Benzin, cigi, kokain, szőnyeg?

Egyre komolyabban kell fellépniük az Európai Unió határőreinek a cigarettacsempészek ellen. Ukrajna és Szlovákia között tavaly illegális, földalatti csempészvasutat találtak a vámosok, de Romániába és Magyarországra is áramlik az olcsó dohány északkelet felől. Megnéztük, hogyan kerül Budapestre az illegális cigaretta, ami a józsefvárosi piacon 650-700, Nyíregyházán 400, Ukrajnában pedig mindössze 250 forint.

A nyíregyházi piachoz érkezve be sem lehet fejezni a parkolást a nélkül, hogy a kapu előtt szobrozó, marcona árusok közül legalább egy-kettő meg ne szólítson. Habár nem ártana egy új szőnyeg a nappalimba, inkább a cigaretta ára felől érdeklődtem, végül is erről kellene valami riportot írni. A ránézésre 110-120 kilós fiatalember sietett leszögezni: az ő áruja „nem dzsuvás dohány”, Kent, Marlboro és Lucky Strike van nála, kartononként 5500 forintért. Ez akár háromezres spórolást jelent a legális, trafikos árhoz képest.

Nyíregyházán, a szocialista évek örökségeként még ma is KGST-piacnak nevezett bazárban nincs olyan sor, amelyben ne lehetne Ukrajnából csempészett cigarettát venni. A tapasztaltabb árusok csak két-három mintadobozzal járkálnak a vásárlók között, kartonért csak akkor mennek, ha valakivel sikerül megállapodniuk, mások hatalmas szatyrokkal róják a sorokat, minden áru náluk van.

Cigiárusok a nyíregyházi piac bejáratánál. Állításuk szerint benzint, cigit, szőnyeget, de akár kokaint is lehet venni tőlük. Fotó: Mudra László - Origo

Utóbbiak többnyire kárpátaljaiak, legalábbis így mondta az egyik kofa, aki dobozonként 400 forintért árulja a Feszt (Фест) márkájú, fehérorosz cigarettát. Még meg is kínált egy szállal a parkolóban. „Nem annyira rossz” – biztatott. Pöfékelés közben kisebb-nagyobb sikerrel próbáltam beszélgetést kezdeményezni. „Ukrajnában veszi?” – kérdeztem. „Hát nem is a Holdon!”

„Sokan szeretik itt ezt a Fesztet?” – érdeklődtem tovább. „Én nem hazudok magának, barátom, komolyan mondom, ezt szívja itt a fél megye.”

„Nem hozunk át sokat, csak néhány kartonnal. Nem vagyunk maffiózók, csak próbálunk megélni. Akik kintebb árulnak magyar, vagy hát… magyarnak mondott cigarettát, na látja, azok már maffiózók” – vázolta a helyzetet egy szintén kárpátaljai asszony, aki férjével és fiával jár néha át Nyíregyházára Ukrajnában vásárolt dohányt eladni. Amikor arról kérdeztem, tudja-e, hogy Magyarországon a múlt hónapban majd tizedére csökkent a dohányárusító helyek száma, sejtelmes mosollyal csak ennyit mondott: „Rajtunk nem múlik, mi, ha tudjuk, hozzuk”.

Ők azok, akik kisebb tételben, határátkelőhelyen csempészik a cigarettát. Ukrajnából jelenleg 40 szálat lehet vámmentesen áthozni a határon, ezt a mennyiséget többen az autójuk átalakításával próbálják növelni: visszapillantó tükörben, rádióban, akkumulátorban vagy motorblokkban csempésznek, de a vámosok találtak már kisebb mennyiségű dohányárut üdítőitalban, savanyúságban, kenyérben, tortában, gyerekülésben, játékban, szoknya alá elrejtve, magas talpú cipőben és felsőtestre ragasztva is.

A komolyabb nyíregyházi árusok kárpátaljai kollégáiknál kevésbé közvetlenek, csak kínálják a cigarettát, ha kell, elszaladnak pár kartonért, ha nem, továbbállnak, de beszélgetni nem hajlandók. Tőlük nem is lehet dobozonként vásárolni, csak egész kartont adnak el, bontatlanul. Ezzel egyébként nem árt vigyázni, az utóbbi időben több fórumozó is panaszkodott arra, hogy a nyíregyházi piacon átvágták: a megvásárolt kartont kibontva nyitott dobozokat, azokban pedig papírgalacsinokat talált.

