Rogán Antal nem enged a havi két ingyenes készpénzfelvételből (és péntek reggeli interjújában Orbán Viktor kormányfő is kijelentette, hogy lesz ilyen - a szerk.), előbb-utóbb ebből törvény lesz. Kiszámolták már, hogy ez mit jelent az OTP-nek, és mi lesz ennek a következménye a banki ügyfelekre nézve?
Ha ez megvalósul, akkor szinte biztos vagyok benne, hogy az így kieső bevételünket kompenzálnunk kell, magyarul más díjak, például a folyószámlák díjai emelkednének. Nem tehetünk mást, mert az ATM-hálózat fenntartása csak az OTP-nek 7-8 milliárd forintba kerül évente. Igaz, hogy nekünk van a legtöbb automatánk az országban, és persze, ha ezt előre tudtuk volna, akkor nem telepítettünk volna 2000 ATM-et, de hát ez van, ha kiszámíthatatlan a gazdaságpolitika.
A lépés egyébként a többi bankot is nagyon érzékenyen érinti, hiszen minden nagybanknál milliárdos költségei vannak az ATM-hálózatnak, és közülük sokan már évek óta veszteségesek. Ha a bevételkiesést lenyelnénk, azzal korlátoznánk a növekedési lehetőségeinket, vagy lassítanánk a szolgáltatások fejlesztését.
A szándék ráadásul azért is káros, mert a készpénzhasználat irányába terelné a forgalmat, ezzel pedig a feketegazdaságot erősítené, ami senkinek sem érdeke. Ehelyett inkább a kártyás vásárlásokat kellene olcsóbbá tenni, hiszen a tranzakciós illeték bevezetésekor is ez volt az irány. (Az Origo birtokába jutott jövő évi adótervezet szerint ezt a Nemzetgazdasági Minisztérium is így látja. - a szerk.)
A bankok tavasszal is panaszkodtak, amikor Matolcsy György elindította a jegybank növekedési hitelprogramját. Azt mondták, hogy 2,5 százalékos felárral nem lehet majd hitelezni a vállalkozásokat, de végül kimerítették a teljes hitelkeretet, sőt folytatni is akarták. Ha ilyen kamatfelárral mégis vannak hitelezhető cégek, akkor miért nem lehettek már korábban olcsóbbak a kölcsönök?
Korábban is adtunk 2,5 százalékos felárral hitelt, csak akkor egy magasabb forrásköltségre, például a betéti kamatra rakódott rá a mi marzsunk. Mi magunk is drágábban jutottunk forráshoz, legyen szó deviza- vagy forinthitelről, és arra tettük a kockázatunkat, a működésünket és a profitunkat biztosító marzsot, most pedig az MNB-től kapott 0 százalékos kölcsönre. De a felár sosem egységes. A kisvállalkozásoknál általában kevés a 2,5 százalék, de a nagyobb cégeknél, a jó ügyfeleknél elég. Lehet, hogy a bankok az elején panaszkodtak, de van egy vállalati réteg, amelyiknél ki lehet jönni a 2,5 százalékos felárból. Az OTP ezen a programon nyert, több tucat ügyfelet szereztünk meg.
Október 1-jén elindult a második felvonás, immár egy jóval nagyobb keretösszeggel, 2000 milliárd forinttal. Vannak elemzések, amelyek szerint ez már több kárt okoz, mint amennyi hasznot. Ön hogy látja?
Nehéz előre megmondani a program hatását, mert még az első részét sem értékelte ki senki. Azt lehet látni, hogy beruházásélénkítő hatása lesz a programnak, személyesen hozzám is már sok hitelérdeklődés jutott el. Van néhány iparág, amelyben az olcsó forrás nagyon sokat számít, ilyen például az ingatlanpiac.
Kockázatot jelent viszont, hogy a korábbi devizahitelek visszafizetése miatt legalább pár milliárd euróval csökkenni fog a devizatartalék. Ha ezzel párhuzamosan a lakossági hiteleket is egyszerre forintosítanák, az már drasztikusan csökkentené a devizatartalékot, és nagy bizonytalanságot okozna. Szintén kissé negatív, de legalább nem veszélyes hatása lehet a programnak, ha felesleges likviditást teremt, és így a cégek beruházás helyett állampapírban vagy más pénzügyi befektetésekben helyezik el az így szerzett pénz egy részét. Nem biztos, hogy ezt ki lehet szűrni.
