Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„Nem emlékszem már pontosan, hogy mennyi megtakarított pénzem volt a magánnyugdíjpénztárban, csak arra az érzésre, hogy ’hú, ebből vehetnék egy első generációs, de jó állapotú Subaru Imprezát’. Volt már életemben ennyi megtakarított pénzem, de csak egyszer” – mondta egyik olvasónk, miután a múlt héten megtudta, hogy a 2011-ben állami kézbe vett 3000 milliárd forintnyi nyugdíjvagyon tavaly év végére elfogyott.
A kormány megszüntette a kötelező magán-nyugdíjpénztári pillért, ami azt jelenti, hogy a kötelezően fizetett nyugdíjjárulékokból senki sem magának tesz félre, hanem a mai nyugdíjasok nyugdíját fizetik ki belőle. Középkorú olvasónk nem bízik benne, hogy mire ő nyugdíjas lesz, fenntartható marad ez a rendszer, „nem lesz nyugdíjam és Subarum se” – szontyolodott el.
Ha fennmarad a magán-nyugdíjpénztári rendszer, akkor elvileg megtehette volna, hogy nyugdíjba vonulásakor rögtön felveszi a megtakarítása egy részét, és vásárol egy Subarut, igaz, ennyivel kisebb lett volna a nyugdíja. Abban a rendszerben a nyugdíj 75 százalékát az állam, 25 százalékát a magánpénztár fizette volna.
Nézze végig idővonalunkon a magán-nyugdíjpénztári rendszer halálát!
Az 1998-ban elindított magán-nyugdíjpénztári rendszerben a dolgozók a bruttó fizetésük 8 százalékát egy választott magánnyugdíjpénztárba tették, míg a fizetés 1,5 százaléka és a munkaadó által fizetett járulék az állami rendszerbe ment. Ennek az előnye, hogy a nyugdíjasévekre már most, a jelenben elkezd takarékoskodni az ember, a megtakarítás ráadásul a hosszú évek alatt sokat tud kamatozni. A magánnyugdíj sokat enyhíthetett volna az állami nyugdíjrendszer terhein, mert a jövőben kevesebb állami nyugdíjat kellett volna finanszírozniuk az akkori adófizetőknek.
A hátránya viszont az, hogy a mai nyugdíjasok pénzét biztosító nyugdíjalapban állandó lyuk keletkezett. Ezt a lyukat a költségvetésből kellett kipótolni – a rendszer bezúzásakor havi 30 milliárd forinttal. A 2010 őszi kiigazításkor a kormány úgy döntött, hogy a megszorítások egy részét a jövőbeli nyugdíjak kárára váltja ki. Ezzel megúszható volt évi körülbelül 360 milliárd forintnyi megszorítás, de ez a pénz hiányozni fog a jövőben.
Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) adatai szerint 2945 milliárd forint került az államhoz. Ebből 233 milliárd forintot utalt vissza az ÁKK a pénztárakhoz, hogy azok fizessék ki az állami rendszerbe visszalépett tagok reálhozamát (hiszen a befizetések kamatoztak, és az infláció feletti részt adták oda a visszalépő tagoknak). 2011 őszén 433 milliárd forintot a nyugdíjalapba, vagyis a mai nyugdíjasok pénzének kifizetésére adtak át, amiből 70 milliárdot végül visszautaltak az ÁKK-nak.
Bár eredetileg a nyugdíjvagyont csak nyugdíjra és adósságcsökkentésre lehetett volna költeni, 2011-ben a költségvetésbe is jutott 96 milliárd forint. A nyugdíjvagyonból 201 milliárd forintot az állam megtartott magának – ezek nagy része részvény, vagyis az állam tőzsdei vállalatokban jutott tulajdonrészhez. A többi adósságcsökkentésre ment. 1376 milliárd forint eleve állampapírban állt, ezeket egyszerűen bevonták, ezzel csökkentve az adósságrátát körülbelül 4 százalékponttal. A maradék 676 milliárd forintot fokozatosan, a különböző vagyonelemek eladása után fordították adósságcsökkentésre (állampapírok visszavásárlására).