Tovább a dohányúton

Ha a cigaretta Ukrajnából jön, mi odamegyünk, Mátészalkáig az M3-ason, utána hol jobb, hol rosszabb főutakon autóztunk a tiszabecsi határátkelő felé. Közben az internetes trafikkeresőben rábukkantunk egy tiszabecsi nemzeti dohányboltra, nem kis megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy az ukrán határtól néhány méterre is jó befektetés lehet trafikot működtetni. Eldöntöttük: ezt mindenképp meg kell néznünk.

A polgármester kocsma-trafikja Tiszabecsen. Fotó: Mudra László - Origo

A tiszabecsi dohányboltot a helyi polgármester, Lőrincz Gusztáv üzemelteti, és a trafiknak helyet adó kocsma vendégei, valamint a Fidesz-KDNP színeiben politizáló polgármester szavai alapján jól megy a bolt. Lőrincz szerint egészen biztosan vannak a faluban olyanok, akik ukrán cigarettát szívnak, de a többség inkább a trafikban vásárol, mivel ott jobb minőségű dohányárut kap.

„Én ugyan nem szívok ukrán cigit! Azok ott kint beletekernek a dohányba mindent, ami a kezükbe kerül, amit itthon kapok, az meg azért megbízható valamennyire. Ha most rám néz, a falu Szofi-fogyasztásának a 90 százalékát látja” – büszkélkedett az egyik, a pultot támasztó falusi. Fröccsöző barátja és a kocsmáros is arról beszélt, hogy a helyiek többsége Magyarországon vásárol, mert nem bíznak az ukrán dohányáruban.

Autónyomok a Tiszánál. A túlparton már Ukrajna. Fotó: Mudra László - Origo

A csempészcigivel tényleg nem árt vigyázni: bár az ukrán boltokban is kapható zárjegyes dobozokkal nincs nagy gond, a csempészett dohánytermékek között sok házi készítésű is van, ezekben pedig Suller György Attila őrnagy, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vám- és jövedéki szóvivője szerint nemcsak madárürüléket, bogármaradványokat és ismeretlen növényszármazékokat, de apró szögeket is találtak már.

A tiszabecsieknek persze bizonyára nincs ilyesmire gondjuk, a csempészetről egyikük sem tudta, mi fán terem. „Csempészek? Itt? Hát ne vicceljen már velem!” A helyiek állítják: nem szorulnak jövedelemkiegészítésre, szerintük egészen jól el lehet lenni közmunkából is. Szavaikkal szemben azonban kételyt ébreszt, hogy Tiszabecs sokkal rendezettebb a Mátészalka és a határ között lévő falvak többségénél, és a lakóházak is szebbek, bár tény, hogy a tiszabecsieknek az idegenforgalom is hajt némi hasznot. A Tisza körüli ártéri erdőkben lévő rejtekösvények, a parthoz vezető számtalan terepjárónyom, és a falu utcáin járőröző vámosok autói sem a kocsmában hallottak igazságát támasztják alá.

Az ukrán-magyar határ e szakaszán egyébként ilyenkor nyáron általában sekély a Tisza, a barátságosan hullámzó folyóban néhol a helyiek mártóznak, máshol kenus táborozók bocsátják vízre hajóikat. A parton még egyszer megpróbáltam kibújtatni a szöget a zsákból, egy tinédzserekből álló társasághoz mentem, cigarettát kértem tőlük. Ez sem volt ukrán, csak sima magyar kék Multi. Tovább erőlködtem: „Ukrán cigit nem lehet venni errefelé?” „De, itten a határ túloldalán Ukrajna tele van ukrán cigivel” – válaszolták. „És senki nem hoz be ide a faluba vagy beljebb?” Ahogy egyre közelebb került a beszélgetés a csempészethez, úgy lettek egyre ellenségesebbek, egyikük vissza is kérdezett: „Most látsz itt csempészt, vagy mi?” Csempészt ugyan nem láttam, de ukrán csikkektől és dobozoktól tarkálló vízpartot igen. Erre nem tudtak mit mondani.

