Piacrablás világmentő trágyával

Szállítói engedély nélkül verbuvál résztvevőket az általa kidolgozott üzleti modellbe egy szén-dioxid-kvóták értékesítését ígérő cég. Már csatlakozott legalább négyszáz gazdálkodó, akik ugyan nem kockáztatnak sokat, viszont tudtukon kívül hozzájárulnak, hogy az ötletgazdához kapcsolódó vállalkozások akár milliárdos piachoz jussanak.

Első látásra rejtély, miért vinne rendületlenül egy szén-dioxid-kvóta kereskedelmére épülő üzletet egy cég, amelynek még egyetlen grammnyi szén-dioxid-kvótát sem sikerült értékesítenie. Az Első Magyar Karbongazdálkodási (EMK) Kft.-vel mégis ez a helyzet: az erre kialakított hivatalos portálon található összesítés azt mutatja, hogy az EMK nemhogy kvótát nem tudott még eladni, de kibocsátáscsökkentést sem igazolt. A cégnek - pontosabban a vezetőihez és tulajdonosi köréhez kapcsolódó üzleti partnereinek - mégis busásan megéri az üzlet. Bemutatjuk, miért.

A HVG által korábban már ismertetett modell szerint mindenki jól jár. A csatlakozó gazdálkodók a művelési technológiájuk megváltoztatásával, valamint a nitrogéntartalmú műtrágya (melynek a gyártása sok szén-dioxid kibocsátásával jár) részleges helyettesítésével hozzájárulnak a kibocsátás csökkenéséhez. Az EMK Kft. pedig az igazolt csökkenést megtestesítő kvótát értékesíti a világpiacon. A befolyó bevételből az ötéves időtartam alatt a gazdálkodók is részesednek: a cég megtéríti a műtrágyát kiváltó tápanyagok árát, és még azon felül is fizet 3400 forintot hektáronként. Az első elszámolás az idén esedékes.

Nincs is engedély

Csakhogy bevétel nem fog befolyni, mert a projekt tavaly nem kapta meg a végső engedélyt. Az EMK "meghatározott feltételeknek nem tett maradéktalanul eleget, ezért a projekt részére nem történt kvótakiutalás" - közölte kérdésünkre a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM). Az EMK tehát jó ideje ebben a tudatban köt szerződést a gazdálkodókkal. Egyébként ha lenne engedélye, a cég akkor sem nézne nagy bevétel elé, mert a kvótaegységek árfolyama az utóbbi másfél év leforgása alatt nagyon alacsonyra, 8-10 euróról 14-15 centre esett.

A munka ennek ellenére rendületlenül folyik, még az idén is újabb résztvevőket toboroznak, holott január 1-jétől a ténylegesen futó projektek engedélyét sem hosszabbította meg a minisztérium. A nemzetközi kvótakereskedelem 2013-tól érvényes kereteit megadó tárgyalások ugyanis még folynak, az új szabályok egyelőre nem ismertek.

Baráti partnerek

De ha nincs, és nem is ígérkezik értékelhető bevétel, vajon miért éri meg mégis az EMK-nak a folytatás? A választ alighanem az a feltétel adja meg, amely szerint a program ideje alatt a gazdálkodóknak vásárolniuk és használniuk kell algás levéltrágyát, mégpedig meghatározott forgalmazók termékeit. E szerződéses feltétel meglétét több gazdálkodó is megerősítette az [origo]-nak.

Miért lehet kvótákkal kereskedni?

A kvótakereskedelem lehetőségét a kiotói egyezmény hozta létre. A 2005 óta élő, az ENSZ keretein belül működő rendszer keretében, a részt vevő országok nemcsak saját szén-dioxid-kibocsátásuk csökkentésével teljesíthetik vállalt céljaikat, hanem egy bonyolult rendszeren belül kvótákat is vásárolhatnak - azaz finanszírozhatják, hogy máshol csökkentsék a levegőbe eresztett szén-dioxidot.

Négy kijelölt levéltrágya-forgalmazó vállalkozásról van tudomásunk, és közülük három közvetlenül kapcsolódik az EMK-hoz. Az egyik ilyen céget, a Kelet-Karbon Kft.-t az EMK egyik volt tulajdonosa, Forgó János alapította 2012 januárjában. A másiknak, a Békeh Kft.-nek az EMK-val jelenleg is közös tulajdonosa Serester Zsolt Kálmán, a szintén tulajdonrésszel rendelkező Dévényiné Balogh Gyöngyi pedig az EMK főmérnöke. Az EMK és a Békeh egy-egy további tulajdonosa - Dévényi Róbert és Anikó - közeli rokonok. A harmadik forgalmazó, a Keszi Karbon ugyancsak tulajdonosai között tudja Dévényi Anikót, illetve korábban tulajdonosa volt az EMK marketingvezetője, Szabó Csilla is. A három vállalkozásból kettő egyébként tavaly alakult.

Milliárdos potenciális piac

Mindez azért érdekes, mert a programba bevonni tervezett 25 ezer hektárral és hektáronként 6000 forint árú levéltrágyával számolva a várható bevétel 150 millió forint, sőt az EMK a minisztériumhoz benyújtott tervei szerint 250 ezer hektárra bővítené a tevékenységét. Ha a gazdálkodók mind átállnának az EMK-hoz kapcsolódó három forgalmazó által előállított levéltrágya használatára, akkor a cégek ekkora piacot szereznének, függetlenül attól, hogy az egész alapjául szolgáló kvótabiznisz végül füstbe megy. Egy általunk megkérdezett, a levéltrágyák piacát ismerő szakember évente 2-2,5 milliárd forintra becsülte az ilyen típusú termékek hazai forgalmát.

