Az APEH szupercsapata volt, a NAV hullája lett

Csak hat évig maradt életben az adóhatóság elitegysége, amelyet a legdurvább csalások ellen hoztak létre. Az irigység sorvasztotta el, vagy eleve nem is volt szükség egy ilyen kivételezett csapatra?

A séma ismerős. A több megyében is telephellyel rendelkező cégek bonyolult hálózatot alkotnak. Gabonával kereskednek, de csak papíron utaztatják át a szlovák vagy a román határon. A láncolaton keresztül eljut ugyan az élelmiszer az áruházak polcaira, de az áfa közben eltűnik az egyik cégnél, amely aztán szépen felszívódik.

Horváth András, az adóhivatal egykori munkatársa szerint szervezett bűnözői csoportok így tüntetnek el esetenként akár milliárdokat, az államot, az adófizetőket pedig évente ezer milliárd forintnál is nagyobb összeggel meglopják. Volt az adóhatóságnak az ilyen ügyeskedés ellen felállított szakosított csapata, amely tavaly év végén megszűnt. Mai és egykori adóhivatali dolgozókkal folytatott háttérbeszélgetésekkel jártunk utána annak, hogy kik voltak ők, és miért nincsenek már.

Nehéztüzérség könnyűlovasság támogatásával

Áfacsalás, céghálózatok korábban is voltak, de az Európai Unióhoz történt 2004. májusi csatlakozás hirtelen ugrásszerűen megnőtt az áruk EU-n belüli, de országhatárokon át történő utaztatása és az így elkövetett áfacsalás. A csalásra specializálódottak azt használták és használják ki, hogy az EU-ban nincsenek belső határok. Szlovákia felé 2004 májusa óta az országhatárokon nincs ellenőrzés, nem állítják meg a kamionokat, hogy átvizsgálják, regisztrálják őket. Románia esetében 2007 elejétől ez a helyzet, ők akkor csatlakoztak az EU-hoz.

Magyarország a 2006-os parlamenti választások után reagált a megszaporodott, határokon átnyúló áfacsalásokra. 2007-ben az akkor még Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak (APEH) hívott szervezet egy nagyobb átalakítás keretében kapott egy addig nem létező eszközt. Megalakult a Kiemelt Adózók Igazgatósága (KAIG), és törvényben megteremtették a központosított ellenőrzés jogintézményét.

Ezzel az volt a céljuk, hogy enyhítsenek az adóhatóság lassúságán, körülményességén. Addig úgy volt összerakva az APEH, hogy ha az egyik megyei igazgatóság ellenőrzött egy céget, amelynek a másik megyében levő partnerét is gyanúsnak találta, akkor írnia kellett egy kérvényt az adóhivatal elnökének, hogy engedélyezze a másik megyében levő cég ellenőrzését. A jóváhagyás egy-két hétig is elhúzódhatott, és akár arra is szükség lehetett, hogy elmenjenek az ország másik felébe, vagy onnan rendeljék be a cég ügyvezetőjét, könyvelőjét – mindezt pedig annyiszor el kellett játszani, ahány megyében talált gyanúsnak tűnő, az elsőként vizsgált céggel kapcsolatba kerülő vállalkozást az adóellenőr.

De nem a hivatali utak betartása okozta a legnagyobb problémát. Az áfacsalók keresztül-kasul szelték az országot, bonyolult céghálózatokat hoztak létre, amelyeknek jellemzően volt külföldre leágazása, őket pedig a megyei adóellenőrök próbálták fülön csípni. Magának a többtucatnyi vállalkozást magában foglaló cégláncolatnak a felrajzolása, kibogozása sem egy egyszerű munka, az egyszerre 30-50 folyamatban levő üggyel leterhelt megyei adóellenőröknek pedig különösen nem. (Ennyi folyamatban levő ügy ma is általános a megyéknél, mondták az Origónak háttérben nyilatkozó adóhivatali dolgozók.)

Irigyek voltak az elitegységre

Ezért született az a terv, hogy létrehozzák az országos illetékességű Központosított Ellenőrzési Szakterületet (KESZ) a Kiemelt Adózók Igazgatóságán belül. A megyei szinten nehezen megemészthető, fogósabb ügyeket ide tolták. Központosított ellenőrzést azonban nem csak a KESZ végezhetett, volt joguk erre a megyei igazgatóságoknak is. A megyék elvileg megkérhették a KESZ-t, hogy bármelyik láncolatos ügyet vegye át tőlük, azonban az lett a jellemző, hogy csak azokat adták át, amelyekhez nem fűlött a megyei igazgatóság foga, míg az egyszerűbbnek tűnő, könnyebben felgöngyölíthető áfacsalásos eseteket a megyék megtartották. Az Adó FBI-ként is elhíresült KESZ pedig nem válogatott, átvette az ügyeket szinte kivétel nélkül, mert igazolnia kellett a létjogosultságát.