A Tisza ilyenkor könnyen átúszható, de egy kisebb csomag áthajításához sem kell különösebb erő. A folyó gyakori kanyarulatai miatt nem is belátható, így elrejtőzni is igen könnyű, ha esetleg bujkálni van okunk a járőröző határőrök elől.

Tiszabecsen persze a csempészetnél kellemesebb dolgokra is használják a Tiszát. Fotó: Mudra László - Origo

A dobálásnál biztosabb módszer is van, egy korábban a román határőrségnél dolgozó forrásunk szerint az ukrán csempészek többnyire úgy használják a zöldhatárt, hogy az árut nem ők maguk viszik át, hanem csak elindítják az ukrán oldalon, majd minél gyorsabban eltűnnek. Máramarossziget térségében például a Tisza kanyarulatainak sodrását kihasználva, egyszerűen bedobják a szállítmányt a folyóba egy olyan ponton, ahonnan kiszámítható, hogy a sodrás a másik oldalon veti majd partra, és odébbállnak. A drótos vagy köteles módszer körülményesebb és könnyebben észrevehető, de biztosabban célba juttatja a szajrét. Ennek lényege, hogy erős kötelet feszítenek ki kicsivel a folyó vízszintje alatt, és azon húzzák át az árut. Hátránya, hogy az átadónak és az átvevőnek egy időben jelen kell lennie, a kötél kifeszítése közben pedig lebukhatnak a csempészek. Romániai forrásunk biztosnak tartja, ilyen módszerekkel az ukrán-magyar határon is csempésznek cigarettát.

A NAV vámszóvivőjének tájékoztatása szerint eddig közel 1,3 milliárd forint értékű cigarettát foglaltak le idén, bár sajnos arról, hogy ennek mekkora része származik a zöldhatárról és mekkora a határátkelőkről, nem tudtak adatokat küldeni. A NAV egyébként ezen a határszakaszon kamionröntgenekkel (Záhonyban vonatröntgennel), dohánykereső kutyákkal, éjjellátókkal, tiszai járőrcsónakkal és hőkamerákkal harcol a csempészek ellen. "Persze ezek az emberek mind nagyon is jól tudják, hogy nekünk milyen eszközeink vannak" - monta Suller őrnagy.

A 250 forintos cigaretta országában

Mentünk hát tovább Ukrajnába. A tiszabecsi határátkelőhelyen öt-hat autó állt előttünk, úgy gondoltuk, hamar átérünk. Reményeink azonban hamar szertefoszlottak, amikor láttuk, hogy már a magyar oldalon is tüzetesen átvizsgálnak minden járművet. Miután a napellenző mögé is benézett a határőr, kezünkbe nyomott egy cetlit, amin rögzítenünk kellett, hány liter benzin és hány kilométer van az autónkban. Origós kocsi, gőzünk sem volt, hány literes a tank, hát blöfföltünk. Az ukrán oldalon nagyjából ugyanez volt az eljárás, csak sokkal lassabban.

Bármennyire is csábít Ukrajnába az olcsóság vagy a kíváncsiság, ez a határellenőrzés még a legelszántabb turistákból is kiöli a felfedezőhajlamot. Kezdtem becsülni a Nyíregyházán megismert árusok elszántságát.

Egy autó vesztegel a tiszai ártér zegzugos útjain. Nem találtuk a sofőrt. Fotó: Mudra László - Origo

Tiszaújlakon megálltunk ebédelni, a girosztálnak nevezett, girosztálra nem is hasonlító, ámde nagyon finom és olcsó valamit falatozva megkérdeztük a pincérlányt, mennyi errefelé egy doboz Marlboro. 10 hrivnyát mondott, gyors fejszámolás: nagyjából 260-270 forint. „És sokan visznek innen cigit Magyarországra?” – faggatóztunk tovább. A pincérlány nem tudja, de úgy hiszi, visznek. Őt inkább az érdekli, eljutnak-e a határtól Hajdúszoboszlóra a barátaival 15 ezer forintból taxival. „Átmegyünk kicsit fürdeni a hétvégén” – magyarázta, de erre meg mi nem tudtunk érdemben válaszolni.

