, hogy a minősítést megrendelő és kifizető befektetési bankok könnyebben értékesíthessék őket. Az összeomlás után a becslések szerint mintegy 2100 milliárd dolláros veszteség keletkezett a bankszektorban a stabilnak hitt, de valójában gyorsan elértéktelenedő strukturált hiteltermékek nyomán.

Az S&P tegnap, még a hivatalos bejelentés előtt úgy kommentálta a perről szóló pletykákat, hogy az igazát kész bíróság előtt is megvédeni, miután az igazságügyi minisztérium vádjai "jogilag és tényszerűen sem megalapozottak". Az S&P arra is felhívta a figyelmet, hogy kizárólag azokból a jelzáloghitel-piaci statisztikákból dolgozott, amelyek alapján a kormány illetékesei 2007 végén kijelentették, hogy az amerikai jelzáloghitel-válság elszigetelt, korlátozott hatású esemény.

Szövetségi szinten ez az első eljárás, ami a hitelminősítők ellen indult, de a válság kirobbanása óta komoly jogi nyomás alatt állnak a szegmens cégei, az elmúlt években több államban is pereket indítottak ellenük. Az eddigi döntések nem voltak egyértelműek, volt olyan bíróság, amely úgy határozott, hogy az S&P és versenytársai megtévesztették a befektetőket, de volt olyan döntés is, miszerint a hitelbesorolás csak előremutató véleményként értelmezhető, így nem is lehet alkalmas megtévesztésre.

Moody's (NYSE)

Mi is történt itt?

Az amerikai jelzáloghitel-válság 2007-es kirobbanása lényegében a Lehman-csőddel fémjelzett globális krízis előszobája volt, amiben főszerepet játszottak a különféle strukturált hiteltermékek. Ezek úgy keletkeztek, hogy a bankok a saját jelzálog- és egyéb (például hitelkártya-) hiteleiket "becsomagolták" és értékpapírokat, strukturált kötvényeket bocsátottak ki rájuk, amelyeknek pénzáramlása a mögöttes hitelek kamatfizetéseiből és tőketörlesztéseiből származnak.

Ezen eszközök segítségével a bankok továbbadhattak az egyébként rendkívül nehezen mozdítható, több évtizedre előretekintő, kockázatos hitelköveteléseiken, így likviditáshoz jutottak, miközben a hitelek kockázatát a megfelelő hozamért cserébe vállalni kész befektetőkhöz kerültek a jelzálogportfóliók.

A rendszer néhány fő ponton csúszott el: egyrészt a hiteleket kihelyező bankok túl mohók lettek, és rendkívül laza feltételek mellett nyújtottak hiteleket elméletileg gyengébb besorolású adósoknak sokszor túlértékelt ingatlanokra, másrészt pedig ezeket a kockázatokat elrejtette a befektetők szeme elől a komplex értékpapírosítási folyamat. Utóbbihoz járult hozzá az S&P azzal, hogy a nehezen felmérhetető kockázatú értékpapírokat látott el nem egyszer a legjobb, "AAA" besorolással.

A többi már történelem. Az erőltetett jelzáloghitelezés miatt egekbe emelkedő ingatlanárak esni kezdtek, így sok hitel "víz alá került" (azaz az ingatlan piaci értéke nem érte el az adósság nagyságát, így nem érte meg tovább törleszteni). A nem fizető hitelek magukkal rántották az egyébként kiváló minőségűnek hitt strukturált hiteltermékeket, a veszteségek olyan helyeken jelentek meg, ahol nem is számítottak ilyenre. A piac összeomlása magával rántott előbb pár nagy hedge fundot, majd nagy bankokat, köztük a Lehman Brotherst, és megindult a krízis következő szakasza, a bankválság, ami később a még mindig aktuális szuverén adósságválságba fordult át.