Káoszt hozott az új szabadságszabály

Egy munka törvénykönyve vonatkozik sok millió magyarországi munkavállalóra, mégis három olvasata is van a szabadságra vonatkozó szabályoknak. Ezek közül kettő is úgy látja a jogszabályt, hogy az változó összegű bért eredményez, attól függően, mikor megy szabadságra az ember. Zűrzavar van a cégeknél, amelyet a Nemzetgazdasági Minisztérium tudna megszüntetni, ha nyilvánosan is értelmezné a jogszabályt.

Cikkünk megjelenése után az NGM levélben közölte, hogyan kell számítani a szabadság után járó pénzt

Égnek a vonalak munkaügyi irodákban, bérszámfejtéssel foglalkozó cégeknél, munkajogászok, adószakértők alig győzik megválaszolni azt a temérdek kérdést, amelyekkel a hozzájuk forduló ügyfelek ezekben a napokban bombázzák őket. A rohamért az az év elején életbe lépett szabály a felelős, amely akár hónapról hónapra változó fizetést eredményezhet, attól függően, hogy az ember mikor veszi ki a szabadságát. Mint beszámoltunk róla, az adókamara arra hívta fel a figyelmet, hogy a munkaszerződésben szereplőnél lényegesen kevesebb pénzt is kaphat a dolgozó, ha olyan hónapban veszi ki szabadságát, amelyben kevés munkanap van.

Cégvezetők tízezrei tanakodnak, milliók bére múlik rajta

"A cégek pénzügyi osztályain eddig nem volt neuralgikus pont a bérszámfejtés: könnyen ki tudták számolni, mennyi fizetés jár egy alkalmazottnak, akárhány napot is ment el szabadságra. Eddig" - érzékelteti Szűcs László, a PwC mellett működő ügyvédi iroda tagja, mekkora felfordulást generált a vállalkozásoknál a munka törvénykönyvének szóban forgó része. A munkajogász tapasztalata általánosnak tűnik: az [origo] által megkérdezettek mind arról számoltak be, hogy megrohanták, és arról faggatják őket, hogyan kell értelmezni a jogszabályt, és jó-e, ahogyan a januári fizetéseket február elején számfejtették.

A Nexon HR-szoftvereket fejlesztő cég bérszámfejtő programjaival durván egymillió dolgozó keresetét számítják. Mint a cég szakértője, Kudich Zsolt az [origo]-nak elmondta, a szokásosnál jóval több ügyfelük fordult hozzájuk segítségért, a helyzet értelmezését várva tőlük. A zűrzavart az okozza, hogy míg tavaly a szabadság idejére járó távolléti díjat úgy állapíttatta meg a törvény, hogy a havi bér mindig ugyanakkora maradt, és a munkaszerződésben kikötöttet adta ki. Az idén viszont a távolléti díj számításánál bejön egy 174-es osztó, arról viszont vitatkoznak a szakértők, hogy ez a munkában töltött napokra is vonatkozik-e.

Egy törvény, három olvasat

Zara László úgy olvassa a törvényt, hogy az egy órára jutó távolléti díjnál és az egy munkaórára eső bérnél is a havi fix bért el kell osztani 174-gyel, legalábbis ami a naponta ugyanannyi időt dolgozókat érinti.

Erzse Tibor munkaügyi szakértő szerint a távolléti díjnál igen, a munkában töltött időre jutó bérnél viszont nem kell a 174-es osztót alkalmazni, a ledolgozott napra annyi pénz illeti meg az alkalmazottat, amennyi a havi fix bérének és az adott hónapban levő munkanapok hányadosa.

Akármelyik számítási módot is használjuk, a bér más és más lesz hónapról hónapra, attól függően, mennyi szabadságot vesz ki a dolgozó.

Ebben biztos az ügyviteli és könyvelőprogramokat cégek százainak fejlesztő Novitax Kft. ügyvezetője is. Zelenák András arra is rámutat, hogy "nemcsak havonta változik a kereset, de idén, ha egy olyan hónapban megy el valaki szabadságra, amelyben 22 napnál kevesebb a fizetett nap, akár csak egyetlen nap szabadságot vesz is ki, akkor máris kevesebb pénzt kap, mint a munkaszerződésében leírt havi fix összeg. Ugyanez igaz akkor is, ha fizetett ünnep van egy olyan hónapban, amelyben 22 napnál kevesebb a fizetett nap." Márpedig az idén a hónapok csaknem fele olyan, amikor 21 vagy kevesebb fizetett nap van, ilyenkor rosszul jár a dolgozó, ha szabadságot vesz ki.

Az előzőektől eltérő véleményt képvisel Szűcs László, aki szerint levezethető a munka törvénykönyvéből és a mögötte meghúzódó jogalkotói szándékból, hogy a havibéres munkavállaló esetén a munkáltató a munkában töltött napokra annyi bért fizessen a dolgozónak, hogy az őt szabadság után megillető keresetével összeadva kiadja a munkaszerződésben szereplő fix bért. Szerinte pánikra semmi ok, mindenki megkapja szokásos havi pénzét, a szabadságoktól függetlenül.

