Állatfarmok és virágos ligetek kellenek a luxuscégeknek
Az elmúlt években elsősorban még a feltörekvő piacokon történő minél erőteljesebb terjeszkedésben versenyeztek egymással a legnagyobb luxuscégek, mostanában viszont alapanyagaik ellátásának bebiztosítása érdekében licitálnak egymásra. A társaságok mindent megtesznek termékeik minőségének megőrzése érdekében, hiszen az kiemelkedően fontos számukra, hogy vásárlóikat meg tudják tartani.
Ezért a legnagyobb márkák tulajdonosai krokodilfarmoktól elkezdve, rózsaligetekig mindent vásároltak, de befolyásuk alá vontak hímzésekkel foglalkozó vállalkozásokat is. A múlt hónapban a világ legnagyobb luxuscége, az LVMH 2 milliárd eurót fizetett a kasmírruhákat gyártó Loro Piana 80 százalékos részéért, amely egyébként saját, az andoki lámához hasonlító vikunya gulyát tart fenn, mivel az állat homokszínű, selymes szőrét is felhasználja méregdrága ruhái készítéséhez.
Vikunya
Ha azt nézzük, hogy egy csak egy Loro Piana kabát gyártásához 25-30 állat gyapjára van szükség, viszont azt 14 ezer euróért (több mint 4 millió forint) kínálják az üzletekben, akkor már értjük milyen értékes erőforrásról van szó.
De nem csak a ruházati szegmensben törekednek a gyártási folyamat teljes ellenőrzésére a cégek, az óraiparban a Swatch kezdett ilyen akciókba, amit a vetélytársak (Richemont, Kering) is követtek, részesedést szerezve például az alkatrész beszállító cégekben.
A legutóbbi akvizíciók alapján pedig ez a trend tovább folytatódik, ugyanis ezzel a luxusmárkák gyártói versenyelőnyre tehetnek szert, valamint megnehezítik a szektorba való belépést. Nem utolsó sorban pedig erősítik a prémium minőségű termékeik imázsát is, nyilatkozta a Reutersnek Mario Ortelli a Bernstein luxuspiaci elemzője. Az ilyen típusú befektetések nagyjából a 20-50 millió eurós határ között mozogtak, és elemzők szerint hasonló méretű felvásárlásokra számíthatunk a jövőben is.
A kozmetikumok terén inkább az exkluzív partnerségre törekednek a nagy márkák, a Dior, a Chanel és az Hermés is ilyen szerződésekkel biztosította ellátását. A Dior például ilyen egyedi szerződéseket kötött svájci és afrikai farmerekkel, hogy 2014-es új parfümjeihez szükséges összetevőit biztosítsa. Emellett viszont saját földet is vett a Dior a francia parfüm fővárosának, Grasse-nak a közelében, jázmin- és rózsaligetekkel.
A Chanel már olyan messzire ment, hogy megőrizze No. 5 parfümének minőségét, hogy a szintén Grasse-hoz közel eső ligetein állította fel virágfeldolgozó gépeit, hogy elkerülje a szirmok szállítás közbeni sérüléseit.
A krokodil is menő
Az elsősorban bőrtermékeiről híres Hermés, és a Louis Vuitton táskákat gyártó LVMH krokodilfarmokat vásárolt, hogy biztosítani tudják krokodilbőrrel való megfelelő ellátásukat. Előbbi cég Ausztráliában és Louisianában, míg utóbbi francia és szintén ausztrál farmokat vett meg. A magas minőségű krokodilbőr ára egyébként akár több ezer euróra is rúghat, az ebből készülő Hermés Kelly bőrtáskáért pedig nem kevesebb mint 30 ezer eurót ( kb. 9 millió forint) kérnek el a párizsi üzletekben.
Azonban nem minden erőforrásra tudják rátenni a kezüket a luxuscégek. Például az Hermés elsőszámú alapanyaga a borjúbőr, annak kínálata viszont csökken az utóbbi időben, mert azt a húsfogyasztás befolyásolja, a borjúhús iránti kereslet pedig mérséklődött az elmúlt időszakban. Ezalatt viszont a luxus bőrtermékek iránti kereslet továbbra is nő, ez pedig 20-30 százalékkal is megdobja az árakat. Ugyanakkor nem nagyon érné meg az Hermés-nek, hogy saját borjúkat neveljen, mivel azok értékének 80 százaléka a húsukban van, ráadásul általában tízből csak 1-2 állat bőre megfelelő táskakészítésre.
A francia luxuscégek felemásan teljesítettek eddig az idei évben, ugyanis az LVMH még mindig mínuszban tartózkodik, ellenben az Hermés már 10 százalék fölötti, míg a Kering közel 30 százalékos pluszban jár 2013-ban. Június végétől azonban egy általános emelkedő trend figyelhető meg a 3 cég részvényárfolyamában, amit a vállalatok jó gyorsjelentései is segítettek.