Az is nagy kérdés, hogy ki lehet-e helyezni 2000 milliárd forintot. Ez nagyon sok ahhoz képest, hogy ma a nem pénzügyi vállalatok teljes hitelállománya 6700-6800 milliárd forint, összehasonlításképpen a 2008-as válság kirobbanásakor volt a csúcs 8000 milliárd forinttal. Sok pénzről van tehát szó, ennyit csak úgy lehet a piacra dobni, hogyha minden bank aktívan részt vesz a programban. Sokan viszont a veszteségeikkel vannak elfoglalva, és a tőkehelyzetük nem teszi lehetővé, hogy igazán aktívak legyenek.
Összességében akkor ez egy jó program? Jó, hogy a Matolcsy György vezette MNB elindította, és megtehette volna már korábban a Simor András vezette jegybank is?
A jelenlegi tudásom szerint összességében jónak és hasznosnak gondolom ezt a programot, bár jobb lett volna, ha a második részét azt követően indítják el, ha már látjuk az első hatását. A jegybank helyében előbb kiértékeltem volna a tapasztalatokat, és nem nulla kamattal adnám a hitelt. Ez ugyanis hosszabb távon nagyon megterhelheti az államháztartást.
Ha a világgazdasági helyzet elromlik, ha nem lesz akkora pénzbőség a világban, mint most, akkor az MNB akár radikális kamatemelésre is kényszerülhet. Ebben az esetben komoly veszteségei keletkezhetnek a nulla százalékos hitelprogramon, ami végső soron az államháztartás veszteségét növeli. Ennek pedig az lehet a következménye, hogy a kamatdöntéseknél bejön egy káros szempont, hiszen a monetáris tanácsnak azt is mérlegelnie kell, hogy minél jobban emeli a kamatot, annál nagyobb veszteséget okoz az államnak.
A hitelezésre viszont jó hatással lehet a program, de ez önmagában még kevés a gazdaság élénkítéséhez. Ahhoz sokkal kiszámíthatóbb gazdaságpolitika is kell, olyan, amikor nem arra kell folyton figyelni, hogy milyen új adók és hatósági árkorlátozások jönnek.
Vannak olyan ágazatok, amelyek biztosan nem kapnak az olcsó hitelből?
Olyanok nincsenek, amelyeket egyből kizártunk volna, de olyanok vannak, akiket nem preferálunk. Nem keressük például az új ingatlanfejlesztéseket, mint hitelezési célpontot. A megvalósult és már működő ingatlanokat ugyanakkor szívesen megvizsgáljuk.
Piaci pletykák szerint minden bank megkapta a VIP-listát, rajta a baráti cégekkel, amelyeket mindenképpen hitelezni kell. Az OTP kapott ilyet?
Nézze, én, mint az üzletág vezetője, őszintén mondhatom, hogy nem találkoztam ilyennel. Semmilyen protekciós listát nem kaptunk.
Ultimátumot viszont kaptak: ha november 1-jéig nem oldják meg a devizahitelesek problémáját, majd a kormány lép. Félnek az új mentőcsomagtól?
Nem a félelem a jó szó. Bizonytalanság van, mert nem tudjuk, hogy milyen veszteségekkel kell számolnunk. Jobb lenne minél gyorsabban lezárni az egész dolgot a kormány, az MNB és a bankszövetség bevonásával. A bankszövetség javaslata egyébként azokat célozza, akiknek valóban szükségük van a segítségre, mert még egy végtörlesztéshez hasonló megoldásra biztosan nincs szükség. Az pont azoknak nyújtott könnyebbséget, akik tudtak és akartak is fizetni, tehát nem volt szükségük segítségre. A ténylegesen bajba került hitelesekkel kellene többet foglalkozni, még akkor is, ha a probléma a sajtóban túl nagyra van fújva. Nincs annyi bedőlt hitel ugyanis, mint amennyit sokan feltételeznek. Ha kinézünk az ablakon, minden száz lakás közül egyen van bukott devizaalapú lakáshitel. (36 ezer devizaalapú lakáshitel-szerződés van 90 napon túli csúszásban a durván 4,4 milliós teljes hazai lakásállományhoz képest. - A szerk.)
Néhány OTP-s leánybanknál az itthoninál sokkal rosszabb a helyzet: Szerbiában 50, Montenegróban 40, Ukrajnában 30 százalék fölött van a bedőlt hitelek aránya az ottani OTP portfóliójában.
