Fontos döntést hozott meg a Royal Dutch Shell: kútba dobta a több mint 20 milliárd dollárra rúgó amerikai üzemépítést, ami a földgázból állít elő üzemanyagot (ezt GTL, azaz „gas to liquid”, magyarul gázból folyékony üzemanyagot előállító üzemnek nevezik).
A Shell eredeti ötlete az volt, mint a technológia egyik vezető megvalósítója, hogy az amerikai palagáz forradalom révén olcsón jut hozzá a földgázhoz, amiből dízelt és naftát (amit a vegyipar használ nagyrészt) állítanak elő, majd azzal versenyképesen tudnak megjelenni a hagyományos olajfinomítókkal szemben. A Shellnek egyébként Katarban van már egy hasonló üzeme, amire 19 milliárd dollárt költött.
Több dolog együtt állása kellett a projektet lefújó döntéshez:
A Shell visszalépésével a dél-afrikai Sasol minden bizonnyal jobb helyzetbe kerül, mert ők viszont még mindig meg szeretnék építeni ezt a típusú, gázból üzemanyagot előállító üzemet. A Sasol is, ahogyan a Shell, Louisianaban hozták volna létre a projektet.
Annak ellenére, hogy a Shell ezt a GTL üzemet nem valósítja meg, két másik létesítmény révén profitálni akar az észak-amerikai gázforradalomból. Pennsylvaniában egy új crackert állítanak üzembe, ami a földgázban található etánból etilént állít elő, melyet műanyaggyártáshoz lehet felhasználni, emellett Kanada nyugati partjánál cseppfolyós földgáz exportálására alkalmas gyárat építenek.
A Shell döntésének azonban van néhány érdekes konzekvenciája is:
Hogyan reagált a részvény a bejelentésre? 2,6 százalékot drágult a papír, azaz a befektetők örültek a költséges kaland befejezésének.