Rommá spórolják az országukat

A japán fiatalok paranoiásnak látják saját magukat, mert úgy félnek a jövőjüktől, hogy akkor sem költenek, ha lenne miből. A harminc éve vergődő gazdaság irányítói sokkterápiával változtatnának a mentalitáson, mert a nulla közeli infláció és a takarékos felfogás megölte a gazdasági növekedést.

Amíg a magyar állam diadalittasan kürtöli világgá, hogy végre sikerült rábírni a magyarokat, hogy tegyenek félre egy kicsivel többet, addig a világ másik felén van olyan ország, amely bármit megtenne azért, hogy a lakosai végre ne megtakarítsanak, hanem költsenek.

A japán kormány és a jegybank egy kétéves sokkterápiát írt fel az ország bajaira, ennek egyik legfőbb célja, hogy a spórolós szokásokból kirángassák a japánokat. Nem finomkodnak, szinte szó szerint önteni akarják a pénzt a gazdaságba, felpörgetnék az inflációt, miközben annyira leszorítanák a kamatokat, hogy egyszerűen ne érje meg félretenni.

Bármennyire radikálisnak is tűnik a program, egyelőre nehéz megmondani, hogy mennyire lesz sikeres. Ez tükröződik az [origo]-nak Japánból nyilatkozó fiatalok hozzáállásán is, mert bár egy részük rácáfol a sztereotípiákra, és szívesen költene többet, ha tehetné, a többség pénzbőség idején is takarékoskodna.

"Ha lenne több pénzem, félretenném, mert külföldön szeretnék tanulni" - adott példát a Tokió külvárosában lakó Keita Josi, hogy mennyire nehéz dolga van a japán államnak. A tizenkilenc éves fiú hozzáállása teljesen természetes, képezni akarja magát, hogy később jobban élhessen. A kormánynak sem az a célja, hogy rosszabb tudású lakosokat neveljen, viszont igyekezne rávenni őket, hogy a takarékoskodás helyett mégis inkább költsenek a gazdasági növekedés érdekében.

Azt szeretné a kormány, hogy fogyasszanak többet (Takuja Ohara a kép bal oldalán)

Josi szerint azért ilyenek a japánok, mert bizonytalanok a jövő miatt, nem bíznak az államban, hogy fizetni tudja majd a nyugdíjukat. Emellett a kormány politikája ellentmondásos is, hiszen a parlament tavaly nyáron fogadta el a forgalmi adó emelését, amely éppen visszafogja a fogyasztás növekedését. Az, hogy most a kormány pénzt önt a gazdaságba, szerinte hatástalan lesz, mert korábban a családoknak juttattak pénzt, hogy fogyasszanak, de ők ehelyett inkább félretették azt.

Paranoiásak vagyunk

"Egyfolytában az folyik a tévében és az interneten, hogy milyen borzalmas lesz a jövőnk" - magyarázta a fővárostól néhány tíz kilométerre lakó Maszami Kato, hogy miért takarít meg mindenki, aki csak tud. Japán társadalma öregszik, ezért a fiatalok azt hallják, hogy nem lesz nyugdíjuk, mire ők kerülnek sorra. "Azt gondoljuk, hogy egyedül magunkra számíthatunk, de azt nem is tudjuk, hogy működik a japán gazdaság. Egyszerűen paranoiásak vagyunk" - mondta.

A kormány 2014 végéig tartó programot hirdetett. Maszami szerint kell is ennyi idő, mert eltarthat egy ideig, amíg hozzászoknak az emberek az új feltételekhez. "Ha sokáig folytatják, akkor szerintem többet fogunk költeni" - mondta. A spórolásról azonban őt nem lehet lebeszélni. "Ha több pénzem lenne, legalább a felét félretenném, de a többit elkölteném olyan dolgokra, amikre szükségem van" - mondta. Az se érdekli, ha a program miatt rossz kamatokat kap a bankban, majd keres más befektetési lehetőséget.

Harc az olcsóság ellen

Japánban a kilencvenes évek elején kipukkant egy részvény- és ingatlanpiaci buborék, amely után a gazdaság képtelen volt növekedni. Miközben nincs gyarapodás, és öregszik a társadalom, az árak egyre alacsonyabbá válnak. Sokan még örülnek is, ha azt látják, hogy az árak csökkennek, a gazdaságban a deflációnak nevezett jelenség azonban óriási pusztítást tud okozni. Ha az emberek azzal szembesülnek, hogy holnap többet ér a pénzük, akkor ma nem vásárolnak - fogyasztás nélkül viszont a gazdaság lefullad. Ugyanez a cégekre is igaz: inkább félretesznek, mint költenek vagy beruháznak. Ezért a 2-3 százalék körüli inflációt tartják egészségesnek. Ez ugyanis úgy járul hozzá a GDP bővüléséhez, hogy még nem annyira kiszámíthatatlan, hogy tönkretegye a gazdaságot.

Az áresést jól mutatja, hogy egy év alatt a tévék például közel 20 százalékkal lettek olcsóbbak az ázsiai országban. És bár nyilván nem ez akasztotta ki az ország vezetőit, a japán kormány kitűzte a célt: 2014 végére 2 százalékos növekedésbe kell fordítani a ma még évi közel 1 százalékos árszínvonal-csökkenést.