Szabó Csilla, az EMK marketingvezetője megkeresésünkre azt írta, közel 400 partnerrel kötöttek eddig szerződést, és "jelentős azon termelők száma is, akik szándéknyilatkozatban jelezték, hogy csatlakozni kívánnak a programhoz". Amikor később telefonon arról érdeklődtünk, hogy miért van nulla az igazolt kibocsátáscsökkentés rovatban, csodálkozásának adott hangot, azt pedig egyenesen tagadta, hogy a projektnek ne lenne engedélye. A kvóták árfolyamának zuhanásáról annyit mondott, hogy a cég így is megoldja valahogy a fizetést, ha kell, külső forrás bevonásával. Arra a kérdésre, hogy véletlen-e a levéltrágyagyártók és az EMK közötti kapcsolat, azt felelte, hogy egyelőre ezen cégek termékeit találták "megfelelőnek", de a partnerek száma bővülhet.

Nincs vesztenivalójuk

A projekt dokumentációja egyébként a technológiaváltás és a baktériumtrágya kibocsátáscsökkentő hatását konkrét számokra lebontva ismerteti, a levéltrágyánál azonban csak annyit említ, hogy alkalmazásával "kevesebb műtrágya szükséges azonos vagy magasabb hozam eléréséhez", ami bizonyára igaz, akárcsak sok más hasonló készítményre - de hogy miért kötelező használni, és különösen miért bizonyos gyártók termékét, arra nem ad magyarázatot.

Az EMK joggal számolhat azzal, hogy hiába nem lesz semmi a kvótaüzletből, a gazdálkodók aligha állnak neki pereskedni az elmaradt ingyenpénzért. Amikor többüket arról kérdeztük, nem aggódnak-e a projekt sikere miatt, mind azt felelték, hogy nincs veszítenivalójuk. "Elsőre nekem is kicsit gyanús volt az egész, és most sem vagyok arról meggyőződve, hogy ebből a kvótaüzletből lesz valami, mert tudomásom szerint még semennyit sem tudott eladni a cég. De úgy gondoltam, a legrosszabb eset, hogy esetleg piaci áron ki kell fizetnem valamit, amit felhasználtam, tehát nem bukhatok rajta" - mondta az [origo]-nak Nagy Péter, a kesztölci Tejút Kft. tulajdonosa.

Még bizakodnak

Nagy Péter ráadásul még az elején csatlakozott, így azok közé tartozik, akiknek eddig ki sem kellett fizetniük a baktérium- és az algatrágyát. Csak egy számlát kapott, és a megállapodásban szereplő program véghezvitele után maga is kiszámlázta az általa elvégzett szolgáltatást, így elvileg nem lesz pénzmozgás. A később belépőknek - tudomásunk szerint ők alkotják a nagy többséget - már ki kellett fizetniük megkapott a termékek ellenértékét, és azt ígérték nekik, hogy a kvótabevételből ez a pénzt visszajár (a hektáronkénti 3400 forintos térítés mellett). De ők sem kockáztatnak többet annál, hogy talán mégsem ingyen jutnak a szerekhez.

Az általunk megkérdezett gazdák bizakodnak, csak egy volt köztük, aki ki akar szállni, igaz, ő arra panaszkodott, hogy az EMK nem reagál az ezirányú kezdeményezésére. Nagy Péter viszont meg van elégedve a kapott anyagokkal, mondván, a napraforgó és a gabonák terméseredménye jó, a kukorica ugyan kiszáradt, de "olyan aszály volt, hogy azon semmilyen trágyázás nem segíthetett". A cég eddig betartotta, amit ígért, leszámítva azt, hogy a számláját eladta egy követeléskezelő cégnek, a Platinium Zrt.-nek, de "erre állítólag csak a forrásbevonás miatt volt ideiglenesen szükség, és nemrég valóban kaptam értesítést, hogy a követelés lejáró részét már visszavásárolta" - tette hozzá Nagy Péter.

Az ügyben a Párbeszéd Magyarországért országgyűlési képviselője, Szabó Rebeka írásbeli kérdést nyújtott be a fejlesztési miniszternek, egyebek mellett azt tudakolva, hogy mit tervez tenni a helyzet tisztázása és a gazdálkodók korrekt tájékoztatása érdekében.

Minisztériumi kapcsolat

A projekt szakmai tanácsadó partnere az előkészítés során a Carbon Management Hungary (CMH) Kft. volt. Ennek a cégnek akkoriban ügyvezetője és tulajdonosa volt Lukács Ákos, aki 2012. május 14. óta a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) klímapolitikai főosztályvezetője. Az Opten cégadatbázisa szerint a CMH-ban tavaly június 1-jéig viselt tisztséget, a kvótaprojekt pedig május 17-én kapta meg a jóváhagyást az NFM-től. Ezzel kapcsolatban a tárca arról tájékoztatta az [origo]-t, hogy a főosztályvezető belépésekor elvégzett ellenőrzés nem állapított meg összeférhetetlenséget, Lukács Ákos pedig a kvótaprojektek döntés-előkészítési folyamataiban 2012 őszéig nem vett részt.