Jó hír jött Kurdisztánból - örülhetnek a Mol részvényesek?

A Bloomberg hírügynökség értesülései szerint hajlandó újra asztalhoz ülni az iraki miniszterelnök a kurdisztáni vezetővel annak érdekében, hogy kidolgozzanak egy egységes energiatörvényt. A hír a Mol számára pozitív, mert a konszenzus valószínűleg azt jelentené, hogy a társaság kurdisztáni kitermelését értékesíteni tudja majd az exportpiacok felé.

Az iraki miniszterelnök, Nouri al-Maliki beleegyezett abba, hogy újra üljenek asztalhoz Massoud Barzani kurd vezetővel egy egységes energiatörvény megalkotásának érdekében. Az országban már hosszú ideje nem tud dűlőre jutni az iraki központi kormány az ország északi részében lévő kurd vezetéssel a szénhidrogén készletek értékesítésének ügyében.

Mi a vita tárgya Irakban?

A probléma gyökere az olajüzlet. Az iraki központi kormány nem ismeri el azokat a szerződéseket, amelyeket a kurdok kötöttek nagy nemzetközi olajtársaságokkal, mivel azokat ők nem hagyták jóvá. A kurdok azzal érvelnek, hogy a legújabb alkotmány szerint a kurd kisebbség jogilag elismert, ezért az ő területükön lévő olajmezők kérdésében joguk van szerződéseket kötni.

Az olajkitermelési jogok birtoklása, a törökökkel való olajkereskedelem és a vitatott területek lévő olajmezők fejlesztése áll az összetűzések középpontjában. A kérdések nagyon szenzitívek és a különböző politikai érdekek szövevényes rendszerében ember legyen a talpán, aki előre tudja jelezni az ügy várható kimenetelét.

Még 2009 nyara és 2010 év eleje között az iraki olajminisztérium tendereket írt ki az iraki olajmezők fejlesztésére. Olyan nagy nemzetközi olajcégek, mint például a Royal Dutch Shell, a Lukoil, a Statoil vagy az Exxon nyerték el a jogokat. A kurd területek kivételével az összes nagy olajmező kutatási joga kiosztásra került, és mindmáig az iraki költségvetés igen jelentősebb bevételi forrását jelentik az olajkitermelésből származó bevételek. Amennyiben az összes mező eléri a tervezett kitermelést, akkor az ország teljes napi kitermelése a jelenlegi 3 millió hordós szintről akár 9 millió hordó fölé is emelkedhet.

A kurd és iraki felek között abban van a legnagyobb nézeteltérés, hogy milyen módon engedjék be a helyi olajmezőkre a nemzetközi olajipari társaságokat. Míg az irakiak egy úgynevezett szolgáltatási díjat (Service Payment/ Fee) fizetnek az országban termelő olajcégeknek, addig a kurdok egy jóval kedvezőbb megoldásban megosztják az olajkitermelésből keletkező profitot (Production Sharing Agreement) a kurd területen lévő mezőkön termelő cégekkel. Míg az előző egy 2 százalék körüli díjat jelent az olajtársaságnak, addig a kurdisztáni díjazás sávosan változik és jóval kedvezőbb a 2 százaléknál (jellemzően a profit 20 százaléka körül alakul).

Mivel minden csővezeték a bagdadi központi kormány kezében van, ezért a kurdok csak az irakiakon keresztül tudnak hozzájutni a szénhidrogén exportból származó bevételeikhez. Korábban ez a rendszer működőképes volt, de decemberben a kurdok beszüntették az exportot, mivel a központi kormánytól nem kapták meg a szerintük nekik járó bevételrészt. A 2013-as költségvetés elfogadásakor szintén nem sikerült megállapodni a bevételek elosztásáról, mivel a központi iraki vezetés csak a kurdok által követelt összeg töredékét akarta átutalni az export olajért cserébe.

Korábban volt arról is szó, hogy a törökök fogják eljátszani a békebíró szerepét a vitás kérdésekben és segítenek majd az olajexportból származó bevételek szétosztásában. A törökök számára is fontos lenne, ha olajhoz juthatnának az iraki kurd területekről, ezért nem meglepő, hogy segíteni szeretnének a helyzet rendezésében. A kurdok jelenleg teherautókon szállítanak olajat Törökországba, de a kapacitások korlátosak, és a napi 40 ezer hordós mennyiségnél sokkal többet nem nagyon lehet ilyen úton megoldani.

Összehasonlításképp a Mol úgy számol, hogy napi 55-62 ezer hordó lehet a csúcstermelése, ezért a magyar olajipari társaság számára mindenképpen létkérdés lenne a konszenzusos energiatörvény megolkotása.

A Mol életében nagyon fontos a Kurdisztán-kérdés

A Kurdisztán-kérdés a Mol számára azért érdekes, mert a társaság kiváló potenciállal rendelkező olajmezőkben rendelkezik kutatási és kitermelési érdekeltséggel. Ezek közül kettő esetében (Shaikan és Akri-Bijeel) már jelentős kutatási eredményeket is fel tud mutatni a társaság (többek között februárban is olajtalálatról számolt be a Mol), míg a maradék kettőnél még nincsenek számottevő eredmények és a Mol részesedése is viszonylag alacsonyabb.

A Mol kurdisztáni érdekeltségei (forrás: Mol)

Összességében a Mol menedzsmentje úgy számol, hogy a kurdisztáni mezők csúcs kitermelése elérheti a napi 55-62 ezer hordó kőolajegyenértékes szintet, ami a jelenlegi 110 ezer hordós napi kitermelésének nagyjából a fele. Mivel a Mol működési eredményének legnagyobb része a kutatás-kitermelés területről származik, ezért jelenleg a Mol részvények legfőbb katalizátora az elemzők szerint a Kurdisztán-sztori lehet.

Milyen lehetőségei vannak a Molnak?

A Mol számára a leginkább üdvözítő megoldás egy egységes energiatörvény lenne, mert így hivatalosan lehetne a kőolajvezetékeken keresztül exportálni az olajat. Amennyiben nincs megegyezés, még mindig lehet valamekkora mennyiséget értékesíteni a belső piacra. Ennek két hátránya van: egyrészt alacsonyabb áron lehetne eladni a szénhidrogént, másrészt a belső kereslet Kurdisztánban korlátos és már most telített a piac.

A két kurd finomító kapacitása nagyjából napi 115 ezer hordó kőolajegyenértékes, míg a már termelés alatt álló Taq tqa és Tawkq mezők kapacitása eléri a 125 ezer hordó kőolajegyenértékes szintet, így teljes mértékben képesek kielégíteni a helyi keresletet.
Marad tehát a teherautós szállítás, azonban jelenleg nagyjából 40 hordó kőolajegyenértékes az a napi szénhidrogén kapacitás, amit ilyen módon el lehet szállítani.

Ha az előbb említett két lehetőséget teljesen kihasználnák, akkor alternatívaként felmerülhet, hogy a kurdok egy saját kőolajvezetéket építenek Törökország felé, de ez politikailag nagyon kockázatos lépés lenne. Bár a törökök mutattak arra vonatkozó hajlandóságot, hogy támogassák a kurdok ilyen irányú törekvését, vélhetően ők is inkább az iraki központi kormány és a kurd vezetés közötti konszenzus pártján állnak szívesebben.

Mol