Drágábbak lesznek az okostelefonok

A telefonadó miatt jutunk hozzá drágábban a mobilkészülékekhez, a szektorban a bizalom elveszett, és egyértelműen versenyhátrányba kerül az ország - mondta az Origónak adott interjújában Laufer Tamás. Az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) elnöke szerint frekvenciaeladásból még az idén 300 milliárd forint ütheti az állam markát, de negyedik szolgáltató nem lesz. Az informatikusok képzésének hatékonysága kiábrándító, a közoktatásban óriási bajok vannak.

Laufer Tamás, az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetségének elnöke Fotó: Mudra László - Origo

Az IVSZ nehezményezte, hogy a telefonadó mértékét megemelték. Ugyanakkor a cégek az előfizetőikre hárítják ezt a terhet, tehát a számlát végső soron nem is ők fizetik meg. Miért problémáznak?

A távközlési cégek automatikusan nem háríthatják át az adót. Az igazi gond az, hogy a társaságok a szabad forrásaikból fejlesztenek, és ezek a lehetőségek mostantól nagyon beszűkültek. A távközlésben évekig töretlenek voltak a fejlesztések, a szolgáltatás színvonala mindig javult. Az adó szükségességét is elfogadták a cégek, de amikor a kivezetésre tett világos ígéret egyszer csak eltűnt, az megingatta a bizalmat.

Az egyeztetések menetét is bírálták, konkrétan miért?

A fejlesztési tárca egy hónappal az emelés előtt azt ígérte, hogy nem lesz további rossz hír a távközlésben. A szektor még az emelés előtti napon is tárgyalt az ágazati minisztériummal. Másnap a gazdasági minisztérium bejelentette az adóemelést. Lássuk be, mindez elég bizalomhiányos környezetet teremtett.

A fejlesztések visszafogása régi téma, de egyelőre nem sokat érzékel belőle a felhasználó. Mire számítsunk?

A multinacionális társaságok döntési központjai teljesen másképp mérlegelnek. Ez azt jelenti, hogy máshol fognak bővíteni, nem hozzánk jönnek a fejlesztési pénzek. Késve fognak ideérni a modern technológiák. Mindenki azt várja el, hogy nőjön a sávszélesség, és ugyanazért a díjért gyorsabb, jobb szolgáltatást kapjon. Érthető ez, mert eddig így is volt, de a fejlesztések megállása már kerékbe törte ezt a folyamatot. Megkockáztatom, hogy 1 GB adat letöltése ma ugyanannyiba kerül, mint két éve. A másik példa a mobilkészülékek ára, hiszen azokat a szolgáltatók részben meghitelezik az előfizetőknek, és ha nincs erre forrás, akkor ezek a lehetőségek is beszűkülnek. Az okostelefonok egyszerűen drágábbak lesznek.

Miért dráma az, ha valahol az országban csak a tervezettnél egy évvel később lesz 4G mobilszolgáltatás?

Egy egyszerű, hálózatos hasonlattal élve, csak akkor fog erre jönni a forgalom, ha vannak autópályáink. Ha nincsenek, akkor egyszerűen elrobognak mellettünk. Helyezzük költségvetési kontextusba a történteket! A telefonadó emelésével évi mintegy 10 milliárd forinttal több folyik majd be az államkasszába, ám közben frekvenciák eladására is készül az állam, és azt várja, hogy ugyanezek a megadóztatott cégek körülbelül 300 milliárd forintot fizessenek be az infrastruktúra jövőbeni használatáért. Nem veszélyes egy ilyen adónemet bevetni, amikor a költségvetés ekkora bevétellel számol?

Mikor lesz ön szerint frekvenciaárverés?

Ebben a pillanatban nincs a médiahatóságnak elnöke, és csak ő jogosult kiírni a pályázatot. Ha ez a probléma megoldódik, akkor arra számítok, hogy még az év vége előtt lesz aukció.

Arra is számít, hogy ismét megpróbálkoznak egy negyedik, esetleg állami mobiltársaság indításával?

A kormányzati távközlési infrastruktúra képessége szerintem ma már e nélkül is alkalmas arra, hogy a megfelelő feladatokat ellássa. Én inkább arra számítok, hogy a három jelenlegi mobilcég között fogják versenyeztetni a szabad frekvenciákat.

