Fanyalogva ízlelgetik Orbán ötletét

A miniszterelnök szeretné megadóztatni a luxuscikkeket, a Nemzetgazdasági Minisztériumban azonban nem lelkesednek az ötletért, mert az új adó akár visszafelé is elsülhet, és bevezetni sem lenne egyszerű. Másfél évszázaddal ezelőtt a cseléd, a tekeasztal, a ló és a díszmadár után kellett fényűzési adót fizetni, a rendszerváltás után a szocialista kormányok próbálkoztak sikertelenül a vagyonadóval, ami ellen akkoriban a Fidesz is tiltakozott. 

Orbán Viktor már vagy két éve dédelgeti, és nemrégiben ismét bedobta a köztudatba a 30-35 százalékos luxusadó ötletét. Az alapkoncepció szerint ekkora áfa terhelné a valamilyen kritérium alapján luxusterméknek minősülő tárgyakat. Eddig azért akadt el az ügy, mert az uniós szabályok maximum három adókulcs fenntartását teszik lehetővé az áfamentes szolgáltatásokon (pénzügyi szolgáltatás, oktatás) kívül. Magyarországon már van három áfakulcs (5, 18 és a kivételesen magasnak számító 27 százalék), így a luxusadót az áfarendszerbe nem lehet beilleszteni.

A miniszterelnök ennek ellenére világossá tette a másfél héttel ezelőtti rádiónyilatkoztában: nagyon szeretné, ha lenne egy ilyen adó. A megoldás az lehet, hogy a kormány nem az áfát piszkálja, hanem egy hasonló, szintén forgalmi jellegű adót talál ki. Az elképzelések szerint 8 százalék lenne a luxusadó, amit egyszer, az üzletben történő vásárláskor kellene felszámítani. Így jönne ki a 35 százalékos végső adóteher a 27 százalékos áfa és a 8 százalékos luxusadó összegeként.

Nagy kérdés, hogy mely termékek, szolgáltatások kerüljenek a luxusadó alá. Kormányzati illetékesek - a miniszterelnökön kívül például a nemzetgazdasági miniszter - példaként említették a nagy értékű autókat, ékszereket, parfümöket, szőrméket. Ugyanakkor az is nagy fejtörést okozhat, hogyan lehet igazságosan meghatározni az adó értékhatárát, vagy azt, hogy mire vessék majd ki az adót, hiszen adott esetben egy pár cipő, egy berendezési tárgy, egy arckrém és még számtalan egyéb cikk is kerülhet annyiba, mint a szőrme vagy a parfüm, ám a konkrét tervekről egyelőre semmit nem sikerült megtudnunk. A kormány a keddi ülésén foglalkozott a kérdéssel, de a miniszterek nem jutottak dűlőre.

Értesülésünk szerint azonban luxusadó ötletét a Nemzetgazdasági Minisztériumban nem övezi nagy lelkesedés. A szaktárcánál látják a dilemmát, hogy míg a konyhára nem sokat hozna, fennáll a veszélye, hogy a luxuscikkekből származó egyéb adóbevetélek egy része kiesne a magyar költségvetésből.

A luxusadóval - a most is EU-bajnok áfával együtt - ugyanis nőne az árkülönbség a Magyarországon és a környező országokban megvásárolható termékek között, így még inkább megérné a bevásárlóturizmus, hiszen még a benzinköltséget is bőven behozná, ha a karácsonyi ajándéknak szánt ékszert és parfümöt Szlovákiában venné meg a magyar vásárló.

Úgy tudjuk, számítások szerint maximum 10-20 milliárd forint jöhet be a luxusadóból, ezért a kormánynak kétszer is érdemes meggondolnia, hogy ezért megéri-e bevezetni. A politikai üzenet megítélése sem egyszerű: ugyan lehet a lépést úgy kommunikálni, hogy a gazdagok fizessenek, de úgy is, hogy egy újabb, ki tudja hányadik új adót (ebben a ciklusban jött be többek között bank-, kiskereskedelmi, telekom- és telefon-, csipsz-, végkielégítés-, közműadó, élelmiszer-felügyeleti díj) vezet be az Orbán-kormány.

Volt már ilyen

Bő százötven évvel ezelőtt már volt Magyarországon a mostani luxusadónak megfelelő pénzbeszedés. Az 1850-es adóreform keretében vezették be a fényűzési adót, amit a cselédtartás, a kocsi- és lótartás, a tekeasztalok és a játéktermek után róttak ki. 1920-ban újrafazonírozták a fényűzési adót. Csaknem háromtucat fajta tárgy után kellett fizetni, jellemzően gyöngyök, drágakövek, nemesfémek, szobrok, fából, kőből, csontból faragott tükör- és képkeretek, hangszerek, csipkéből, szőrméből, selyemből készült ruhák, lakkcipők, utazóládák, kézi lőfegyverek, lovak, cukrászipari termékek, díszmadarak, személyszállításra alkalmas motoros járművek után.

A közelmúltban is voltak hasonló kísérletek. 2006 elején adót vetettek ki a magánszemély tulajdonában álló,100 millió forint feletti értékű ingatlanokra, az adó a 100 millió forint feletti érték fél százaléka volt. Az akkori elképzelések szerint ez a négymillió darab lakásból mintegy tízezer lakást és ezer üdülőt érintett volna, az Alkotmánybíróság azonban alkotmányellenesnek találta az intézkedést, és 2008 december közepével megsemmisítette. Érdemi bevétel nem származott az adóból (nagyon szűk volt az adóztatott tárgyak köre), évente összesen egymilliárd forinttal gazdagodtak az önkormányzatok.

Luxusadónak lehet tekinteni a 2010 elején bevezetett nagy értékű vagyontárgyak adóját is. Alapvetően általános ingatlanadó volt (a 30 millió forintnál értékesebb ingatlanokat adóztatták meg), de a repülők, helikopterek, hajók, motorcsónakok, más vízi és légi járművek és a nagy teljesítményű (125 kilowatt teljesítmény feletti) autók után is kellett fizetni. Pontosabban kellett volna, mert az Alkotmánybíróság az ingatlanokra vonatkozó részt annak hatályba lépése után nem sokkal - 2010 februárjában, még az első bevallási határidő előtt - eltörölte, a parlament pedig nem sokra rá a többi vagyontárgy utáni adót is visszavonta.

A Fidesz ellenezte

A 2006-os luxusadót (ami igazából csak ingatlanadó volt) ugyan támadta a Fidesz, bár nagy csinnadrattát nem csinált hozzá, legfeljebb Gyurcsány Ferenc háza előtt tartottak sajtótájékoztatót.

Még ellenzékben, de a választások nagy esélyeseként, 2010-ben már sokkal határozottabban mondták, hogy ha kormányra kerülnek, eltörlik a 2010 elején életbe lépett vagyonadót. (Erre nem volt szükség, mert részben az AB, részben a szocialista kormány eltörölte, visszavonta a választások előtt.)

A Fidesz a saját emberén, a párt lakásügyi szakpolitikusán is megtorolta, hogy a hivatalos kommunikációtól eltérő módon nyilatkozott. Mádi László bűne az volt, hogy bár az ingatlanadó eltörlése mellett kampányolt, egy szakmai rendezvényen azt mondta: a későbbiekben egy átgondolt rendszernek lenne létjogosultsága Magyarországon. Mádit a párt azonnal visszahívta a képviselőjelöltségről, és azóta eltűnt az országos pártpolitikából.