Saját honlapján dicsérgeti magát Magyarország legnagyobb hitelezője, a Franklin Templeton kötvénycsapata a kiváló befektetési döntéséért, de egyúttal részletes véleményt is közzétett a magyar gazdasági kilátásokról. A több mint 1200 milliárd forintnyi magyar állampapíron ücsörgő Michael Hasenstab évekkel ezelőtt éppen akkor fektetett igen tekintélyes összeget a magyar állampapírokba, amikor a kilátásaink a legborúsabbnak tűntek, és a piaci hangulat szélsőségesen negatív volt hazánkkal szemben.
Nem mellékes tehát, hogy hogyan vélekednek rólunk, de szerencsére Hasenstab továbbra is optimistának tűnik. Múlt héten a Financial Timesnak dicsérte Magyarországot, hét végére pedig az alapkezelő saját honlapjára is felkerült egy rövid cikk és egy Budapesten forgatott videointerjú is a befektetővel.
Röviden így lehet összefoglalni Hasenstab és a Templeton (gyanúsan teljesen kritikamentes) véleményét:
Elképesztő pénzeket toltak Magyarországra
A kedvező globális piaci környezetben az elmúlt években kifejezetten jól teljesítettek a magyar állampapírok, részben az egyre kedvezőbb makrogazdasági fejlemények, és jelentős részben a globális hozaméhségnek köszönhetően. A fejlett piacokon ugyanis nulla közelébe süllyedtek a kamatok, így a jegybankoknak köszönhetően igen bőségesen rendelkezésre álló tőkének a befektetők újabb és újabb helyet kellett, hogy találjanak magasabb hozamokat kínáló eszközökben.
Ebben a keresgélésben a világviszonylatban kiemelkedően magas magyar kötvényhozamok természetes választásnak tűnhettek. A Templeton nagy húzása az volt, hogy jóformán mindenki más előtt lépett, és nem is bátortalanul.
A Templeton 2011 közepén kezdte el nagy tételben vásárolni a magyar állampapírokat. Akkor hónapokig kutatta a piac, hogy ki lehet az a szereplő, aki ilyen étvággyal fogyasztja a kötvényeinket. 2011 végén derül rá fény, hogy a Templeton az, amely ekkor már ezermilliárd forintos tétel felett rendelkezett, de ez sajtóértesülések szerint 2013 végére már a 2000 milliárd forintot is meghaladta. Ezzel messze a legnagyobb hitelezőnkké vált, hiszen a központi költségvetés teljes adósságának mintegy 12 százaléka volt a kezében 2013 végén.
A legfrissebb információk alapján ez a kitettség valamelyest leapadhatott, hiszen az alapkezelő saját közlése szerint a Franklin Templeton Global Bond Fund teljes tőkéjének 7,6 százalékát teszik ki a magyar állampapírok, a 72 milliárd dollárból 5,5 milliárd dollár, azaz a Templeton még mindig mintegy legalább 1200 milliárd forinttal fogad a magyar állampapírokra. (Ez a lábjegyzet érdekes módon eltűnt a Templeton bejegyzése alól, így az sem világos, hogy ez a teljes kitettség, vagy csak a legnagyobb alapban található kötvények értékét jelöli - a lényeg, hogy még minidg több mint ezermilliárdról van szó.)
Hatalmas összeg ez is, hiszen az Államadósság Kezelő Központ legfrissebb statisztikái szerint a külföldi befektetők kezében lévő teljes állampapír-állomány mintegy 4900 milliárd forint, azaz ennek durván egynegyedét tartja kezében a Templeton.
Érthető, hogy a Templeton minden rezdülését élénken követi a piac. Pár héttel ezelőtt például az Államadósság Kezelő Központ kötvény-visszavásárlási aukcióján egy szereplő – valószínűleg a Templeton – több mint 140 milliárd forint értékben adott vissza kötvényeket. Napokig találgatott a piac, hogy vajon a Templeton elkezdte-e aktívan leépíteni portfólióját, vagy éppen hogy a hosszabb lejáratú kötvények vásárlására teremtett tőkét magának. Azóta úgy tűnik, hogy a Templeton talán megerősítette a pozícióját, nem vonta ki a teljes tőkét a magyar kötvényekből.
Szépen kaszáltak már eddig is
A magyar 10 éves állampapírhozam 7,5-8 százalék között mozgott 2011-ben, amikor a Templeton elkezdhette a nagyobb ütemű vásárlásait, jelenleg pedig már 4,5 százalékon áll, bár 2012 elején volt egy emlékezetes megbillenés, amikor 10 százalék fölé ugrott a mutató.
A kötvények hozama és árfolyama ellentétesen mozog, így a hozamcsökkenés azt jelenti, hogy a Templeton portfóliójában lévő kötvények értéke látványosan emelkedett, főként mivel a 2012 eleji turbulens piaci környezetben is növelte kitettségét.