De a díj még az idén befolyhat a költségvetésbe, annak ellenére, hogy az infrastruktúrát csak később vehetik igénybe?

Véleményem szerint az idei megegyezéshez idei díjfizetés tartozhat.

"Még mindig sokan azt képzelik, hogy az informatikus a kockás ingben, szódásszifon szemüvegben egész nap számítógép előtt ülő megszállott." Fotó: Mudra László - Origo

Az IVSZ az informatikusok fő érdek-képviseleti szerveként sem lehet túl boldog mostanában. A csapból is az folyik, hogy a gazdaságpolitika a kétkezi munkát támogatná, vagyis pont nem az önök embereit.

Ha figyelmesen végigolvassuk a kormányzati anyagokat, akkor kiderül, hogy mondják ezt is, meg mondják azt is. Az informatika mindig szerepel a stratégiai célok között, másokkal együtt. A kormányzati akarat megvan, a miniszterelnök mérnököket szeretne látni az országban, és olyan multikat is, amelyek foglalkoztatják őket. A szakma elismertsége jó, de az is igaz, hogy amikor a terület egészét vizsgáljuk, akkor egyáltalán nem ilyen pozitív a kép.

Mi a fő probléma?

Jelenleg 750 ezer betöltetlen informatikusi állás van Európában, és évente 100 ezerrel több lesz. Ezek óriási számok, és egyben lehetőségek is lennének. Ha ráállnánk arra, hogy jó informatikusokat képzünk tömegesen, akkor igen hamar elérhetnénk oda, hogy arról beszélnénk, elérhető a fiatalok közötti munkanélküliség teljes felszámolása.

Elég extrém gondolatnak tűnik mindenkit a programozás felé hajtani.

Igen, de az is extrém, hogy ma Magyarországon évente 60 ezer fiatal végez az egyetemeken, és ebből csak néhány ezer informatikus. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez egy kiábrándító adat. Ráadásul a végzettek harmada elmegy külföldre. A vezető matematikus szakokon már külön fejvadászok szakosodtak arra, hogy kipécézzék a legjobb tanulóinkat, akiket még az egyetem befejezése előtt elvisznek a legjobb európai iskolákba, és még a tandíjukat is kifizetik.

Ha ennyire biztos és jó állás az informatikusoké, akkor miért nem tolonganak az egyetemeken a fiatalok ezekre a szakokra?

Mert nem trendi a szakma. Ez egy disszonáns helyzet, amit már a világon mindenhol érzékelnek. Nehéz megjósolni, hogy 5-10 év múlva mely ágazatok biztosítanak majd megfelelő megélhetést. Az viszont biztosan kijelenthető, hogy szoros kapcsolatuk lesz a technológiával. Ma még mindig sokan azt képzelik, hogy az informatikus a kockás ingben, szódásszifon-szemüvegben egész nap számítógép előtt ülő megszállott, egy különc, pedig a valóság már messze túllépett az ilyen sztereotípiákon. Másrészt hiába partner ebben a kormányzat, és hiába emeli meg az egyetemek kvótáját, ha évente 4500-an kezdik meg a tanulmányaikat, de csak 2500-an végeznek. Ez is nagyon elgondolkodtató adat. Az igazi baj a közoktatásban van.

Nem termeljük ki a tehetségeket?

A jelenlegi rendszer nem tudja kellő számban felhozni az ígéretes fiatalokat. A Nemzeti Alaptantervben nagyon szépen le van írva, hogy az informatika milyen fontos, az oktatás szerkezetét meghatározó kerettanterv kidolgozásánál viszont valakik úgy gondolták, hogy informatikára nincs szükségük a gyerekeknek. A 12 éves gimnáziumi órakeret körülbelül 12 ezer órát tesz ki. Ebből 180-at szánnak erre, ami egyrészt nagyon kevés, másrészt ez a 180 sem úgy telik, hogy valaki kedvet kapjon a pályához. Ne csodálkozzunk, ha a szövegszerkesztő és a táblázatkezelő használatának bemutatása ma már egyetlen gyereket sem hoz lázba. Ettől senki sem fog erre a pályára menni, az alapoktatást sürgősen modernizálni kell, és mi ezért minden követ meg fogunk mozgatni.