Máriás Attila a BDO Magyarország vezető munkaügyi tanácsadója, szerint egy 100 ezer forint alapbérű munkavállalónál az új szabályokból adódó különbség éves szinten párszáz forint alatt marad a munkavállaló kárára. "A számítás alapján kialakul a 12 hónap alatt egy egyensúlyhoz közeli helyzet. A szabályozás nem tökéletes, de logikus és szerintem nem igazságtalan" - tette hozzá.

Mi az a 174-es osztó?

Az új szabály szerint a távolléti díj számításánál bejön egy 174-es osztó. A jogalkotó azt tételezi fel, hogy egy átlagos hónapban 174 munkaóra van, ez 21,75 olyan napnak felel meg, amelyben 8 munkaóra van. A szabadság idejére járó napi bért úgy kell kiszámítani a törvény szerint - és ebben nincs véleménykülönbség a megszólaló szakértők között -, hogy a havi fix alapbért el kell osztani 174-gyel, ennyi az egy órára jutó távolléti díj. Ezt fel kell szorozni annyi órával, ahány munkaóra van azon a napon, amikor szabadságra megy a munkavállaló. Ez általában 8, de egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén lehet több és kevesebb is. (Egyenlőtlen munkaidő-beosztás például az, hogy hétfőn kilenc órát kell dolgozni, kedd-csütörtök között napi nyolcat, pénteken viszont csak hét munkaórát határoz meg a munkaszerződés.) Így jön ki az, hogy egy szabadságon töltött nap után mennyi pénz illeti meg a dolgozót.

A munka törvénykönyve alapján itt ágazik szét a történet attól függően, hogy a szakértők hogyan értelmezik a törvényt arról, hogy a munkában töltött időre mennyi bér jár annak, aki a hónapban vett is ki szabadságot, de munkával is töltött munkanapokat.

Az egyik értelmezés szerint a munkanapokra jutó bért úgy kell meghatározni, hogy a havi alapbért el kell osztani ugyanúgy 174-gyel, mint a távolléti díj számításánál, és ezt az egy órára jutó munkabért fel kell szorozni az adott ledolgozott munkanap munkaóráival. Ennyi jár egy munkanapra. Ezt annyiszor kell venni, ahány fizetett ünnep van a hónapban, illetve amennyi napot le is dolgozik a munkavállaló. Ehhez hozzá kell adni a szabadságnapokra jutó bért, így áll össze a hónap fizetése.

A másik olvasat szerint nem kell figyelembe venni a 174 órát a munkanapok esetén. Azt kell egyszerűen nézni, hogy mennyi a havi fix (alap)bér, ezt el kell osztani annyival, ahány munkanap és fizetett ünnep van az adott hónapban. Ez adja ki, hogy mennyi az egy munkanap bére. Ezt annyiszor kell venni, ahány napot le is dolgozott az alkalmazott, illetve ahány fizetett ünnepnap van a hónapban, majd ehhez kell hozzáadni a szabadság idejére járó bért.

A harmadik nézőpont szerint a 174 óra megint bejön. A 174 órából le kell vonni a szabadságon töltött munkaórák számát. A különbséggel kell felszorozni a havi alapbérnek és a 174 órának a hányadosát. Ez garantálja azt, hogy a havi bér minden hónapban állandó lesz.

Az NGM útmutatását várja mindenki, aki él és mozog

Igaz azt Szűcs is úgy látja, hogy nem teljesen konzisztens a munka törvénykönyve, a távolléti díjra és a munkabérre vonatkozó részeit nehéz összevezetni, ezért okoz értelmezésbeli különbségeket és nehézségeket a januárban hatályba lépett törvény. Ezért ő is, és hozzá hasonlóan lényegében mindenki arra vár, hogy a jogalkotó, a törvényt kidolgozó Nemzetgazdasági Minisztérium megszólaljon a témában, kiadjon egy útmutatást, amely véget vetne az összevisszaságnak.

A minisztérium nyilvános közbeavatkozása azonban sokáig késett. (A tárca cikkünk megjelenése után nem sokkal válaszolt a kérdéseinkre, amit alább szó szerint közlünk.) A véleménybeli különbségek is azért jöhettek elő, mert mind a mai napig nem adott ki a tárca egy végrehajtási rendeletet. Pedig az adókamarát nemrég arról tájékoztatta az NGM Zara elmondása szerint, hogy a jogalkotó szándék az egyszerűsítés és az adminisztráció csökkentése volt. Hozzátették, hogy minden számítási módnak vannak előnyei és hátrányai, tudatos szabadságolási gyakorlattal a cégek tudnák tervezni a költségeiket, ez azonban vélhetően sok vállalkozásnak nem jelent vigaszt. Hiába kereste meg az [origo] hétfő délelőtt az NGM-et is a keszekusza helyzet kapcsán, cikkünk megjelenéséig a tárca nem válaszolt kérdéseinkre.

A helyzet annyira eszkalálódott már, hogy az [origo] információi szerint érdekképviseletek is beavatkozást kérnek a tárcától. Tisztán akarnak látni és el akarják kerülni a bércsökkenés miatt elégedetlenkedő dolgozói panaszokat. Érthetően nem szívesen vállalnak magukra pluszkiadást, hogy leszereljék csalódott munkavállalóikat egy új szabály miatt.

