Szinte idilli módon telnek a kellemes őszi napok itt Washingtonban. A várost átszelő Rock Creek Park már a déli órákban tele van kocogókkal. A vegyes - fehér, fekete, latin - lakosságáról ismert Columbia Heights nevű városrész központjában késő délután fúvós utcazenészek szórakoztatják a járókelőket. A felkapott U utcai környéken pedig az esti órákban megtelnek az éttermek, és a járdákat ellepik a jógamatraccal a vállukon és iPhone-fülhallgatókkal a fülükben sétáló fiatal nők.
Láthatóan nem igazán foglalkoztatott senkit az, hogy közben a város szívében egy drámai, és az egész világ számára jelentőséggel bíró politikai játszma zajlott az elmúlt napokban. Ha az amerikai törvényhozás nem emelte volna fel az úgynevezett adósságplafont, akkor az Egyesült Államok rövid időn belül fizetésképtelenné vált volna. Közgazdászok szerint ennek katasztrofális következményei lettek volna nemcsak az amerikai lakosságra, hanem a teljes világgazdaságra.
Szerda este az utolsó pillanatokban sikerült elkerülni a csődhelyzet veszélyét. A szenátusban megegyezés született az adósságplafon felemeléséről, majd ezt a képviselőház is megerősítette, Barack Obama elnök pedig már korábban jelezte, hogy alá fogja írni a jogszabályt. Ez a törvényhozás két házának jóváhagyását követően nem sokkal, magyar idő szerint csütörtök hajnalban meg is történt.
A megállapodás azonban csak ideiglenes, és néhány hónap múlva ismét felmerülhet a fizetésképtelenség veszélye.
Az egész válsághelyzet abból fakadt, hogy az Egyesült Államokban nincs központi hatalmi erő. A legtöbb kormányzati hivatal ugyan az elnök irányítása alatt működik, de az intézmények költségvetését a kongresszusnak hívott törvényhozás hagyja jóvá. Maga a kongresszus is két részből áll, az egyik a képviselőház, a másik a szenátus. Ezek így együtt hárman látják el a főbb kormányzati funkciókat, ezt azonban jelentősen megbonyolíthatja az, ha ez a három szereplő különböző politikai oldalhoz tartozik, és nem képes megegyezni egymással.
Ez a helyzet most is. A Fehér Házat a demokrata Obama irányítja, és a párttársai vannak többségben a szenátusban is, a képviselőházat viszont a republikánusok uralják. A csődközeli helyzet épp azért alakult ki, mert a két oldal között talán minden korábbinál jobban elmérgesedett a viszony.
A közvetlen előzmény az volt, hogy több keményvonalas konzervatív republikánus még hónapokkal ezelőtt előállt azzal a javaslattal, hogy a törvényhozás csak akkor szavazza meg a kormányzati intézmények finanszírozását, ha cserébe megvonják az állami forrásokat a most induló egészségügyi reformtól. Ennek a törvénynek az a célja, hogy megpróbálja általánossá tenni az egészségbiztosítást, a republikánusok szerint azonban ez egy durva és költséges megsértése az amerikaiak szabadságának. (A reform előírja, hogy szinte mindenkinek kötelező biztosítást kötnie, és ha valaki nem teszi, akkor büntetést kell fizetnie.)
A 2010-ben elfogadott törvény volt ugyanakkor az Obama-kormányzat eddig legnagyobb vívmánya, amelynek alkotmányosságát tavaly megerősítette a legfelsőbb bíróság is. Így nem volt meglepő, hogy a demokraták alapállása az volt, hogy semmiképp nem fogják teljesíteni a republikánusok követelését.
Az első ütközet bő két héttel ezelőtt zajlott le. A törvényhozásnak október elsejéig kellett volna megszavaznia a kormányzati intézmények finanszírozásáról szóló törvényt, de mivel ez nem történt meg, a hivatalok többsége leállt. Nyolcszázezer állami dolgozót küldtek haza kényszerszabadságra, bezártak a nemzeti parkok, és - nem kis felháborodást keltve - leállt a betegek fogadása egyes kísérleti rákkezelésekre is. Hasonló kormányzati leállásra 17 éve nem volt példa.