A magát az APEH elitegységének mondó KESZ-hez olyan ügyek kerültek tömegével, ahol a hosszú lánc valamelyik tagja felszívódott, fantomizálódott, és sokszor előfordult az is, hogy nem friss esetek maradtak erre a csapatra, hanem az ötéves elévülési idő vége előtt nem sokkal kaptak meg egy ügyet. Ennek részben a szervezeten belüli irigység volt az oka, állította az Origónak több olyan mai és egykori adóhivatali munkatárs, akik kívülről figyelték a kiemelt egység működését.

Pénz, paripa megvolt

A KESZ-esek büszkélkedtek azzal, hogy ők alkotják a szupercsapatot. Magasabb bért kínálhattak a munkatársaiknak, mint a megyei vagy a regionális igazgatóságok a dolgozóiknak (elbeszélések szerint 10-15 százalékkal, havi 20-25 ezer forinttal kaptak többet a KESZ-esek). Ráadásul 2007-es megalakulásakor a KESZ a megyei és regionális igazgatóságoktól szipkázott el munkatársakat. Máshonnan nem is tudták volna gyorsan összeszedni azt a 100-120 embert, amennyivel indultak.

Kivételezett helyzetben voltak abból a szempontból is, hogy nem kellett vinniük annyi ügyet, mint a megyei igazgatóságokon dolgozó revizoroknak: a KESZ-en egykor ott dolgozó vezető elmondása szerint egy adóellenőr egyszerre 4-5 ügyet vitt, tizedannyit, mint a megyei kollégája – igaz, az elitegység a húzósabb, sokkal több utánajárást megkívánó láncolatokkal foglalkozott, ez is volt megalakításának a célja.

Nemcsak a fizetések voltak jobbak a KESZ-nél, hanem a fegyvertár is: a legmodernebb eszközökkel, új informatikai támogatással és módszerrel vehették fel a harcot az adócsalók ellen.

A KESZ egyik korábbi revizora szerint az egység jóval nagyobb összegű adóhiányokat tárt fel, mint a megyei igazgatóságon dolgozók. Egy belső anyag szerint 2009. október és 2010. február között (vagyis öt hónap alatt) egy KESZ-revizor átlagosan több mint 230 millió forintos adókülönbözetet tárt fel, 2010 októbere és 2011 februárja között pedig már a 340 millió forintot is meghaladta az egy elitrevizor által feltárt adóhiány.

Egy 2007-es adóhivatali nyilatkozat szerint a KESZ egysége által megállapított adóhiány a kétszerese volt az APEH-ellenőrök országos teljesítményátlagának (amelyben központosított ellenőrzésekből és másfajta vizsgálatokból származó adóhiányok is vannak). NAV-os források szerint ez az arány később sem változott. A NAV-tól is kértünk adatokat az ellenőrök által megállapított adóhiányról, de a hivatal nem teljesítette a kérést.

2010-ben valami valamiért eltörött

Az rekonstruálható a KESZ egykori dolgozói és a szervezetre félig rálátók, az adóhivatal más egységeihez tartozók elmondása alapján, hogy a 2010-es kormányváltás után nem sokkal kezdődött a szupercsapat elsorvasztása. (Megkérdeztük az APEH jogutódját, a 2011 elején az adóhivatal és a vámosok integrációjával létrehozott Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, hogy készült-e valamikor döntés-előkészítő anyag, amely megalapozta volna a KESZ felszámolását, és hogy mikor született döntés, de a NAV a pénteki határidőig nem tudta vállalni, hogy választ ad, illetve hivatkozott a csütörtöki sajtótájékoztató anyagára, abban azonban erre vonatkozóan nincs semmi.)

Bár 2010 októberében a KESZ megmaradt, és a KAIG-on belül létrehozott Kiemelt Ügyek Igazgatóságának (KÜIG) szervezetébe került, de az év vége táján törés következett be az egység életében. Az adóellenőrök száma egy belsős anyag szerint 30 százalékkal (101-ről 70-re) esett vissza 2009–2010 fordulójától számítva egy év alatt, a KÜIG igazgatóját és helyettesét 2011 tavaszán elbocsátották, az ország hét városában jelen levő rapid ellenőrzési egységeket – amely a budapesti központból kapott telefonhívás után azonnal a célba vett vállalkozás helyszínére ment, adatokat gyűjtött, segítve az ellenőrzést – ugyanebben az időben szélnek eresztették.

