Cégvezetők, porondra az érzelmekkel!

Akinek magas az érzelmi intelligenciája, erősebb kapcsolatokat tud kialakítani, hatékonyabban dolgozik, karriercéljai vannak, és tudja, hogyan érje el őket.

Ki elég intelligens érzelmileg? Aki önmagára ébredt, aki képes navigálni magát a világban, akiben erős az empátia, aki jól kezeli a kapcsolatait – hagyományosan ugyanis az EQ ebből a négy összetevőből áll. Aki tisztán látja önmagát, nagyobb eséllyel áll helyt a hétköznapi szituációkban, állampolgárként és fogyasztóként egyaránt, akár kifogásol egy szolgáltatást, akár beszorul a csúcsforgalomba. Akinek nagyon erős az empátiája, könnyedén jut olyan megoldásokra, amelyekben minden fél jól jár, és azt is el tudja intézni, hogy a kellemetlen helyzetekből minél kevesebbet, minél rövidebb idő alatt kelljen átélnie. Aki pedig cégvezető, annak minden viharos helyzetben kapóra jön a magas EQ, a tárgyalásokon épp úgy, mint egy szoros határidő esetén, de akkor is, ha nincs baj: tartalmasabb emberi kapcsolatokat épít ki, és jobban megerősíti önnön pozícióját. Az EQ minden további nélkül fejleszthető felnőtt korban is. De nem könyvekből, sem kurzuson. Kellenek hozzá társak, mert a helyzetek mindig az emberközi fronton jelentkeznek. Kell hozzá a folyamatos gyakorlás, és kell hozzá a tudat, hogy felelős vagyok a tetteimért, hogy el tudok számolni a döntéseimmel.

Nem a legokosabb emberek a legsikeresebbek, nem is ők élik a legteljesebb életet. Sok példát látni arra, hogy egy briliáns intellektus nem képes kifutni a formáját, mert amikor szociális közlekedésre kerül a sor, általában suta, rideg, elzárkózó, érthetetlenül nehezen kezelhető személyiség lép elő, aki aztán a közösségi lépésekre alig alkalmas, és hiába tesz zsebre fejben akárhány társaságot, együttműködésben problémás embernek számít. Az élet nehézségeit az győzi le a legsikeresebben, aki arányérzékkel és harmonikusan egyesíti magában a sokféle intelligenciát. Egy egyetemre valóban IQ-ból kerül be az ember. De azt, hogy miután felvették, a vizsgák előtt majd ne egye meg a stressz, már EQ-ból intézi.

Kiteszed a szíved?

Egy cég emberi viszonyai nagyon összetettek. A vezető legyen népszerű, de ne jobban, mint amilyen éleslátással és valamennyi fél számára kielégítően old meg konfliktust, motiválja az alkalmazottakat, és vesz fel új munkaerőt. Az például, hogy hogyan segítsünk magunkon stressz alatt, teljes egészében érzelmi intelligencia dolga, itt nem segít tíz év tapasztalat az atomkutatásban. Ha nem tudjuk kezelni, elég hamar számíthatunk fizikai problémákra: magas vérnyomás, gyengülő immunrendszer, keringési kockázatok, meddőség, idő előtti öregedés. A túlzott stressz nagyon megterheli a gondolkodást, blokkolja a kilátást: a stressz-sújtotta vezető rosszul olvassa a helyzeteket és az embereket, rosszul hall másokat, rosszul fejezi ki magát, nála tehát akadozik vagy félresiklik a kommunikáció. Aki stresszel, sebezhető, szorongó, depresszív. Ha nem érti meg és nem tudja mederben tartani az érzéseit, a saját hangulatingadozása áldozatává válik. Attól pedig, hogy nehezen alakít ki kapcsolatot, magányosnak, elszigeteltnek érzi magát. Aki viszont érti a saját érzelmeit, könnyebben megérti másokéit. Olajozottabban kommunikál, erősebb kapcsolatokat épít ki, a magánéletében épp úgy, mint a munkájában.

A legfontosabb feladat a gyors stresszcsökkentés. A cél elég egyértelmű: nyugalom, egyensúly, koncentráció, és akármi is legyen a kihívás, megtartani az irányítást – de hogyan? A stressz nagyon sokféleképpen tud jelentkezni és nyomást gyakorolni. Akit dühít, annak minél gyorsabban le kell higgadnia. Akit deprimál, pörögjön fel. A stressz azonnali enyhítésére nagyon megfelel, ha az egyik érzékszervünket erőteljesen lekötjük. Aki vizuális típus, azonnal rákereshet-ránézhet azokra a képekre, amelyek őt energetizálják, vagy egyszerűen csak amelyeket lélekemelőnek lát. Akinek a hallása érzékeny, arra nagyon jól hat a szélcsengő és egy szökőkút, vagy az eső neszei.

