A sörivók sem szeretik a palagázt

Mivel kizárólag megújuló energiákkal egyelőre képtelenek vagyunk kielégíteni a csúcsidős áramigényünket, nem lankad az igény a kőolajra, a földgázra és a szénre. A környezetszennyező tüzelőanyagokról való átállásban segítségünkre lehet a szintén fosszilis eredetű, de kisebb szén-dioxid-kibocsátással járó palagáz – ám ahányan támogatják a kitermelését, ugyanannyian küzdenek ellene.

Németországban legutóbb a serfőzők szövetsége emelte fel hangját a tervezett kísérleti palagázfúrások ellen. Az 1516-os tisztasági törvény (Reinheitsgebot) ugyanis kristálytiszta vizet ír elő a sör készítéséhez, ám a serfőzők aggódnak, hogy a vegyszeres vízzel végzett gázkitermelés beszennyezheti a helyi vízkészleteket. Ezért levelet írtak Berlinbe a kormány illetékeseinek, ám valószínűleg nem fognak örülni a válasznak. Vízvédelmi övezetek kijelölésével ugyan, de a Merkel-kormány támogatja a palagázkitermelést, és a szabályozáshoz új törvény megalkotására készül.

Környezetbarátnak látszik

Fúrótorony a legnagyobb amerikai kitermelésen, a Marcellus-mezőn (Waynesburg, Pennsylvania állam) Forrás: AFP/MLADEN ANTONOV

Palagáznak minősül az a metán, amely mélyen fekvő, lyukacsos szerkezetű kőzetrétegekben található, de a hagyományos földgázzal ellentétben nem hatalmas, lencseszerű formációkba tömörül, hanem elszórt kis buborékokban lappang. Kitermeléséhez össze kell aprítani a kőzetréteget: nagy nyomáson vegyszeres vizet préselnek a mélybe, majd a kiszabaduló gáz egy központi csővel jut a felszínre.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint jelenleg világszerte a villanyáram 40 százalékát kőszénnel állítják elő, de ez az arány 2017-re meghaladhatja az 50%-ot. Csakhogy emiatt még több üvegházhatású gáz (ÜHG) kerül a levegőbe, következményként fokozódik a globális fölmelegedés. S bár világszerte nő az energiaigény, egyúttal minden ország szeretné mérsékelné az ÜHG-kibocsátást. Ebben juthat szerephez a szénhez képest félannyira szennyező palagáz. Ennek megfelelően az IEA 2035-ig több mint egymillió gázkút fúrását jósolja világszerte - olvasható a New Scientist összeállításában.

A palagáz pártolói azzal érvelnek, hogy 1981 és 2005 között az Egyesült Államok szén-dioxid-kibocsátása évi 4,5 millió tonnáról 6 millió tonnára nőtt (33 százalékos növekmény), ám az utóbbi években 9 százalékkal csökkent. Az amerikai energiaügyi hivatal, az Energy Information Administration (EIA) szerint ez csak részben tudható be a gazdasági válságnak: a csökkenés közel fele a palagáznak köszönhető.

Épp ezért, ha a világ összes villamos erőműve szén helyett palagázzal üzemelne, az mérsékelné a globális fölmelegedést. A palagáz ezért a híd a zöldebb jövő felé – mondják -, hiszen a gáz égetésével nemcsak feleannyi szén-dioxid szabadul fel a széntüzeléshez képest, hanem az utóbbi eljárás során keletkező radioaktív hamutól, kén-dioxidtól, nitrogén-oxidoktól és más légszennyező anyagoktól sem kell tartani.

Palagázellen tiltakozók Szófiában: az amerikai Chevron fúrótornyokat létesített Bulgáriában Forrás: AFP/Dimitar Dilkoff

Az Egyesült Államokban 25-30 éve folyik palagáz-kutatás, de igazán csak az utóbbi öt évben ívelt föl kitermelés a vízszintes fúrás (angol szakkifejezéssel horizontal fracking) kifejlesztésével. A függőleges lefúrt központi csőből a mélyben akár kilométer hosszúságú vízszintes karok ágaznak szét, ezáltal úgy fokozhatják a kitermelést, hogy nem okoznak nagyobb természetrombolást a felszínen, mert egyetlen parkolónyi terület alatt akár tizenhat csővezeték is szétágazhat. Az új technológia miatt az USA gázkitermelésének harmadát immár a palagáz teszi ki, és gáz olcsóbb, mint a kőszén.