Szerbiában nem a lakossági üzletágon szenvedtünk nagy veszteséget, ott a vállalati portfólió romlott jelentősen a válság hatására. Montenegróban a helyi politika is nehezítette a dolgunkat, de nem arról van szó, hogy a lakosság tömegesen ne fizette volna vissza a kölcsönöket. Ukrajnában a válság nagyon megütötte a vállalati szektort, a hrivnya 60 százalékkal leértékelődött, és a lakossági jövedelmek is estek, de a magyarországihoz hasonló mozgalmakkal ott sem találkoztunk. Olyan hangulat sehol máshol nem alakult ki, hogy az emberek azt éreznék, a kölcsönt nem kell visszafizetniük.
Megbánták bármelyik tranzakciójukat? Eladnák valamelyik bankjukat, ha lenne vevő?
Nyilván van az a pénz, amiért eladnánk valamit, és nyilván van, ahol jobbat lehetett volna venni. De, hogy az egész terjeszkedési politika helyes volt, azt szerintem ma is így gondolja mindenki a vezetésében, és talán a piacon is.
Februárban azt nyilatkozta, egy éven belül új akvizíciót jelenthetnek be. Lesz bejelentés?
Mindig vannak célpontok, de óvatosak vagyunk, az eladók pedig túl optimisták a saját bankjukat illetően. Igazából kevés a jó célpont, ami nem kíván jelentős finanszírozást, jó az ügyfélköre, nyereséges, és az eladó is hajlandó jó áron eladni. Szigorúbbak lettünk a válság során, de ha veszünk valamit, az nagyon jó lesz.
Többször voltak Vietnamban. Ott is lesz OTP?
A kollégáim valóban jártak ott kétszer, és én is voltam egyszer, nézzük a lehetőségeket. Vietnam több szempontból is érdekes számunkra, például korábban több ezer diákjuk tanult nálunk, emiatt nagyon pozitívan állnak hozzánk. A piac mérete is jó, a mi mércénkkel könnyen kezelhető, és mindez Kelet-Ázsiában, ahol nagyobb növekedési lehetőséget látunk.
Keleti nyitás?
Ez egy kicsit más, mint a kormány politikája. Ez inkább távol-keleti nyitás, ázsiai célpontkeresés, mert a magyarországihoz képest sokkal gyorsabb ott a fejlődés.
Mindeközben a hazai piacon Orbán Viktor 50 százalékban magyar tulajdonú bankrendszerről álmodik. A tőzsdén jegyzett, sok külföldi részvényessel bíró OTP egyáltalán magyar bank?
Az OTP-t mindenképpen magyarnak kell tekinteni. Magyarországon van a központja, nincs egyetlen külföldi stratégiai befektetője sem, magyar irányítással, magyar vezetőkkel működik, Budapesten születnek a meghatározó döntések.
A magyar dominanciájú bankrendszer logikájába illik a takarékszövetkezetek erősítése is. Az OTP-re mennyire veszélyesek a takarékszövetkezetek?
Amennyiben versenysemleges marad a környezet, és lakossági, vállalati vagy önkormányzati ügyfeleket mesterségesen nem terelnek át a takarékszövetkezetekhez, akkor nem hátrányos, sőt az átalakítás alatt talán még új ügyfeleket is tudunk szerezni. Az OTP a 90-es években is versenyképes tudott maradni a sok bejövő külföldi bankkal szemben. Ez tehát önmagában nem fenyegetettség. Lesz egy megerősödő szereplő, de ha versenysemleges marad a piac, akkor a takarékszövetkezetek sem veszélyesebbek a többi versenytársnál.
Ha viszont bármilyen intézkedéssel torzulna a verseny, az káros lépésnek tekinthető, de nem az OTP Bank, hanem az egész bankszektor és a piaci verseny tisztasága szempontjából. Azaz, ha sérül a verseny, az a szolgáltatások minőségén és árán is meg fog látszódni.
Sokat hangsúlyozza a versenyt, a versenysemlegesség szerepét. Volt már olyan rémálma, hogy az OTP-t egyszer csak államosítják?
Nem volt még ilyen álmom, de ennek amúgy sincs semmi alapja. Államosítani a világon mindenütt bajban lévő bankokat szoktak. Az OTP tőkemegfelelési mutatója 20 százalék körüli, a céltartalék-fedezettség régiós mértékkel különösen magas, likvidek, és Európa harmadik legstabilabb bankja vagyunk. Semmi oka nem lehetne az államosításnak.