Az adósságcsökkentés azonban csak részben volt sikeres. Orbán Viktor 2011 júniusában még diadalmasan jelentette be, hogy az adósság elleni háborúban az első csatát megnyerték, de a nyugdíjvagyon elégetésén kívül más eredményt nem ért el. A 3000 milliárd bevonása után (a II. negyedév végén) 78,5 százalékon állt a GDP-arányos államadósság, 2013 végén pedig 79 százalékon, vagyis a nyugdíjpénz besöprése után ismét nőtt az eladósodottság.
A nyugdíjrendszer átalakítását olyan ígéretek és állítások kísérték, amelyek nem bizonyultak igaznak.
"Minden pénztártag szabadon dönthet arról, hogy marad-e magánpénztári tag, vagy átlép az állami rendszerbe” – mondta Matolcsy György, amikor bejelentette az átrendezést.
A döntés elvileg ugyan valóban szabad volt, de gyakorlatilag tortúrának tette ki magát, aki a magánpénztár mellett döntött. Kevesebb mint 30 munkanapjuk volt nyilatkozni munkaidőben az ország néhány tucatnyi nyugdíjigazgatóságán. Ha minden pénztártag a maradás mellett döntött volna, akkor körülbelül 3000 ember állt volna sorba naponta egy-egy irodánál, percenként 6-7 embernek kellett volna nyilatkoznia.
„Lehet ilyen döntést hozni, de ez a jövőre súlyos következményekkel jár, mert kiszerződik az állami nyugdíjrendszerből” – mondta a magánnyugdíjt választókról Matolcsy György.
A bejelentett átalakítás szerint a magánrendszerben maradók csak a munkavállalói 10 százalékot tették volna félre a saját nyugdíjukra, a munkaadói rész az állami rendszerbe került volna, amelyből azonban ők nem részesültek volna a későbbiekben. A miniszter akkori állítása szerint „a jelenlegi nyugdíjjogosultságának 70 százalékát elveszíti” az, aki marad a magánrendszerben, vagyis a nyugdíjából csak 30 százalékot kapott volna meg. Matolcsy szerint ők kiléptek volna a szolidaritás rendszeréből, holott annál kevés szolidárisabb van, hogy befizetik utána a munkaadói járulékot, de ő abból semmit sem kap meg. Egy évvel később a „kiszerződést” eltörölték, vagyis 3,1 millió pénztártag abban a hiszemben döntött az állami rendszer mellett, hogy nagyon rosszul jár a magánrendszerrel, de később kiderült, hogy ez nem így van. Hogy mennyire nem, arra bizonyíték, hogy a fennmaradt magánpénztárak jelentős hozamot tudtak elérni a 70 ezer megmaradt tagjuk számára.
Az a pénztártag, aki átlép az állami rendszerbe, valamennyi megtakarítását magával hozza, ezt az egyéni számláján írja jóvá az állam. Az állami nyugdíjszámlán megtakarított összeg pedig örökölhető lesz – fogalmazott Matolcsy.
Az ígéretek ellenére az egyéni nyugdíjszámla máig nem jött létre, pedig egy kormányhatározat szerint a szabályozásnak már 2012. május végére készen kellett volna lennie. A 3000 milliárdnyi nyugdíjvagyont nem „hozták magukkal” az állami rendszerbe, és az állam nem is írta jóvá az addigi befizetéseket.
Tavaly áprilisban Rogán Antal még azt állította, hogy jóváírják a nyugdíjvagyont. Ekkor Varga Mihály volt a legőszintébb, aki bevallotta, hogy "a nyugdíjrendszerben olyan változások történtek, amelyek nem teszik indokolttá ezeknek a jóváírását". Tavaly ősszel pedig megjelent egy pályázat az egyéni számlák informatikai rendszerére, amelyből kiderült, hogy a 2013 előtti eseményeket nem fogják kezelni, tehát nem hogy a nyugdíjvagyon, de még a befizetések bizonylata sem lesz követhető az egyéni számlákon – ha egyáltalán megvalósul.
