Nem kell persze mindig rosszra gondolni, ha Nouriel Roubini nevét halljuk. A hírhedt guru szerint például több pozitívumot is felfedezhetünk a világgazdaságban, számos korábbi kockázatot pipálhatunk ki. Ilyen például:
- Az Eurozóna egyben maradhat, nem lesz görög kilépés, a megszorításoknak pedig látszólag vége.
- Az amerikai költségvetéssel kapcsolatos problémák, illetve a fiscal cliff látszólag egyezségre bírta a republikánusokat, és a demokratákat.
- A japán deflációs félelmek is csökkentek, köszönhetően az extrémen laza japán monetáris politikának (= pénznyomtatás).
- Nem csak Japánban, hanem számos gazdaságban csökkentek a deflációs félelmek, amiben az USA pénznyomtatásának is komoly szerepe van. Roubini szerint ugyanakkor tény: inflációról sem beszélhetünk.
- A Közel-Kelet politikai feszültségei, valamint az olajár emelkedéssel kapcsolatos félelmek is látszólag múlnak.
És ezzel kifújt, kb. ennyi volt Roubini optimizmusa. Lássuk az új globális kockázatokat:
- 6 új ország is felkerült a közgazdász listájára, melyek komoly gazdasági és politikai kockázatot jelentenek. Itt szerepel Thaiföld, Argentína, Venezuela, Oroszország, Ukrajna, és hát bizony Magyarország is.
- Kockázatot jelent az agresszív orosz terjeszkedés is, miután a guru szerint Putyin az Eurázsiai Unió létrehozására tör. Ebben nem csak a kelet-európai országok, hanem a balti államok is érintve lehetnek.
- A kínai gazdaság növekedési ütemének lassulása (hard landing, pl 10 százalék helyett csak 8 százalékkal nő a GDP) akár a 6 százalékos szintre is visszaeshet 2016-ra. A szakértő szerint ezt a piac nem igazán árazza, holott jelentős esély van erre is, így kockázat.
- Túl korán fejezi be a pénznyomtatást a Fed (QE3), vagy éppen túl nagy mértékben emeli majd meg az alapkamatot. A gazdasági növekedésre ennek bizony kemény negatív hatása lehet.
- Csökkennek a beruházási kiadások (CAPEX), miután a vállalatok a túlzott jövedelem egyenlőtlenségek miatt nem látják a szükséges keresletet. A fogyasztásvezérelt gazdaságok számára ez jelentős kockázat lehet.
- Japán és Kína között egyre hűvösebb a viszony, már-már az első világháború előtti angol-német kapcsolatra emlékeztet. A két ország kormányában ráadásul jelentős szerepet kapnak a nacionalista vonulatok is, egy esetleges konfliktus (vélhetően gazdasági) pedig komoly hatással lehet a térségre.
Roubini szerint tehát hiába múltak el bizonyos veszélyek a globális világgazdaságban, így is olyan új kockázatot jelentek meg, melyeket érdemes kiemelten figyelni.