Egyre gazdagabbak az amerikai gazdagok

Harminc éve mélyül a szakadék szegények és gazdagok között Amerikában, de tavaly különösen elhúztak a legtehetősebbek. A válság az ő vagyonukat is megtépázta, de úgy tűnik, ez csak átmeneti volt.

Havonta 7,5 millió forintos adózás előtti jövedelem (évi 89 millió forint, 394 ezer dollár) – nagyjából itt húzódik az a határ, amelytől fölfelé szupergazdagnak számít valaki Amerikában, és azzal büszkélkedhet, hogy a legfelső 1 százalékhoz tartozik.

Ezt mutatják a legfrissebb statisztikai adatok, amelyekből az is kiderül, hogy a felső tíz százalékhoz is szép summát kell összegyűjteni: ebbe a körbe évi 114 ezer dollár, azaz közel 26 millió forintos éves (havi bő 2 milliós) kereset volt tavaly a belépő. (A jövedelembe a fizetést, a nyugdíjat, az osztalékot, és a különböző részvény- vagy más eszközök eladásából származó vagyont szokás beszámítani, de például a munkanélküli segélyt vagy más állami támogatást nem.)

Az elmúlt száz év amerikai adatainak a vizsgálata azonban még érdekesebb eredményeket mutat – ezeket a University of California, a Paris School of Economics és az Oxford University közgazdászainak friss kutatása alapján a CNBC foglalta össze.

Kiderült például az, hogy a ma legjobban kereső amerikaiak nem azok, akik óriási vagyonokat örököltek, és csupán hobbiból dolgozgatnak, hanem a "teljes állású" gazdagok, vagyis, akik tulajdonosként a saját vállalatukért, vagy alkalmazásban, de csúcsvezetőként kimagaslóan jól keresnek. Annyira jól, hogy tavaly a felső egy százalék jövedelme közel 20 százalékkal nőtt, miközben a 99 százalékot képviselő összes többi család vagyona csupán 1 százalékkal bővült.

Mélyül a szakadék

Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az amerikai társadalmat megosztó jövedelmi egyenlőtlenségek tavaly tovább nőttek, és tovább erősítették az immár 30 éves tendenciát. A jövedelmi szakadék a leggazdagabb 1 és az amerikai társadalom 99 százaléka között ma mélyebb, mint a 20. század elején volt, és jóval nagyobb, mint a második világháború után.

Csak tavaly a legtehetősebb amerikaiak majdnem 20 százalékát keresték meg az Egyesült Államokbeli családok összjövedelmének – hasonlóra utoljára 1928-ban volt példa, a nagy világgazdasági válság küszöbén. A felső tíz százalék pedig minden idők rekordját állította be azzal, hogy az amerikaiak által megkeresett összes tavalyi jövedelem 48,2 százaléka az ő bankszámlájukon landolt.

Pedig a 2007-ben kirobbant gazdasági válság a leggazdagabbakat is súlyosan érintette. Vagyonuk a részvényárak zuhanásával párhuzamosan több mint 36 százalékkal zsugorodott 2007 és 2009 között, míg a többi amerikai család csak 11,6 százalékot bukott. Azóta viszont, hogy az amerikai recesszió 2009 júniusában hivatalosan véget ért, az összvagyon gyarapodásának 95 százaléka a felső 1 százalékhoz vándorolt. Ők voltak ugyanis azok, akik a részvényeiken keresztül profitálni tudtak az ismét megugró vállalati nyereségekből és az emelkedő tőzsdei árfolyamokból.

Ez az arány a korábbi gazdasági kríziseket követően még sosem volt ilyen magas: az 1990-es évek gazdasági bővüléséből még csak a 45 százalékot, a 2001-es recessziót követő kilábalásból pedig a gyarapodás 65 százalékát fölözték le.

Gyenge szakszervezet, olcsó kínai munkaerő

A közgazdászok több tényezővel magyarázzák a már harminc éve mélyülő jövedelmi egyenlőtlenséget. Egyrészt az amerikai munkások sok ágazatban az olcsó kínai és más fejlődő államokbeli munkaerővel kénytelenek versenyezni, másrészt a rutinfeladatoknál sokszor már nincs is szükség az emberi munkára, mert a gépek, a technika dolgozik helyettük, harmadrészt pedig jelentősen visszaesett a szakszervezetek ereje. 1983-ban még az amerikai munkások 23,3 százalékának az érdekeit képviselte valamilyen szakszervezet, ma ez az arány 12,5 százalék.

Mindezek együtt komoly bércsökkenésben mutatkoztak meg, és ezért történhetett meg, hogy a vállalati profitok rekordmértékben járultak hozzá az amerikai GDP-hez, pedig annak növekedése még ma is szerény (2 százalék körüli), és a munkanélküliség is magas szinten ragadt (7,2 százalék). Ha pedig a vállalati profitok erős költségcsökkentéssel párhuzamosan nőnek, abból nem a mezei munkások, hanem a cégvezetők, illetve a topmenedzserek tudtak hasznot húzni.