Az NGM cikkünk megjelenése után ezt a levelet küldte az [origo] kérdéseire:

"A távolléti díj számítására vonatkozóan alapvetően két elvet érvényesített a jogalkotó.

Egyrészt az adminisztráció csökkentésére irányuló határozott törekvést. Az új munka törvénykönyve kapcsán a jogalkotót az a szándék vezette, hogy olyan módszert határozzon meg, amely a korábbi hatályos szabályozáshoz képest lényegesen egyszerűbben és kevesebb adminisztrációval teszi lehetővé a szabadság időtartamára járó távolléti díj számítását. Ezt az egyszerűsítést szolgálja a törvény által meghatározott állandó osztószám alkalmazása, amely minden hónapban független az általános munkarend szerinti munkanapok számától. Ez a módszer a munkavállalók számára - jellemzően a szabadságolással leginkább érintett nyári hónapokban - a havi munkabérüknél akár nagyobb összegű fizetést is eredményezhet. Más, rövidebb hónapokban - ilyen a február is - ugyanakkor fizetett távollét esetén a havi bérnél kisebb kifizetésre kerülhet sor.

Másrészt az Mt. szerinti szabálytól a távolléti díj számításánál a munkavállaló javára a munkaszerződés, illetve a kollektív szerződés eltérhet.

Amennyiben tehát a munkáltató a távolléti díj meghatározása során az új Mt. hatályos szabályait - tehát nem a munkavállaló számára kedvezőbb, helyben meghozott szabályt - alkalmazza, akkor az egy napra jutó távolléti díjat a havi alapbér 174 órával történő osztásával és a napi munkaidővel történő szorzásával határozza meg. Részmunkaidő esetén a számítás során az arányosítás szabályát alkalmazni kell. Távollét esetén a munkában töltött időre járó alapbér meghatározásánál a munkavállalóra irányadó általános munkarend szerinti havi munkanapok számával kell osztani a havi alapbért a napi alapbér összegének megállapításához, és azt kell szorozni a teljesített munkanapok számával.

Az új munka törvénykönyve gyakorlati alkalmazásának tapasztalatai alapján - különösen a munkavállalói és a munkáltatói érdekképviseletek véleményének ismeretében - szükség szerint sor kerülhet a törvény távolléti díjra vonatkozó előírásainak felülvizsgálatára."

De addig valahogyan kezelni kell a helyzetet

A cégeknek valamit azonban már tenniük kellett, ezekben a napokban fizetik ki a januári munkáért járó béreket. Máriás Attila tud több olyan cégről, amelyek el fognak térni a törvényből következő bértől a munkavállaló javára (ezt a törvény lehetővé teszi, akár egyéni megállapodás révén, akár kollektív szerződés útján). "Van olyan munkáltató, ahol az év végéig szóló határozott időre szóló egyoldalú munkáltatói kötelezettségvállalás keretében igyekeznek a munkavállalót ért esetleges munkabér csökkenést pótolni, melynek formája igen sokféle a gyakorlatban, így szabadság után járó bér kompenzáció, vagy a különbözetnek megfelelő jutalommal történő ellentételezés sem ritka" - említ két megoldást a szakértő.

Nem csak ebben a két lehetőségben gondolkodnak a vállalkozások. Több helyen felmerülhet az a nem túl elegáns megoldás is, hogy a kivett szabadságot arra a hónapra írják ki, amikor sok munkanap van.

Az új szabály körüli bizonytalanságokat nem a kapkodás okozhatta. Először tavaly júliusban akarták bevezetni, de végül nem sokkal az életbe lépés előtt úgy határoztak, hogy minden, a szabadsággal kapcsolatos új paragrafust az idén januárban léptetnek hatályba.

Az [origo]-nak nyilatkozó szakemberek közül többen is tavaly év vége felé felhívták a káoszt okozó szabályokra a figyelmet, de nem sikerült azok megváltoztatását elérniük.

Vannak még elvarratlan szálak

Van több, fejtörést okozó pont még a munka törvénykönyvében. Szűcs László arra mutat rá, hogy a szabadság esetén járó távolléti díj számításánál - a feltételrendszertől függően - nem kell figyelembe venni azt az összeget, amelyet a dolgozó nem rendszeres prémium jogcímen kap. Ez jelentős összeg is lehet, és a dolgozó ugyanúgy kezeli, mint az alapbérét, mégis ha szabadságra megy, akkor nemcsak ezt veszíti el, hanem még a távolléti díjat is kisebb összegből számítják, mint amennyit ténylegesen, az év nagy részében megkap.

A bérpótlékok figyelembe vétele is bonyolítja a szabadság esetén fizetendő távolléti díjat. Az pedig nem derül ki a törvényből egyértelműen, hogy ha nem hónap elején lép be az új dolgozó a céghez, akkor a hónapban ledolgozandó munkanapok száma vagy a 174-es osztószám határozza meg, hogy mennyi lesz a havi munkabére.