A mocial mesterséges szó, a mobile + social + local egybegyúrásával jött létre. Amikor a SoLoMo kifejezésbe botlunk bele, az ugyanez, ugyanezekből a szavakból. És azért volt rá szükség, mert a közösségi vásárlás, a hiperlokális keresés és a mobileszközök találkozásából új fogalom kerekedett. Az tudja megcélozni a mocial felhasználót, aki maga is ismeri a mocial igényeket és szokásokat. Aki maga is mocial. Aki a forgalma legalább negyedét a közösségi oldalaknak köszönheti, és aki tudja, az ő éberségén és figyelmén múlik, hogy ez a hányad növekszik-e.
Miért van égető szüksége minden helyi vállalkozásnak arra, hogy a vásárlók megtalálják őket a mobileszközeiken? Egy Google felmérés szerint ha egy felhasználó hiperlokális kis üzletet keres a telefonján, vagy a tabletjén, akkor az esetek 88 százalékában 24 órán belül el is megy oda. Elég beszédes adat, például arról, hogy a mobileszközön elérhető márka egészen más kapcsolatban áll a klientúrájával, mint a többiek.
Nem érdemes tagadni, többségünk rá van tapadva a telefonjára és valamilyen közösségi oldalra, akármit is csinálunk épp. Miért éppen a shopping lenne kivétel? Állítólag 10 felhasználóból 7 kap elő valamilyen mobileszközt valamilyen interakcióra az üzleteket járva. Ezt a tényt a márkák könnyűszerrel kihasználhatják. A vásárlók zömét nem kell kétszer kérni arra, hogy lájkoljon vagy kövessen. Ha tehát a márka elég feltűnően teszi ezt lehetővé, szép, organikus növekedésre számíthat még mindig. De a push marketing már fölösleges. Nem kell kézivezérelni a felhasználót. „Lájkold, ha tetszik! Oszd meg, ha egyetértesz!” Éppen a túl direkt csápoltatás ellenében emelkedett fel a közösségi média. Nem érdemes kisiskolásnak nézni azokat, akikből a márka él.
Scrollozni ugyanúgy nem szeret senki, ahogy a homokórázó monitor is megőrjítette a felhasználót annak idején. A mobileszköz a csomómentes felhasználói élménykultúrára épül. Az ember nem azért kapja elő a telefonját a forgatagban, hogy ácsorogjon, tipródjon, várakozzon. Hanem hogy keressen és találjon, mindkettőt elég sebesen. Aki azt szeretné, hogy a SEO helyzete támogassa meg a forgalmát, annak a helyi keresésben is jól kell szerepelnie. Már el vagyunk kényeztetve, már nincs türelmünk alkalmazkodni a technikai nehézségekhez. Térképet nekünk – vagy a cég nincs is ott, ahol mondja.
Az e-kereskedelem messze nem merül ki abban, hogy hasra fekszünk a kanapén, és hagyjuk kitörni a bankszámla-tébolyt. Mert ugye még helyben a website felajánlja, hogy osszuk meg a zsákmány hírét, fotóját itt, ott, amott. Aztán létezik a közösségi vásárlás: nagyon sokat tud számítani, hogy a recenziókat milyennek találjuk. Elkölthet a márka akármennyi pénzt a hagyományos reklámra, három-négy egycsillagos vélemény képes minden centet porrá lőni. Az emberek hallgatnak egymásra, hát még a barátaikra. A baráti ajánlás vagy ellenjavaslat még suttogva is hangosabb tud lenni a legharsányabb véleményvezérnél, a legmeggyőzőbb céges kijelentéseknél és ígéreteknél. Ha egy fillért sem utalunk át, de fél órát töltünk azzal, hogy az árakat összehasonlítsuk a neten, az is az e-kereskedelemhez tartozik.
2014-ben számíthatunk arra, hogy a mobileszközök netforgalma lenyomja az asztaliét – bár természetesen mindkettő szépen emelkedik 2007, az okostelefonok megjelenése óta. A digitális jelenlétben a vállalkozói hozzáállásban komoly fejezet, hogy milyen mobileszköz-barát ötletekkel tud előállni, hogy egyáltalán átlátja-e ennek fontosságát. Gary Vaynerchuk közösségi világguru már négy évvel ezelőtt épp csak nem térden állva figyelmeztette a márkákat, váljanak minél mobilközelibbé, vagy nagyon fog fájni. Hogy hangozna ez a kérés négy évvel később?
El nem engednénk a telefonunkat vásárlás közben, a telefonunkon tájékozódunk az árakról, a telefonon teszünk összehasonlító piackutatást, a telefonunkon nézzük meg, hogy kell megközelíteni a boltot, a telefonunkon meséljük el a közösségi médiában, mennyire bejött, amit vettünk, vagy éppen mekkora becsapás az egész. És ez minden szinten visszahat a márkára. „A mai felhasználó […] járja az utcát, és közben belekapaszkodik a telefonjába vagy a tabletjébe. És keresi, keresi, mit vehetne.” Ez Chris Horton közösségi médiastratéga – és SoLoMo-specialista – véleménye.
2013 februárjában az Egyesült Államokban 133 millió okostelefon-tulajdonost tartottak nyilván, 2013 májusában már okostelefon-felhasználó volt a magyar lakosság egynegyede. Valamennyien nagyságrenddel többször annyit neteztek, néztek emailt, látogattak közösségi oldalakat, mint azok, akik egyéb készülékeket használnak. Az Egyesült Államokban 4 évbe telt, amíg az asztali felhasználók elérték az 50 milliót, a mobiltelefonoknak 2 évbe. De csak a márkák 55 százaléka fejlesztette telefonbarátra a céges oldalát, a felhasználók 61 százaléka jellemzően kilép az oldalról, ha nem kifejezetten alkalmas a mobileszközön böngészésre, és 48 százalékuk következtet a fejlesztés hiányából arra, ez a márka bizony nem tesz meg minden tőle telhetőt a saját üzleti sikeréért.
Akit érdekel, mazsolázhat nemzetközi, illetve magyar adatok között. Illő, hogy optimistán fejezzük be ezt a cikket, részben mert január van: mint már lapunk többször megírta, az Appra magyar elég béna szóvicc, de remek kezdeményezés. A zsűrinek 2013-ban az iMenetrend nevű alkalmazás jött be. A többivel itt ismerkedhettek meg.