A japán infláció alakulása 1970-2013 (százalék)

Forrás: www.tradingeconomics.com

A jegybank ehhez igazi nehézfegyverzetet vet be. Megdupláznák az úgynevezett monetáris bázist, amely a készpénzállomány és a bankok jegybanki tartalékának összegét jelenti - lényegében pénzt nyomtatnának. Nagykanállal falnák a japán állampapírokat: 3500 milliárd jennel (több mint 8200 milliárd forinttal) növelnék a jegybank állampapír-állományát, vagyis a Japán által kibocsátott államadósság mintegy 70 százalékát azonnal elhappolja majd a jegybank a befektetők elől.

A kötvényvásárlást kiterjesztenék úgy, hogy már 40 éves állampapírokat is vennének. Forián Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója szerint ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy generációra előre 0 százalék közeli kamatkörnyezetet próbálnak létrehozni. És nem csak állampapírokat, de ingatlanalapokat, részvényeket, vagyis a befektetési eszközök széles tárházát kezdenék el felvásárolni.

A program célja, hogy egyszerre pörgessék fel az inflációt, miközben leszorítják a befektetési eszközök hozamait. Nulla százalék körüli kamatszint mellett megpróbálnak negatív reálhozamot generálni, hogy a pénz, amit egy japán egyik nap félretesz, másnap már kevesebbet érjen. A jegybank abban reménykedik, hogy a lakosság a megtakarításai rovására többet fog fogyasztani, a vállalatok körében élénkülhet a beruházási aktivitás, ezektől pedig beindulhat a növekedés. Forián Szabó Gergely szerint a siker kulcsa, hogy sikerül-e áttörést elérni a gazdasági szereplők várakozásaiban, amire 20 év pangás és 15 év defláció után csak egy drasztikus program adhat esélyt. "Rosszabb nem lesz ettől, de jobb még lehet" - fogalmazta meg a befektetési szakember kétellyel vegyes várakozását.

Ez most bejöhet

A moziban dolgozó Tomo Ueda szerint a japánok már a második világháború utáni, azóta gazdasági csodának nevezett időszak alatt is spórolósak voltak. Azóta leállt a fejlődés, de semmi változás. "Nehéz megváltoztatni az emberek hozzáállását" - mondta. A fogyasztás beindulását Tomo szerint az is gátolja, hogy Japánban szűkös a szociális ellátás, az embereknek maguknak kell gondoskodniuk a gyerek taníttatásáról vagy az öregkorukról. A húsz éve Tokióban élő Sinai Gáspár beszámolója szerint - leszámítva a legeslegszegényebbeket - az egészségügyi ellátásért még az állami rendszeren belül is kell fizetni 30 százalékot - érthető, hogy miért spórolnak erre. Azt is elmondta, hogy kamatokról már rég nem lehet beszélni, a japánok mégis félretesznek, a későbbre várt infláció hatását pedig nem fogják látni a számlán.

A mérnökként dolgozó Keiszuke Janót viszont meggyőzte a program, szerinte eredményes is lehet. "Amennyire vissza tudok emlékezni, ez az első olyan program, amely meg tudja változtatni a gondolkodásunkat" - mondta. Azt is hozzátette ugyanakkor, hogy látott már sok próbálkozást, amikor a kormány igyekezett inflációt gerjeszteni, de egyik se jött be eddig.

"Meg tudja változtatni a gondolkodásunkat" (Keiszuke Jano középen)

A próbálkozások szerinte azon buktak el, hogy a 90-es évek válsága óta a japánok bizonytalannak érzik a jövőt, és ezért a kuporgatással igyekeznek biztosítani a megélhetésüket. "Az igazat megvallva, én egy kicsit kilógok a sorból, mindig is rossz voltam a megtakarításban" - mondta a 25 éves Keiszuke, majd megjegyezte, ha több pénze lenne, akkor sem tenné félre, inkább a saját képzésére fordítaná. Tomo Ueda sem spórolna: "szeretnék felmondani, és utazgatni valamerre" - mondta.

"Ha több pénzem lenne, ruhákat vennék belőle, nem takarékoskodnék" - csatlakozott a költekezést pártolók szűkebb táborához a tokiói Keio Egyetemre járó Takuja Ohara is, aki szerint amúgy teljesen mindegy, milyen feltételekkel lehet félretenni a pénzt, a japánok akkor is takarékoskodni fognak. "Ez azért van, mert a legtöbb japán örömét leli az egyszerű és szerény életvitelben. Kapzsiságnak gondolják, ha valaki drága luxuscikkekre költi a pénzét" - mondta.

Japán költene, Magyarország spórolna

Japán a mérgező deflációval és a túl spórolós mentalitással küzd, Magyarország viszont éppen a fordított irányba mozog. A jegybank éveken keresztül magas kamatokkal igyekezett megfékezni az áremelkedést. Az infláció 1974 óta nem tudott tartósan alacsony szinten maradni, az idén azonban minden esély megvan arra, hogy 3 százalék alatt maradjon az áremelkedés üteme.

A két ország ellentétes útját az államadósság szerkezete is jól példázza. Bár Japánban az elmúlt hónapokban egyre nagyobb arányban került külföldiek kezébe az államadósság, ez is csak 8,5 százalékot jelentett tavaly év végén, így az adósság háromnegyede továbbra is belföldön, a magánszektor kezében van. Magyarországon ezzel szemben tavaly tél végén alig 700 milliárd forint állampapír (az állomány 4,5-5 százaléka) volt a magyar lakosok kezében, vagyis az állam kifelé van erősen eladósodva. A helyzet ugyan folyamatosan javul, az idén már 1100 milliárd fölött jár a lakosság kezében lévő állomány, és természetesen finanszírozzák az országot belföldi cégek is, de az államadósságnak több mint a fele külföldiek kezén van, és ezen nagyon lassan tud csak változtatni a kormány.