Az elképesztően rossz aszfalton tovább robogva egy ABC-hez érkeztünk, betértünk ellenőrizni az árakat. Tényleg 10 hrivnya a maximum, de a boltban nemcsak az olcsóság lepett meg, hanem az is, hogy az ősrégi mérleg mellett egy abakusz pihent a pulton - a boltos még ma is ezen számol. „De azért nem kell csillagászati összegekkel dolgozni, nagyon szegények itt az emberek, nem vesznek sok mindent” – mondta. „Látják, magukat itt lenyűgözi az olcsó cigaretta, de akik erre laknak, azoknak még ez is drága.” A boltos néni már nem csukta be a fülét a csempészet szó hallatán, nagyon is tudott róla, de ő azt mondta: Románia felé sokkal többen visznek árut. Nemcsak azért, mert az ukrán-román határ sokkal hosszabb az ukrán-magyarnál és kevésbé őrzött, de azért is, mert Romániában kicsit drágább a cigaretta, mint Magyarországon, így nagyobb a csempészek árrése.

Pénztárgép helyett abakusz - Más világ. Fotó: Mudra László - Origo

Tovább hát Romániába. A határon ugyanaz a tortúra. Az ukrán határőrt látszólag nagyon szórakoztatta, hogy újságírók vagyunk. „Zsurnaliszt? Zsurnaliszt? Maffia! Maffia!” – ismételgette nevetve. Egyikünket sem villanyozta fel az asszociáció, a nagy izgalmak után meg is álltunk kicsit felfrissülni, benéztünk a duty free shopba. Itt fél euróra jön ki dobozonként a cigaretta ára, de öt euróért 1,75 liter vodkát is vásárolhat a szomjas utazó.

A határátkelő román oldalán néhány kamion vesztegelt kipakolt szállítmánnyal. Előttünk egy román nyugdíjas pár autóját szedték szét, ők láthatóan bevásárolni voltak Ukrajnában, étolaj, margarin, sajt és más élelmiszerek voltak náluk. A mi autónkra rögtön három vámos is rárepült, először elég szigorúak voltak, már-már a kocsi csomagtartójában hagyott 1 liternyi motorolajért is begurultak, de aztán egyikük meglátta az útlevelemben, hogy kecskeméti vagyok, és örömmel újságolta, hogy nemsokára jön majd Lakitelekre a Sakkozó Magyarok Világtalálkozójára. Hát, mi ezúton is sok sikert kívánunk neki, és nagyon köszönjük, hogy átengedtek!

Cigikínálat Kárpátalján. Fotó: Mudra László - Origo

Ugyanaz vagyunk nekik, ami nekünk Ukrajna

Romániában sehonnan sem tudtuk megnézni a zöldhatárt, mert a vámosok tovább irányítottak az ország belseje felé, pedig minden valószínűség szerint találtunk volna érdekességeket. Romániai határőr forrásunk szerint óriási mennyiségű csempészáru érkezik Ukrajnából Romániába, talán még az ukrán-szlovák viszonylatnál is több, pedig északi szomszédunk és Ukrajna között még illegális, földalatti vasútja is volt a csempészeknek.

Romániába több okból is jobban megéri cigarettát vinni, mint Magyarországra. Egyrészt kicsit drágább itt a dohányáru, mint nálunk (egy doboz átlagára kábé 14 lej, ami mostani árfolyamon úgy 940 forint), így nagyobb a csempészek árrése, másrészt az ukrán-román határon könnyebb észrevétlenül áthozni az árut. Harmadrészt pedig, ami egyszer Romániába kerül, az a román-magyar könnyített határellenőrzésen is egyszerűbben átcsusszan az EU belseje felé.

