Az euró a mi savanyú szőlőnk

Legalább tíz évre vagyunk a miniszterelnök szerint az euró magyarországi bevezetésétől. A jelek szerint nem is nagyon erőlködünk, hogy ez kevesebb legyen. Ilyen növekedéssel persze esélyünk sincs, hogy megmutathassuk: tudjuk olyan jól csinálni, mint a szlovákok.

Legalább egy, de akár több évtizedben kell gondolkodni, ha az euró magyarországi bevezetésének első lehetséges időpontját keressük, már ha egyáltalán lesz még akkor euró - mondta a múlt héten Japánban Orbán Viktor miniszterelnök. Erős szavak, különösen annak fényében, hogy Szlovákia öt éve eljutott oda, ahova ezek szerint mi legkorábban tíz év múlva fogunk.

Az nem derült ki, hogy Orbán sajnálja, amit állít, vagy inkább örül neki, mindenesetre az eurót lesajnáló megjegyzése sokatmondó volt. Az általa vezetett kormánynak megvannak az eszközei ahhoz, hogy közelítse vagy távolítsa a csatlakozást, jó okunk van tehát arra, hogy komolyan vegyük a kormányfő becslését. Ezért érdemes számba venni, miről maradunk le és mit úszunk meg azzal, hogy kívül vagyunk, és még jó ideig kívül is maradunk az eurózónán. Annál is inkább, mert a dél-európai országok vagy Írország, Szlovénia példája azt mutatja, tagként is lehet rosszul járni.

"Az euró bevezetésének vannak jó és riasztó példái. Az utóbbiakat többször emlegetik, holott Szlovákia, például, remekül teljesít, jobban, mint a kívül lévő Csehország, pedig nagyon hasonló helyzetből indult a két állam, és ha akartak volna, a csehek is be tudtak volna lépni" - mondta az Origo kérdésére Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel intézet kutatója.

Aki eljut odáig, már örülhet

Ezzel együtt úgy tűnik, hogy az euró bevezetése az a siker, amely esetében az odavezető út leküzdése legalább annyit ér, mint az esetleges jutalom. A kutatók véleménye legalábbis általában az, hogy függetlenül a csatlakozás hatásaitól, a feltételek (az úgynevezett maastrichti kritériumok) teljesítése mindenképpen hasznára válik egy országnak. Olyan kikötések vannak ugyanis köztük, mint a kis költségvetési hiány, a csökkenő államadósság, az alacsony infláció és az árfolyam-stabilitás.

Forrás: AFP/Samuel Kubani

Ezen feltételek teljesítésétől tulajdonképpen nem is vagyunk most nagyon messze, de a cél eléréséhez egyszerre kellenének politikai kockázatot jelentő döntések és eredményes gazdaságpolitika. "A 3 százalék alatti hiány már megvan, az infláció süllyedő tendenciát mutat a rezsicsökkentéstől eltekintve is, a forint ingadozása pedig jó ideje mérsékelt. Ezeket egyrészt meg kellene tartani, ha csatlakozni akarnánk, de a GDP-arányos adóssággal igazán nagy gond van, mert gyenge a növekedésünk. Márpedig a magyar gazdaság bajait csak kinövekedni lehet" - mondta Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense.

"A gazdaságpolitika iránti hazai és nemzetközi bizalom visszaszerzéséhez nem újabb csatlakozási időpontok bejelentése, hanem az szükséges, hogy a kormány gazdaságpolitikája (konkrét tervekkel megalapozottan) hiteles elkötelezettséget fejezzen ki a valutaövezeti tagság feltételeinek megteremtésére és fenntartására" – írta 2012 márciusában megjelent, Az euró hazai bevezetésének újragondolása című közös tanulmányában Neményi Judit, a Pénzügykutató és Oblath Gábor, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.

Ehhez képest Magyarországon az EU-csatlakozás óta lelkesen dobálóztak a politikusok különféle célidőpontokkal.

Buborékveszély

Ha azonban ezek a feltételek teljesülnek, az még önmagában nem elég ahhoz, hogy sikertörténet legyen a csatlakozás. "Arra a kérdésre, hogy az euró jó lenne-e Magyarországnak, csak úgy lehet válaszolni: igen, de csak akkor, ha... A nyilvánvaló előnyök mellett ugyanis nagyon komoly veszélyek is vannak" - mondta Pogátsa.

Az előnyök és a veszélyek ráadásul többnyire egy tőről fakadnak egy felzárkózó ország esetében. Jó, hogy az alacsony kamatszint javítja a vállalatok versenyképességét, ez sokkal fontosabb az átváltási költség és az árfolyam-ingadozás megszűnésénél is. Viszont az alacsony kamatláb mellett buborékok alakulhatnak ki, például az ingatlanpiacon (lásd Írország esetét) vagy a béreknél (mint Szlovéniában). "Ezt az adott szektor erős adóztatásával, illetve a béreknél a munkaadók és a munkavállalók megegyezésével lehet megelőzni. Az előbbinek, mondjuk, van nálunk hagyománya, de az utóbbinak már nincs" – magyarázta a kutató.

Dezséri Kálmán, az MTA Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa szerint a kulcs a versenyképesség szintje. "Ha a magyar gazdaság nem elég versenyképes, amikor bevezetjük az eurót, azaz az átlagos termelékenységi szintje jelentősen elmarad az euróövezet átlagától, akkor aszimmetrikus sokkhatások esetén alapvetően csak a munkabérek és jövedelmek csökkentése marad az alkalmazkodási politika" - írta az Origo érdeklődésére.

Kisebb mozgástér a kormánynak

Darvas Zsolt szerint az eurózóna egyik legnagyobb haszna, amiből nem részesülünk, egy válság esetén mutatkozna meg, az Európai Központi Bank ugyanis lényegében ingyen hitelt tudna adni a bankrendszernek, ami döntően befolyásolhatja a gazdaság teljesítményét.

De békeidőben is sok minden előnyt jelent: az árak összehasonlíthatóságával növekszik a verseny, nincsenek árfolyamköltségek, bővül a külkereskedelem. Erről egyelőre lemaradunk.

A magyar gazdaságpolitika mozgástere ugyanakkor sokkal nagyobb így, mintha már eurónk lenne - ez valószínűleg fontos szempont lehet a kormánynak is -, ami kisebb-nagyobb problémák kezelésekor kétségkívül jól jöhet, rugalmasabb reagálást tesz lehetővé.

Erről írt Matolcsy György akkor gazdasági miniszter, mostani jegybankelnök is tavaly nyáron, a Heti Válaszban megjelent cikkében. Szerinte az államadósság csökkentése, az adóreform, az önálló monetáris politika, a munkaerőpiac átalakítása és a keleti nyitás mind olyan stratégiák, amelyeket az eurózónán belül nem, vagy nem így lehetne megvalósítani.