2013-ban a pozícióin saját elmondása szerint a Templeton legalább 10 százalékot keresett, ami a kötvénypiacokon tekintélyesnek számít, főleg ha a befektetés gigászi nagyságát is figyelembe vesszük. Jól érzékelteti a Templeton kiváló időzítését a MAX Index alakulása is, ez a mutató ugyanis a hosszabb lejáratú magyar állampapírokon elérhető teljes hozamot tükrözi. Az index 2011 közepe óta nagyjából 35 százalékot emelkedett.
A német exportgépezet a lényeg
Nem hazánk az egyetlen piac egyébként a régióban, amelyre optimistán tekint Hasenstab és csapata, az alapkezelő honlapjára is felkerült, Budapesten forgatott videóban Lengyelországot emeli ki a szakember, mint a régiós fejlődés egyik fő központját. Magyarország és Lengyelország is a német exportgépezet robusztus működéséből profitál Szlovákiával együtt mint beszállítók. Az amúgy sem borús növekedési kilátásokra ráadásul az ECB stimulusa még rátesz egy lapáttal, éppen ezért ezeken a piacokon továbbra is tekintélyes tőkét tartanak.
Egy lépéssel távolabb lépve egyébként nem ilyen egyöntetűen optimista a Templeton a világ összes feltörekvő piacával szemben, így azt mondhatjuk, Magyarország egészen kitüntetett szerepet élvez az alapban, néhány másik országgal – Lengyelország, Korea, Mexikó – együtt.
Hasenstab szerint a feltörekvő országok távolról sem egységesek, a korábbi pesszimizmushoz képest kifejezetten vonzó kilátásokkal bíró országok mellett sok olyan piaccal is találkozhatunk, amelyek ugyan népszerűek voltak a befektetők körében, de inkább a sérülékenységük dominál. Ilyen veszélyes terep szerinte Törökország.
Meddig lehet optimista a Templeton?
Egy ilyen horderejű befektető nyilatkozatait nehéz nem kritikusan szemlélni. A kis médiahakni, amit Hasenstab mutatott az elmúlt időszakban, javarészben persze csak annak szól, hogy igyekszik a befektetőknek és potenciális ügyfeleknek elmesélni, milyen jól sült el az egyébként igen rizikós magyar befektetése.
Másfelől viszont a kirobbanó optimizmus óvatosságra int. Nem valószínű ugyanis, hogy a Templeton lényegesen növelné a kitettségét további sok százmilliárd forinttal, a hangos örömködés inkább jelentheti, hogy lassan a kiszállást keresi már az alapkezelő, mivel a kötvényhozamok esése előtt egyre kisebb a tér, a magyar papírok relatív vonzereje csökkent a nagy raliban. Az ilyen nyilatkozatok jellemzően a végét szokták jelezni a nagy emelkedésnek.
A piaci kilátások persze kellően kedvezők ahhoz, hogy Hasenstab pár hónapos időtávon vagy az év végéig ne legyen rákényszerítve jelentős átsúlyozásra, de a történelmi mélypontra süllyedt kötvényhozamokban biztosan nincs már akkora potenciál, mint évekkel ezelőtt láthatta a Templeton. Ha újabb kedvező feltörekvő piaci lehetőségek nyílnának a most kifejezetten katasztrofálisan festő feltörekvő piacokon, akkor akár fel is gyorsíthatja a magyar pozíció leépítését.
Ki az a Franklin Templeton?
A Franklin Templeton Investments a világ egyik legnagyobb alapkezelő cége, pontosabban cégcsoportja, amelynek elődjét 1947-ben alapították. A Franklin nevet Benjamin Franklin amerikai honatya után kapta, míg a Templeton a 90-es években került az elnevezésbe, miután a cég felvásárolta Sir John Templeton legendás alapkezelőjét. Ezzel az akvizícióval került egyébként Mark Mobius, a világhírű feltörekvő piaci "guru" is a céghez.Nem kell összeomlástól tartani
Ez nem jelenti persze, hogy a magyar piac azonnal romba dőlne, hiszen nem arról van szó, hogy agresszív eladásokba kezdene a Templeton. Ekkora adag kötvénytől nem lehet csak úgy megválni, az állam közreműködése, sok türelem és kedvező piaci hangulat kell hozzá. Éppen ezért kell elkezdeni időben, mert ha egy-két lépésben szeretne megszabadulni a papíroktól, porrá zúzná a magyar kötvénypiacot.
A nála lévő kötvények jelentős részét a Templeton akár lejáratig is megtarthatja, és az akkor visszakapott tőkét már máshova fektetheti, de ugyanígy kihasználhatja az ÁKK visszavásárlási aukcióit is (a kedvező piaci környezet révén egyébként az ÁKK erősen az eredeti tervei felett vont be eddig forrást, sőt a terveit is megemelte, így van pénz kötvényeket visszavenni). Eközben persze más befektetőknek is megpróbálhat elsózni kisebb-nagyobb csomagokat, főként, ha sikerül egyébként elhitetni a piaccal, hogy a magyar kilátások igencsak rózsásak.
A lényeg tehát, hogy miközben nehéz Hasenstab szakértelmét kétségbe vonni, az erősen cukormázasra sikerült optimista nyilatkozatot ne vegyük készpénznek. Egy rész igazságra jut benne legalább ugyanennyi önfényezés és finom piaci manipuláció is.