Robbanás előtt az olajár?

Hömpölyög a tömeg a kairói utcákon, utoljára két évvel ezelőtt, az Arab tavasz idején láthattunk ilyet. Ahogy akkor, most is az elnök távozása miatt tüntetnek, egyelőre viszont jobbára békés mederben zajlanak az események. Az olajár talán ezért sem kezdett még nagyobb léptékben emelkedni (ma 1 százalék feletti a plusz), de a feszültségek fokozódásával rossz esetben ezt sem kerülhetjük majd el. Legalábbis ha felidézzük, mi történt 2011-ben.

Tömött sorokban vonulnak az emberek Kairó utcáin, és az elnök lemondására felhívó transzparensekkel követelik távozását. Utoljára az Arab tavasz idején láthattunk hasonló képkockákat az országról, bár ehhez képest most a helyzet mégis annyiban más, hogy - egyelőre legalábbis - békés mederben folynak az események. Mivel azonban százezres tömegmegmozdulásról beszélünk, abban sosem lehetünk biztosak, hogy nem pattan majd ki hirtelen egy szikra, ami futótűzként borítja el megint az országot.

Az egyiptomi eseményekre már csak azért is érdemes odafigyelni, mert közvetett módon akár Magyarországig is elérhetnek a hatásai. Két évvel ezelőtt ugyanis, a Mubarak elnök hatalmát megdöntő véres tüntetések hatására emelkedett 100 dollár fölé az olaj ára, és ekkor közelítették meg a hazai üzemanyagárak is a bűvös 400 forintos literenkénti szintet.

Egyelőre az olajár nem reagált érdemben az egyiptomi tüntetésekre (mondjuk azért az 1 százalék feletti mai emelkedése említést érdemel), de ha eszkalálódik a helyzet, úgy várhatóan nem marad majd el az árfolyam nagyobb emelkedése sem. Egészen egyszerűen azért, mert a geopolitikai feszültségek fokozódása beszivárog a nyersanyagok árába, pláne ha fontos kitermelőt érintenek a problémák.

A helyzet pikantériája viszont, hogy ilyen értelemben Egyiptom egyáltalán nem fontos szereplője az olajpiacnak. A világ huszonhatodik legnagyobb termelője csak, és a globális kitermelésnek kevesebb, mint 1 százalékát adja az ország. Láthatjuk tehát, hogy ha Egyiptomban a kitermelés jelentősen is csökkenne, még az sem állítaná feje tetejére a világ olajpiacát, a kieső mennyiségeket a közel-keleti nagy termelők valószínűleg könnyen pótolni tudnák (főleg egy olyan időszakban, amikor mindenki a folyamatosan hízó amerikai kínálattal van elfoglalva).

Ami miatt viszont nem legyinthetünk Egyiptomra, az a Szuezi-csatorna közelsége, illetve az ország olajszállításban betöltött kitüntetett szerepe. 2011-ben közel 18 ezer hajó szelte át a csatornát, aminek a 20 százaléka olajat, vagy olajszármazékot szállító egység volt. Naponta átlagosan 2,2 millió hordónyi olaj érinti a csatornát, ráadásul az országot átszelő SUMED vezetéken keresztül is további 1,7 millió hordónyi napi mennyiség halad keresztül. Ezek együttesen már a világ olajfogyasztásának is tekintélyesebb, 4,5 százalékos részét teszik ki.

Nem arról van szó persze, hogy ezek a mennyiségek Egyiptom összekötő jellegének sérülése miatt kiesnének a piacról, hiszen az európai és amerikai célpontok Afrika megkerülésével is elérhetőek. A tankereknek viszont így sokkal - Európa irányába például 15 nappal - hosszabb utat kell megtenniük, ami az idő mellett természetesen sok pénzt is felemészt.

Vagyis abban az esetben, ha a tüntetések hatására felmerül a Szuezi-csatorna, vagy az összekötő vezeték kiesésének lehetősége, a piacnak a magasabb hajózási költségeket kell érvényesíteni az olajárakban. Ez történt 2011-ben is, amikor az egyiptomi események hatására hirtelen 100 dollár fölé szökött a Brent árfolyama, majd a nyári hónapokra már el is érte a 125 dolláros lokális csúcsokat.

Még mielőtt megijednénk a közelgő újabb olajár csúcsoktól, érdemes pár dolgot tisztázni. Két évvel ezelőtt a Brent szárnyalásában nagy szerepe volt annak, hogy Egyiptomot követően olyan fontos olajtermelő országokban is zavargások kezdődtek, mint Líbia. Ténylegesen is kiestek kitermelési mennyiségek, és még a szaúdiaknak is nagy osztogatásokba kellett kezdeni, hogy ne legyenek náluk is komolyabb problémák. Mivel egyelőre még távol vagyunk attól, hogy a tüntetések az olajellátásra valós veszélyt jelentenének (ráadásul még az Arab tavasz idején sem kellett leállítani a Szuezi-csatorna forgalmát), a Brent árfolyama sem távolodott el sokkal a 100 dolláros szinttől. Az árfolyam viszont már 1,5 százalék feletti emelkedést mutat (tehát a piacot nem hagyja hidegen), vagyis az eseményeket érdemes lesz szoros figyelemmel követni a napokban.

A Brent árfolyama (USD/hordó)