Talán túl olcsó is: a kitermelés modernizálásával nő a mennyiség, ami lenyomja az árat. De csak egy ideig, mert minél több gázt termelnek ki egy területről, annál nagyobb nyomással kell a folyadékot lepréselni a kőzetbe, hogy a maradék gázt is kinyerhessék. Ez pedig óhatatlanul a költségek és az árak emelkedéséhez vezet. Az EIA szerint a következő húsz évben a föld- és a palagáz ára megkétszereződik.

Pillanatnyilag azonban az EIA szerint az Egyesült Államok óriási készletei lehetővé teszik, hogy 2035-ig fokozatosan felszámolja az energiahordozók importját és önellátóvá váljon. Egyes amerikai politikusok a palagázból születő, filléres energiában látják annak lehetőségét, hogy gazdaságos legyen az USA-ba visszahozni a tömegtermelést Kínából. A visszatelepülő cégek munkahelyeket teremtenek, felpörgetik a gazdaságot, ráadásul azt mondhatják, hogy zöldek, vagy legalábbis zöldebbek.

Kincs, ami nincs

Más országok is hasonlóról álmodoznak, holott az IEA igazgatója, Maria van der Hoeven kérdésesnek látja, hogy máshol megismételhetik az amerikai sikert. A palagáz kitermelése közben ugyanis metán kerül a légkörbe, ami 25-30-szor károsabb a környezetre, mint a szén-dioxid.

A gázkutaknál egyszerű tömítéssel elejét lehet venni az esetleges szivárgásnak. A New York-i Cornell Egyetem munkatársa, Robert Howarth szerint azonban a felszínre áramló vízből is jelentős mennyiségű metán szabadul föl: egy kút teljes termelésének 4-8 százaléka. Ekkora mennyiség a kutató számításai szerint a kitermelés első húsz évében 20-100 százalékkal több ÜHG-terhelést jelent, mintha szenet bányásznánk.

A metán valóban 23-25-szor több hőt köt meg a légkörben, mint a szén-dioxid, és emiatt erősebben fokozza az üvegházhatást, csakhogy gyorsabban kitisztul: a metánmolekula 10-15 évig marad a levegőben, szemben a szén-dioxid 50-100 évével. Továbbá a szén- vagy olajerőművek hatásfoka 33 százalék, míg a gázerőműveké 55-60 százalék, tehát az utóbbiak egységnyi szennyezés árán több áramot termelnek.

A gáz kontra szén vita eldöntését akadályozza, hogy a kutatók között még a vizsgálandó mértékegységekről sincs egyetértés. Kérdés például, hogy mihez viszonyítsuk egy hőerőmű üvegházgáz-kibocsátását: az előállított hőmennyiséghez (joule), vagy a megtermelt elektromossághoz (kilowattóra) - vitatta Howarth megállapításait Henry Jacoby, az MIT környezetkutatója. Ahány kutatócsoport, annyiféle becslés lesz a palagáz környezetterheléséről, mert nincs elegendő konkrét és megbízható adat, és ez a kitermelő cégek hibája is - írja a Nature.

Az USA palagáz-forradalmával tehát nem a széntermelés csökkent, hanem csupán a felhasználás helyeződött át. 2012-ben az USA kőszénexportja rekordot döntve elérte a 102 millió tonnát, és ennek 70 százalékát Európa vette meg.

Az Egyesült Királyságban 30 százalékkal több szén fogyott 2012-ben, mint egy évvel azelőtt, és a stagnáló gazdaság dacára 3,5 százalékkal emelkedett a szén-dioxid-kibocsátás. Ez arra utal, hogy a villamos energia előállításához nem földgázt, hanem szenet kezdtek nagy mennyiségben használni. Az amerikai kőszénfölöslegre ráugrott Németország is, hogy az atomerőművek bezárását ellensúlyozhassa az áramtermelő szénerőművek kapacitásának felpörgetésével. (A témában írt cikkünk itt olvasható.)

