Mibe kerülnek Orbán csatái?

Új frontot nyitott a kormány a multikkal, közműszolgáltatókkal, bankokkal vívott harcában. Törvénybe foglalják a rezsicsökkentést, további ármérséklést terveznek, és a legszegényebb devizahitelesek után már a vállalkozókat is meg akarják menteni. Mekkora árat fizetünk a konfliktusokért, és mit nyerünk velük?

"Szükségem van minden magyar ember támogatására, hogy megmutassuk a gátlástalan, telhetetlen vállalatoknak: nem hagyjuk magunkat" - mondta Orbán Viktor múlt héten a parlamentben, majd kijelentette, hogy a korábbi bírósági döntések ellenére végigviszik a 10 százalékos rezsicsökkentést.

Az árak csökkentését így most már törvénybe akarja foglalni a kormány. A javaslat egyik célja az energiaszolgáltatók "túlhatalmának korlátozása" - mondta Németh Szilárd, a tervezet fideszes előterjesztője kedden a parlamentben. Párttársa, Mágori Józsefné pedig a törvény vitájában azt üzente a szolgáltatóknak, próbálják meg elfogadni, hogy abból a haszonból, amely az elmúlt évtizedekben náluk termelődött, "valamit visszakérünk, és odaadjuk a lakosságnak".

A bankszektor feje felett is ott lóg egy újabb mentőcsomag a devizahiteleseknek (igaz, ez még úgy is elsülhet, hogy a bankok nem járnak rosszul), sőt a miniszterelnök legutóbbi bejelentése szerint a magyar vállalkozásoknak is a segítségére sietne a kormány, hogy valamilyen módon forintra válthassák a hitelüket. A kabinet pénzszerző listáján közben továbbra is ott szerepelnek a nagy telekommunikációs cégek is.

A kormány nem először érvel úgy, hogy kiáll a multikkal szemben az emberek érdekeiért, az elmúlt években egész sor ilyen csatát vívott a kabinet. Összeszedtük a legnagyobbakat, és azt is, milyen sikerekkel vagy károkkal jártak.

A gátlástalan energiacégek nem fejlesztenek

Az energiaszektor cégeit a 2010-es kormányváltás óta hevesen támadja a kabinet. Bencsik János egykori szakállamtitkár már 2010 szeptemberében keményen fogalmazott: amelyik társaság nem elégszik meg a tisztes profittal, annak nem kell feltétlenül az országban maradnia. Az energiaszolgáltatókat a kormányzati kommunikáció következetesen közellenségnek állítja be, mondván, a cégek talicskával tolják ki az országból a tisztességtelenül szerzett extraprofitot, miközben a magyar lakosság rezsiköltségei az egekbe szöktek.

Orbán Viktor rezsiháborújának csak rövid távon vannak nyertesei. A lakosság az idén januártól valóban spórol (havonta átlagosan ezer forintot) azon, hogy az Országgyűlés törvénybe iktatta a 10 százalékos rezsicsökkentést, és még egy picit megtakaríthat majd akkor, ha az ígéreteknek megfelelően további rezsicsökkentést jelent be a kormány.

Az érem másik oldala viszont az, hogy a cégek korábban a profitjuknál többet fordítottak beruházásokra, a terheik növelése óta azonban szinte lenullázták a költéseiket, márpedig a versenyképes minőség fenntartása beruházások nélkül nem fog menni. Két év alatt 247 milliárd forintról 150 milliárd alá csökkentették a beruházásaikat, ami hosszabb távon azt vetíti előre, hogy az energetikai rendszerek elavulnak.

A bajok nem holnap fognak jelentkezni, hanem évek múltán, amikor az ipari gáz- és áramellátás színvonala, megbízhatósága elmarad a fejlett országokétól. Egy-egy tizedmásodperces áramkimaradást a lakossági fogyasztók észre sem vesznek, de ennek gyakoriságától is függhet az, hogy egy ipari üzem hozzánk települ, vagy inkább más országot választ. Az európai összehasonlításban kiugróan magas rezsiköltségek pedig csak vásárlóerő paritáson értelmezve igazak, vagyis nem az áram drága, hanem a fizetés alacsony hozzá.

Az ádáz bankok nem hiteleznek

A bankok Orbán Viktor első akcióterve, 2010 júniusa óta folyamatosan a kormány feketelistáján vannak. Nekik jutott a legtöbb kirohanás, és a kormány eddig durván 400 milliárdos különadót sózott a nyakukba, lenyelette velük a 370 milliárdos veszteséget okozó végtörlesztést, és hiába hitegette egyeztetéssel és együttműködéssel a bankszövetséget, a vele kötött írásbeli megállapodást is felrúgta. Orbán Viktor mindeközben olyan üzeneteket küld a szektor képviselőinek, hogy szívesebben látná a külföldi tulajdonosokat az ország határain túl, hogy a bankoknak legalább a fele magyar kézbe kerülhessen.

Az eredmény látványos: a hitelezés tavaly 12 százalékkal esett, a teljes hitelállomány így 2008 óta csökken, vagy jobb években stagnál, a szektor a 2011-es 243 milliárdos óriásveszteség után tavaly is közel 160 milliárdos mínusszal zárt, a banki dolgozók közül az elmúlt öt évben 2-3 ezer embert elküldtek, tavaly tömegesen zártak be a bankfiókok, a magyar gazdaság teljesítménye pedig recesszióba fordult, és a várakozások szerint az idén is recesszióban marad.