A két politikai oldal számára ugyanakkor nem volt megállás, ők már készültek a következő összecsapásra. Az amerikai pénzügyminisztérium hetekkel korábban közölte, hogy október 17-én eléri az ország az adósságplafont, és ha a kongresszus nem emeli fel, akkor az Egyesült Államok kormánya rövid időn belül fizetésképtelenné válik. A befolyó adóbevételekből ugyan fedezni tudják a kiadások egy részét, de néhány napon belül gondok támadnának a hivatali költségek, a nyugdíjak vagy éppen a külföldi hitelek törlesztésében. Ez súlyos csapást jelentene az Egyesült Államok hitelképességére, és általában a gazdaságra is. Márpedig ha az amerikai gazdaság lelassul, azt az egész világ meg fogja érezni.
A republikánusok kezdetben tartották magukat ahhoz, hogy a plafon felemeléséhez is csak akkor járulnak hozzá, ha a demokraták engedményeket tesznek az egészségügyi reformmal kapcsolatban. Amikor látták, hogy ez nem megy, akkor előálltak azzal, hogy általános költségvetési kérdésekről akarnak tárgyalni. A demokraták - élen Obamával - ugyanakkor kitartottak amellett, hogy bármiféle egyeztetés csak az adósságplafon felemelése és a kormányzati hivatalok újraindítása után következhet.
"Ha most tárgyalni kezdesz azokkal, akik a csődhelyzettel fenyegetnek, akkor ez újra és újra meg fog történni" - magyarázta egy múlt heti fórumon Gene Sperling, az elnök gazdasági tanácsadója. Sperling szerint Obama azért olyan makacs, mert azt gondolja, hogy ha most enged a republikánusoknak, akkor az egész ország kormányozhatósága kerül veszélybe, mert a politikai ellenfelek zsarolásra fogják használni a költségvetési határidőket.
A demokraták kitartása eredményesnek bizonyult. A republikánusok kénytelenek voltak szembesülni a számukra egyre borúsabb képet mutató közvélemény-kutatásokkal. Ezekből kiderült, hogy a lakosság elsősorban őket tartja felelősnek a kialakult válsághelyzetért, ráadásul az elégedetlenek aránya szinte napról napra nőtt. A Washington Post és az ABC News e heti felmérése szerint az amerikaiak közel háromnegyede (74 százalék) helyteleníti a republikánusok eljárását, míg két héttel ezelőtt még csak 63 százalék volt ezen a véleményen. A kutatásokból kiderült, hogy a többség elégedetlen a törvényhozási demokratákkal és Obamával is, de közel sem ekkora arányban.
A szerda este megszavazott javaslat csak viszonylag rövid időre jelent megoldást. A jogszabály értelmében az adósságplafont felemelik február 7-ig, a kormány finanszírozását pedig január közepéig biztosítják. Közben felállítanak egy bizottságot, amely megpróbál majd megoldást keresni az általánosabb költségvetési problémákra, például arra, hogy változtassanak-e azon az idén tavasszal hatályba lépett megszorító csomagon, amely válogatás nélkül rendelt el kiadáscsökkentést minden kormányzati hivatalnál.
Hasonló tárgyalásos megoldással már korábban is próbálkozott a két oldal, de nem jutottak eredményre. Mindig ugyanoda lyukadtak ki: a republikánusok drasztikus kiadáscsökkentést akarnak a szerintük túl nagyra nőtt kormány megfékezése érdekében, a demokraták szerint viszont a költségvetési egyensúlyt legalább részben az adóbevételek növelésével kellene elérni.
Így könnyen lehet, hogy a néhány hónap múlva elérkező újabb határidők előtt a mostanihoz hasonló drámák helyszíne lesz Washington. Bár igaz, hogy ennek lehetőségét gyengíti az, hogy a republikánusok valószínűleg rájöttek, ilyen gyengén kidolgozott stratégiával még egyszer nem vonulhatnak csatába. A vereséget nyíltan elismerte a legmagasabb rangú republikánus politikus, a képviselőházat vezető John Boehner is: "A jó harcot vívtuk, csak egyszerűen nem győztünk."