Bankcsoporttá nőttek a szakadár szövetkezetek

Tizenegy korábbi takarékszövetkezet összeolvadásával és bankká alakulásával egy négy kisbankból álló új hazai bankcsoport jött létre az elmúlt hónapokban. Sikeresen kimenekültek a szövetkezeti szektor állami átszervezéséből, és olyan kistelepüléseken erősítik a pozíciójukat, ahol a nagybankok alig vannak jelen.

Furta. Az alig 1100 fős hajdú-bihari községben épp a napokban nyílt meg az Észak-magyarországi Regionális Bank (ÉRB) 33. fiókja, mert a helyi vállalkozók állítólag kikövetelték maguknak, hogy helyben intézhessék a bankügyeiket. A Furta méretű településeken ugyanis nincs minden sarkon egy bank, a legnagyobb ismert bankcsoportok elvétve nyitnak kirendeltségeket, így bőven van ehhez hasonló fehér folt az országban, ahol a kisbankok piacot szerezhetnek.

Legalábbis így gondolják a magyar bankszektor legfiatalabb alakulatát alkotó négy kisbank vezetői, akik a tavaly viharosan átalakított takarékszövetkezeti mezőnyből kiválva mostanra minden engedély birtokában önálló regionális bankcsoportként célozzák meg az ország pénzügyileg elhanyagoltabb pontjait.

A bankcsoport középpontjában a Dél-Dunántúli Regionális Bank (DRB) áll, amely ernyőbankként (a közös stratégiát és az informatikai hátteret adó központi bankként) működik együtt másik három regionális kisbankkal: az Észak-magyarországi Regionális Bankkal (ÉRB), a Dél-Dunántúli Takarék Bankkal (DDB) és a Buda Regionális Bankkal (BRB). A csoport három földrajzi területet fed le – Észak- és Kelet-Magyarországot, a Dél-Dunántúlt és az ország középső régióját, alapvetően Miskolc, Herceghalom, Kaposvár és Siklós tágabb környékét –, összesen 112 fiókkal és durván 120 ezer ügyféllel rendelkezik.

Mindig külön utat jártak

A négy kisbank mindegyike takarékszövetkezetek egyesülésével és átalakulásával jött létre. A DRB a Siklós és Vidéke Takarékszövetkezetből nőtte ki magát, és már 2009-ben bankká alakult. A miskolci székhelyű ÉRB öt szövetkezet egyesülésével jött létre tavaly, a kaposvári központú DDB két takarékból lett bankká szintén tavaly, a herceghalmi bázisú BRB pedig három korábbi takarékszövetkezet banki utódja. „Ők a buda-cash-esek” – takarékszövetkezeti berkekben mindig így emlegették ezeket a szövetkezeteket, mivel tulajdonosaik között erős átfedés van a kilencvenes években létrehozott Buda-Cash Brókerház tulajdonosaival, és mert évek óta külön utat próbáltak járni a többi, durván 120 takarékszövetkezethez képest. A DRB és a vele együttműködő takarékok már 2010-ben meghirdettek egy önálló, regionális bankcsoportot célzó stratégiát, amely mögött a takarékokban formális pozíciót nem vállaló, de cégein keresztül azokat tőkével támogató Pintér Zoltán, a Buda-Cash alapító tulajdonosa áll.

Mindez azért pikáns, mert Pintér pénzügyi, turisztikai és agrárbefektetései révén régóta tagja a 100 leggazdagabb magyar táborának, a 2013-as listán 17,5 milliárd forintra becsült vagyonával csupán egy hellyel maradt le az egyebek mellett az FHB Bankot tulajdonló Spéder Zoltán mögött. A mögött a Spéder mögött, akit pedig a tavalyi nagy takarékszövetkezeti átszabás megálmodójaként emlegetnek a piaci szereplők, és aki miatt Pintér regionális bankcsoportról szőtt tervei kis híján meghiúsultak. A takarékszövetkezeti szektor újraszabályozását megvalósító integrációs törvény ugyanis – az Orbán Viktor barátjának számító Garancsi István érdekeltsége kivételével – minden egyes takarékszövetkezetet, sőt a már korábban bankká alakult takarékokat is kötelezően beterelte az átmenetileg állami többségi tulajdonnal megerősített Takarékbank kontrollja alá. Vagyis tavaly nyáron egy ponton úgy tűnt, hogy a buda-cash-es szakadárok függetlenedési törekvéseinek ezzel befellegzett, és minden addigi, az elszakadásba és önálló építkezésbe ölt befektetés végső soron a Spéder-birodalmat fogja gyarapítani.

Kiugrottak

Hogy végül nem ez történt, ahhoz több hónapos engedélyeztetési procedúrára, újabb tőkeinjekciókra és nem csekély kockázatvállalásra volt szükség. A DRB ugyanis merész döntést hozott: kilépett az integrációs szervezetből, és ezzel azt kockáztatta, hogy végleg elveszíti a működési engedélyét. Kilépés esetén ugyanis úgy kell eljárni, mintha teljesen nulláról alapítanának egy bankot, vagyis újból engedélyt kell kérni a Magyar Nemzeti Banktól, és ezt 120 napon belül be is kell tudni szerezni. (Nehezítette a dolgot, hogy ekkortájt olvadt az MNB-be a korábbi pénzügyi felügyelet, ami lassította, de a jelek szerint nem akasztotta meg a folyamatot.)

A DRB végül időben megkapta az engedélyt, a tulajdonosai közben megduplázták a saját tőkéjét, a három másik kisbank pedig kihasználta az egyetlen rést, amely az integrációs törvényen amiatt keletkezett, hogy Áder Jánosnak alkotmányossági aggályai támadtak. A köztársasági elnök ugyanis tavaly nyáron néhány napra visszadobta a parlamentnek a törvényt, ezalatt gyorsan beadták a bankká alakulási kérelmüket, amelyet tavaly év végéig meg is kaptak. A három kisbank tehát végül kislisszolt az újraszervezett integrációból, és a DRB-vel együtt – néhány jogi kanyar és pluszbefektetés után – most ott folytatják a közös bankcsoport-építést, ahol a takarékszövetkezeti beavatkozás előtt elkezdték.

Van hová nőni

Mint Pál Gyula, az ÉRB elnöke elmondta, a négy regionális bank együttesen közel 190 milliárd forintos mérlegfőösszeggel rendelkezik, ami a takarékszövetkezetek körében körülbelül 10 százalékos súlyt jelent, a teljes hazai bankszektornak viszont az egy százalékát sem éri el. A most létrejött regionális bankcsoport tehát még igen kis piaci részesedéssel bír Magyarországon, de elvileg bőven tud nőni. Az úgynevezett hitel-betét arány (vagyis hogy egy forintnyi betétre hány forint hitel jut) csak alig 60 százalékos (jóval alacsonyabb, mint a nagy kereskedelmi bankoknál), ami azt jelenti, hogy a csoport körülbelül 50 milliárdos szabad, hitelként folyósítható pénzállománnyal rendelkezik.

A tervek szerint ezt elsősorban a kis- és középvállalkozások hitelezésére fordítják majd, olyan helyi cégek finanszírozására, amelyeket más bankok nem érnek el, vagy amelyek, Pál Gyulát idézve, jobban igénylik a személyes banki kapcsolatot, mint „a sorszámhúzós, multi” ügyintézést. Állítólag nem Furta az egyetlen hely az országban, ahol erre van igény.