Ezen pár hónap alatt megszaporodtak a KÜIG felé érkező, jelentések készítésére vonatkozó kérések, amelyek az ott dolgozók elmondása szerint nagyon sok energiát lekötöttek, a revizorok nem tudtak teljes erőbedobással az ellenőrzéssel foglalkozni, és a jelentések egymást érték. Az új vezetés alatt is folytatódott a leépítés, majd 2012 végén a KÜIG-et és benne a KESZ-t megszüntette a kormány.

Jobb lesz ezentúl?

A folyamat mögötti okokat másképp látják a szereplők és a KESZ sorsát közelebbről vagy távolabbról követők. A NAV hivatalosan azzal indokolja a lépést, hogy a 2011-es integrációval az adóellenőrzés és adónyomozás egy szervezeten belülre került, jobb lett az információáramlás, és a KESZ csak részeredményeket tudott felmutatni a rendelkezésére álló jelentős erőforrások ellenére. Mások azt is mondják, hogy betemették a KESZ-t, illetve a KÜIG-et az ügyek. Ezért határozhatott úgy a kormány, illetve az adóhatóság vezetése, hogy a folyamatban levő ügyeket próbálta 2011 elejétől lezárni, kisöpörni a szervezetből, de újakat nem nagyon adott a KESZ-nek.

Belülről viszont úgy látták, hogy a felettük levő egység, a Főigazgatóság (amely felett közvetlenül az adóhivatal elnöke állt) sokszor indokolatlanul blokkolt vizsgálatokat. Az az egykori NAV-munkatárs, akinek az Átlátszó.hu hozta le egy levelét, több olyan ügyre céloz, amelyben az elitegység elsorvasztására panaszkodott a Nemzetgazdasági Minisztériumnak. Felemlegette például azt, hogy sokszor fordult elő, hogy több százmilliós adócsalás gyanújával szerettek volna tovább vizsgálódni egy másik cégnél, a kapcsolódó ellenőrzésre vonatkozó kérelmüket azonban rendre visszadobta a Főigazgatóság. Azt nem állítja, hogy a vizsgálatok megakasztása mögött politikai manőverek húzódtak meg, vagy hogy valamilyen gazdasági érdekcsoport kilobbizta valahol, hogy megússzon ellenőrzéseket.

Az adóhivatal azzal is érvel, hogy a megyei igazgatóságok is végeztek központosított ellenőrzéseket, így fokozatosan beletanultak, „nagy tapasztalatra tettek szert a láncolatok vizsgálata terén”, és lényegében képessé váltak arra, amire a KESZ-t, illetve a KÜIG-et évekkel korábban létrehozták. Idén év elejétől az maradt, hogy az adóhivatal minden megyei igazgatósága lényegében egy kis KESZ vagy kis KÜIG, és vizsgálódhat láncolatok után, határon átnyúló ügyekben. Ebben semmi változás nincs a 2007-től érvényes szabályokhoz képest, csak annyi, hogy most már minden bonyolult üggyel nekik kell megküzdeniük – amellett, hogy a revizorok ugyanúgy le vannak terhelve, mint eddig.

Még egy érv hangzott el az Origo által folytatott háttérbeszélgetéseken amellett, hogy a megyei igazgatóságoknál lesz csak központosított ellenőrzés. A helyismeretet nehéz pótolni, a megyei revizorok könnyebben fülön csípik a dörzsölt ügyeskedőket, és az sem mindegy, hogy a megyeszékhelyről pár kilométert kell csak utazni a gyanús vállalkozásokhoz, vagy Budapestről sokkal több utat kell megtenni.

Ez csak részben igaz. A koordinációt továbbra is a fővárosból, a Központi Hivatalból látják el, és a KESZ idejében épp azért voltak hét városban úgynevezett rapid egységek, hogy viszonylag gyorsan az ország bármely pontján megjelenhessenek az ellenőrök, és szállíthassák az anyagokat a Budapesten levő központba.

A legfrissebb fejlemény az, hogy a kormány a kereteken egy kicsit módosítani akar. A Nemzetgazdasági Minisztérium új rendelettervezete lehetővé tenné, hogy elnöki jóváhagyás nélkül kérhesse meg például a Békés megyei igazgatóság a győri igazgatóságot a kooperációra, ha egy békéscsabai céget vizsgálva a szálak egy győri vállalkozáshoz vezetnek. Ma is úgy van, hogy ilyenkor a Békés megyeiek szólnak a győrieknek, hogy vagy ők fognak elmenni Győrbe, és ellenőrzik a céget, vagy megkérik a győrieket, ők vizsgálják le a céget, de az egész láncolatos ellenőrzést a Békés megyeiek tartják kézben. A megyehatárok átlépéséhez most kell elnöki engedély, ezen enyhítene a tervben levő szabály.