A nem verbális kommunikáció

A mondanivaló nem ér véget a mondatokkal. Amit mondunk, bőven kiegészíti az, amit nem mondunk: a gesztusaink, a póz, amelyben ülünk, a testtartásunk, a beszéd sebessége, hangereje, az, hogy milyen közel állunk ahhoz, akihez szólunk, a szemébe nézünk-e. Egy hallgatóságot nem lehet hosszan lebilincselni rendezetlen, zavaró, vagy ijesztő testbeszéddel, és nagyon fontos, hogy a másik oldal metakommunikatív jeleivel is tisztába jöjjünk. A testbeszéd akkor is mond valamit, amikor a hang éppen hallgat. „De igen, köszönöm, minden rendben velem” – ha ezt összeszorított foggal, feszes hangon, látványosan másik irányba nézve hajtogatjuk, még az is az ellenkezőjéről lesz meggyőződve, akivel együtt nőttünk fel, és minden szavunkat elhiszi. A nem verbális kommunikációval érdeklődést, bizalmat, izgalmat, kapcsolatvágyat lehet ébreszteni, de félelmet, zavart, bizalmatlanságot és érdektelenséget épp ily könnyen. Nézzünk tehát mindig a beszélgetőtársunk szemébe, fókuszáljunk rá, és figyeljünk oda, mit sugallnak az arckifejezései, a hangszíne, a mozdulatai, az érintései, a beszélgetés ritmusa.

A fejlett érzelmi intelligencia mindenkit gazdaggá tesz Forrás: EyePress

A konfliktusokat igyekezzünk úgy megoldani, hogy mindenkiben jóérzés maradjon

Egy nagyon fontos premissza: nem a konfliktus önmagában a probléma. Amikor arra koncentrálunk, hogy ki ne pattanjon a feszültség, mert a rideg, üres látszat legalább nem felkavaró, szemben a nem teljesen egyező nézetek ütköztetésével, az az igazán torz megoldások melegágya. A legforróbb ellenszenv, a legvadabb ellenségeskedés csúcsformában sem képes megközelíteni azokat a bajokat, amelyek a mesterségesen kierőszakolt harmóniából származnak. A konfliktuskerülő viselkedésnél semmi sem gerjeszt mélyebb konfliktust.

Ahol ember van, ott társas kapcsolat is van, ahol pedig viszonyok alakulnak ki, ott lesz összezördülés is. Inkább ennek hiánya volna a különös. Két különböző személynek, csoportnak, félnek, üzlettársnak nem lehet minden pillanatban azonos a véleménye, nem egyezhetnek folyton az érdekei, az elvárásai, az igényei. De ez nem aggasztó jel. Az egészséges, épületes konfliktusmegoldás a bizalmat erősíti. Ha el tudunk szakadni a legendától, miszerint két ember közt a hangos szó rosszabb, mint mínusz húszban negyven perce várni a hatos villamost, rengeteg meglepetésben lehet részünk. A felnőtt, rendezett, normális vitakultúra a világ legkreatívabb társasjátékai közé tartozik, és rendkívül gazdaggá tudja tenni a résztvevőket. Az érvekkel operáló, a másikat a különbözés ellenére láthatólag megbecsülő, személyes piszkálódás helyett mindvégig a vita tárgyára koncentráló megbeszélés mindenkit felszabadít, senkit nem nyomorít meg, a végén megoldódik egy probléma, a felek pedig úgy hagyják el a terepet, hogy jobban ismerik, és esetleg jobban is kedvelik önmagukat és egymást.

Van helye

Az öröm, a humor, a nevetés, a játék a természet patikájának legnépszerűbb termékei. Aki képes játékosan kommunikálni, képes más szögből nézni a nehézségeket. Aki képes ellazulni, nagyobb eséllyel talál magában annyi leleményt, amennyivel a problémáit meg tudja oldani. Úgy is mondhatnánk, a hatékony munkával váltakozó lazítás kötelező, és ez ércbe vésett, merev szabály. Ne is próbáljuk meg kijátszani.