Románián át érkezik az EU-ba például a Jin Ling cigaretta legnagyobb része. A Jin Ling eredetileg kínai dohánycég volt, de Ázsiában bezárt a gyár. Az Oroszország kalinyingrádi exklávéjában székelő Baltic Tobacco vette meg a licencet, azóta egy kalinyingrádi, egy moldovai és egy ukrajnai gyárban készül a termék. Doboza kiköpött mása a Camelének, csak a teve helyett egy kecske, a piramis helyett pedig egy hegy van az emblémán. Ez a cigaretta kereskedelmi forgalomban egyáltalán nem kapható az EU-ban, ez az első számú csempészmárka ma a világon, ebből foglalnak le a legtöbbet az európai vámosok. Romániában, Szatmárnémeti környékén nem nehéz eldobott Jin Ling dobozra bukkanni.

A híres-hírhedt Jin Ling doboza. A feliratból is látszik: nyugatra készül. Fotó: Mudra László - Origo

A román határőrök és azok a fiatalok, akikkel egy szatmárnémeti kávézóban beszélgettünk, elképesztőbbnél elképesztőbb csempészmódszerektől tudnak. A zöldhatáron például fogtak már cigarettával megrakott, távirányítású siklórepülőt, de a csempészek előszeretettel használnak kiképzett lovakat is, amelyek vezető nélkül húznak át egy szekérnyi cigit a határon a megadott helyre. Ezekben az esetekben, ha a határőr meg is találja a szállítmányt, nem tudja előállítani a csempészt.

A bátrabbak a határátkelőhelyeken próbálkoznak. A szatmárnémeti fiatalok mesélték, hogy épp a nyáron volt egy nagy fogásuk a vámosoknak: egy faszállító kamion az üreges farönkökben csempészte a cigarettát. „Nem annyira jó az ukrán cigi, az biztos, de olcsó. Ezen a vidéken nagyjából a dohányzók fele azt szívja” – mondták, majd figyelmeztettek, ha még aznap vissza akarunk menni Magyarországra, vigyázzunk, nehogy meglássák a vámosok, hogy akár egy doboz ukrán cigaretta is van nálunk. „Úgy szétkapják a verdát, hogy azzal már nem mentek sehová.”

Szatmárnémetiben is kimentünk a piacra, de sajnos annyira későn értünk oda, hogy már csak néhány büfé és a gyógyszertár volt nyitva. Itt-ott illegális pénzváltással foglalkozó, nem túl megnyerő külsejű alakok lézengtek, náluk érdeklődtünk a cigaretta, lehetőleg Jin Ling felől.

A Jin Linget nem kellett volt szóba hoznunk, az ottaniak is tudják, hogy ez tipikus csempészmárka, láthatóan bizalmatlanabbá is vált beszélgetőtársunk. „Fináncok vagytok, vagy minek kell nektek Jin Ling?” Azzal védekeztünk, hogy csak ki szeretnénk próbálni, és Magyarországon nagyon vicces lenne egy ilyen kecskés Camel-doboz, de nem puhult meg. Annyit mondott, hogy ha tudna is szerezni, 80 lejért adná kartonját (egy doboz kábé 540 forint, tehát 140 forinttal drágább a magyar csempészárnál), majd hidegen kijavított, hogy nem Jin Ling, hanem Dzsin Ling a helyes kiejtés.

Illegális pénzváltók Szatmárnémetiben a piacon. Fotó: Mudra László - Origo

Újra itthon

Magyarországra érve, a csengersimai határátkelő mellett közvetlenül egy nemzeti dohányboltba botlottunk. „Ennyire sokan járnak át Romániából cigarettát venni Magyarországra, hogy megéri itt trafikozni?” – kérdeztük az eladót. A válasz egy nagyon határozott igen volt, majd hozzátette: „Olyan ez, mint amikor Magyarországról járnak Ukrajnába, csak itt kisebb az árkülönbség”.

Egy nappal az ukrajnai kaland után egy Balaton-parti diszkóba kormányzott a sors. Megtudtam, hogy lehet cigarettát szerezni a pult alól, szálanként 200 forintért. Előkotortam a zsebemből némi aprót, és kíváncsiságból vettem egyet. Hogy véletlen-e, nem tudom, de eléggé meglepődtem, amikor a füstszűrőről a Nyíregyházán is kapható, fehérorosz Feszt kék emblémája és a cirill betűs márkanév nézett vissza rám.