A devizahitelesek tömegét viszont jócskán sikerült csökkenteni a banki áldozatokkal, még akkor is, ha a legrászorultabbak megsegítése még várat magára. A banki különadók - hasonlóan a többi válságadóhoz és extra terhekhez - pedig kétségkívül egyensúlyban tartották a költségvetést, és elejét vették, hogy a kormány közvetlenül az emberekre terhelje ennek árát. Elmaradtak az adóemelések, nyugdíjcsökkentések, helyettük követhetetlenebb és áttételesebb úton kapta nyakába a megszorítások egy részét a lakosság, hiszen a bankok és a cégek továbbhárították, amit tudtak.

Csapás a kereskedőkre

A kormány a kereskedelmi szektort is különadóval sújtotta, annak ellenére, hogy az indoklásban szereplő extraprofit náluk nem jelentkezett. Ezzel együtt a kereskedők alapvető problémája nem a különadó (amely 2013-tól meg is szűnt), hanem a 2007 óta csökkenő fogyasztás. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára szerint a cégeknek már a különadó bevezetése előtt sem voltak tartalékaik, mára pedig végképp kifogytak.

A következmény: öt év alatt 10 ezerrel csökkent Magyarországon a boltok, üzletek száma, a nagyobb láncok közül a Bricostore és a Cora kivonult, a plázastop miatt sok egység építését elhalasztották, a cégek visszafogták a beruházásaikat, és elkezdtek spórolni az alkalmazottaikon. Közben a bolti árak emelkedtek, hiszen a kereskedők a pluszterhekből csak annyit nyeltek le, amennyit kénytelenek voltak. Az áremelésnek csupán az szabott és szab továbbra is határt, hogy bizonyos szint felett a vásárlók már képtelenek megvenni a terméket.

Lelassultak a telekomfejlesztések

A távközlési cégek kicsit másképp reagáltak a 2010 őszén rájuk rótt teherre. Az ágazat három éven keresztül évi 60 milliárd forint pluszpénzt fizetett be, de szereplőit nem állította be ellenségként, gaz multinacionális érdekcsoportként a kormány. Fellegi Tamás, a szaktárca akkori vezetője (maga is a távközlési szektorban dolgozó egykori felsővezető) biztosította a cégeket arról, hogy a telekompiac stratégiai fontosságú, és a válságadót három év után kivezetik.

A vezető társaságok külföldi tulajdonosai többnyire lenyelték a békát, és nem fogták vissza érdemben a fejlesztési programjaikat, arra számítva, hogy 2013-tól visszatérhetnek a régi kerékvágásba. Az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetségének adatai szerint a szektor 2008 és 2010 között összesen 500 milliárd forintot fektetett be Magyarországon, és az évi 150-200 milliárd forint közötti ütem még a válságadó évei alatt is majdnem megmaradt.

A cégek részben áthárították a fogyasztókra az adót, részben tevékenységük racionalizálásával lenyelték a terhet. Várakozásaik azonban nem teljesültek, tavaly nyártól kivetették a percalapú telefonadót, majd jött a közműadó, e két új adónem körülbelül ugyanakkora elvonást jelent, mint a válságadó. Ezeknek már ígéret szintjén sem látszik a vége, ezért a piaci szereplők a beruházások lassítása mellett döntöttek.

A távközlés annyira technológiafüggő, hogy folyamatos beruházás nélkül nem létezhet, így csak a modernizáció lassítása jöhet szóba. Hogy mit fogunk ebből érzékelni? Nem nő a megszokott ütemben a mobilhálózatok lefedettsége, a vezetékes hálózatokon a sávszélesség, és az ország a szolgáltatások minőségében és választékában lemarad a fejlett világtól. A telefonálás viszont nem lesz olcsóbb, hiszen a cégek áthárítják a telefonadót fogyasztókra. Míg 2002 és 2010 között az árak reálértéken is 40 százalékkal estek a távközlésben, mára megállt a tarifák csökkenése.

Az Európai Bizottság ráadásul megtámadta a válságadót, a jogsértési eljárás a bíróság előtt van, és ha a várakozások szerint Magyarország elveszíti a pert, 160-180 milliárd forintot kell az államnak visszapumpálnia a szektorba.

Kiűztük a francia utalványosokat

A kormány alaposan felforgatta az utalványpiacot, kipenderítve a korábbi domináns szereplőket, amelyek éppenséggel külföldi vállalatok voltak. A három francia cég (a Sodexo, a Chéque Déjeuner és az Edenred) kezéből egyik évről a másikra kicsavarták az üzletet: a melegétkezést a bankok által kibocsátott Széchenyi Pihenőkártyán, a hidegétkezést pedig az Erzsébet-utalvánnyal oldották meg úgy, hogy az utóbbi piacon nem engedtek be versenytársat (végül a mai napig lehet melegételt, készételt vásárolni Erzsébet-utalvánnyal).

Az Erzsébet-utalványból 2012-ben 90 milliárd forintnyit vettek át a munkaadók, a SZÉP-kártya vendéglátás alszámlájára pedig körülbelül 40 milliárd forint érkezett, vagyis a három francia utalványos céget mintegy 130 milliárd forintos piactól zárta el a kormány. A Chéque Déjeuner február elején bejelentette, hogy kivonul Magyarországról.

A lépéssel nem érte kár az embereket, igaz előnyhöz sem jutottak, egyszerűen alkalmazkodniuk kellett az új rendszerhez. Az Erzsébet-utalványon elért hasznot az állami cég a saját közlése szerint teljes egészében szociális üdültetésre fordítja, míg korábban a francia cégek gazdagodtak belőle.