A Chevron nemrég átadott fúrótornya Lengyelországban Forrás: AFP/Janek Skarzynski

A szén-dioxid-kibocsátás mérséklése, tehát az egész földi klíma szempontjából az volna nyereség, ha a világ legnagyobb gazdasága, Kína állna át szénről palagázra. Kínában 3,99 milliárd tonna szenet bányásztak 2012-ben (miközben az összes többi országban 4,44 milliárdot). Ebből a gigantikus mennyiségből hárommilliárd tonnát hőerőművekben égettek el, így látva el az ország 70 százalékát árammal.

Szerencsés egybeesésnek vélhetnénk, hogy Kína alatt gigászi palagázmező húzódik, közel harmincezer milliárd köbméternyi térfogattal. Ez 50 százalékkal több, mint az amerikai készlet, és tizenkétszerese a kínai hagyományos földgázvagyonnak. (A mennyiségeket jól érzékelteti, hogy a magyar gáztárolókba 3,74 milliárd köbméternyi gáz fér.)

„Ám a kínai palagáz a közeljövőben nem válik alternatív energiaforrássá - mondta Szergej Palcsev, a Massachussettsi Műszaki Egyetem (MIT) energiagazdálkodási kutatója. – Egyszerűen azért, mert rossz helyen vannak a mezők.” Vagy a hegyvidéki Szecsuánban, ahol sűrűn pattannak ki földrengések, vagy pedig a sivatagos Hszincsiangban, távol a sűrűn lakott területektől, így pedig túlságosan költséges lenne a kitermelés és a szállítás.

Kína ezért továbbra is a kőszénre alapoz, szénerőművekből négyszázezer megawattnyi kapacitást tervez kiépíteni. A luxusszámba menő palagázt pedig műtrágyagyártáshoz, távfűtéshez és autógázhoz használhatja az ország. Kína évente 9,7 milliárd tonna szén-dioxidot enged a légkörbe. A palagázzal ebből legfeljebb 100-150 millió tonna faragható le 2025-ig, ami nagyságrendileg nem túl jelentős mennyiség - mondta Julio Friedmann, a kaliforniai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium energiakutatója (az intézményben folyik az Egyesült Államok legújabb tudományos és technológiai fejlesztéseinek kísérleti alkalmazása).

Elillanó álmok

Az EIA szerint általában egy palagázmező 10 százaléka termelhető ki gazdaságosan. A munkát nehezíti, hogy ahány mező, annyiféle kőzetformációra bukkannak a geológusok. Továbbá ahány réteg, annyiféle sűrűségű lehet a gázbuborékok eloszlása, és ezt a felszínről nem lehet megjósolni.

Lengyelország esetében például azt feltételezték, hogy Európa legnagyobb palagázmezője található alatta. De még a sokat látott amerikai szakemberek is csak csóválják a fejüket, mert a fúrások nyomán elenyésző metán jön a felszínre – a lengyel kutatók pedig az új eredmények fényében a korábban becsült 5300 milliárd köbméteres mennyiség alig tizedére teszik a valós palagázvagyont.

Az amerikai gázóriás, az Exxon már tavaly kivonult a lengyelországi kutatásokból, és nyár elején a nem gazdaságos kitermelésre hivatkozva visszakozott a kanadai Talisman Energy és az amerikai Marathon is. Jóllehet Varsó mintegy száz kutatási engedélyt adott ki, és közel negyven próbafúrást végeztek eddig a gázcégek, kevesen gondolják, hogy a nagyarányú kitermelés 2015 előtt elindulhat.

A kormány eddig azt remélte, hogy a palagáz révén Lengyelország évtizedekre függetlenedhet az orosz gáztól. Félő azonban, hogy „a lengyel palagázvagyon csak a médiában létezik, mert a valóságban semmi nem történik” - mondta a BBC-nek Grzegorz Pytel, a lengyel Sobieski Kutatóintézet energiaszakértője.

Palagáz-kitermelés ellen tiltakozók molinója Londonban Forrás: AFP/Justin Tallis