Matolcsy most megcsinálhatja a rossz bankot

Bátorság is kell a sikerhez

A jegybank szándékai szerint ősszel felállhat egy rossz bank, amely megszabadítaná a bankokat a bedőlt vállalati hitelek terhétől. A modell sok országban sikeresen működik, és bár sok pénz kell hozzá, hosszú távon akár mindenki jól járhatna vele.

Három-négy hónap, és megszülethet a döntés az úgynevezett rossz bankról, nyilatkozta pár nappal ezelőtt Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ügyvezető igazgatója azt követően, hogy a jegybank – a jövedelemarányos hitelkorlát és számos más ötlet mellett – ezt is felvetette a legutóbbi stabilitási jelentésében. A Matolcsy György vezette központi bank a bedőlt vállalati hiteleket szeretné így egy intézménybe összevonni, mert szerinte a rossz bank a leghatékonyabb és leggyorsabb módja annak, hogy megtisztítsák a bankok portfólióját a rossz állománytól, és lendületet adjanak az új hitelkihelyezéseknek.

Jóllehet a javaslat most látszólag váratlanul került elő, valójában nem meglepetés. Szakmai berkekben évek óta folyik vita róla, maga Matolcsy György pedig már 2010-ben, nemzetgazdasági miniszterként is szorgalmazta a dolgot, sőt, a sok nemzetközi példa közül egyet, az ír modellt konkrétan meg is nevezte egy, a Figyelőnek adott korábbi interjúban. Négy évvel ezelőtt azonban – valószínűleg részben azért, mert nem volt erre elég pénze az államnak – lekerült a terv a napirendről. Azóta a kormány tágította a mozgásterét, és mivel immár a jegybanknak is a korábbinál komolyabbak a jogosítványai – kormányrendelettel felérő rendeletalkotási joga van –, szinte biztosra vehető, hogy ebben az évben megvalósul a régóta dédelgetett elképzelés. Hogy ez mennyire lesz sikeres, az nagyban múlik majd a megvalósítás részletein, de szerencsére vannak a világon jó példák. Ha a jegybank ezeket követi, akkor nemcsak a bankszektor, hanem akár minden hazai adófizető is jól járhat.

Mi az a rossz bank?

A rossz bank egy speciális pénzügyi intézmény, amely klasszikus banki tevékenységet nem végez, vagyis betétet nem gyűjt, és új hiteleket sem ad. Egyetlen feladata, hogy átvegye és kezelje a kereskedelmi bankok rossz hiteleit, azokat a korábbi kölcsönöket, amelyeket egy ideje nem fizetnek az adósok. Az MNB javaslata a vállalati hitelekre vonatkozik, tehát a leendő hazai rossz bank a nem teljesítő vállalati kölcsönöket vagy azok egy részét – például a legproblémásabb projekthiteleket – vásárolná meg, hogy onnantól kezdve megpróbálja behajtani őket. A törleszteni képtelen magánszemélyek kölcsöneivel nem foglalkozna, hiszen erre a célra már van egy hasonló intézmény, a Nemzeti Eszközkezelő, ez is egyfajta rossz bank.

Miért tudja jobban behajtani a tartozást a rossz bank, mint egy hagyományos bank?

Azért, mert egy állami tulajdonú rossz bank türelmesebb, mint a profitorientált pénzügyi csoportok tulajdonosai. Átmenetileg nagyobb veszteséget is elvisel annak érdekében, hogy hosszabb távon visszaszerezze a kihelyezett kölcsönt. Felveszi a kapcsolatot az adósokkal, velük együtt kidolgoz egy új törlesztési tervet, kisebb részletekben, esetleg alacsonyabb kamatokkal vagy az eredetinél hosszabb idő alatt próbálja behajtani a tartozást. A rossz bankok sem tudják az összes rossz hitelt visszafizettetni az adósokkal, mert a cégek bizonyos hányada a nagyobb türelem ellenére sem fog tudni törleszteni, de a nemzetközi tapasztalatok alapján több adósságot tudnak rendezni, mint a kereskedelmi bankok.

Ki fogja ezt az intézményt létrehozni?

A rossz bankok szinte mindig állami tulajdonban vannak, részben vagy egészben állami tulajdonú intézményként működnek. Négy évvel ezelőtt, amikor az elképzelés először felmerült, volt olyan információnk, amely szerint nem feltétlenül önálló intézményről lenne szó, hanem például a Magyar Fejlesztési Bank vagy akár a tőzsdén jegyzett, és csak kis állami tulajdonnal rendelkező FHB kaphatná meg a speciális feladatot. A jegybanki nyilatkozatok alapján most inkább az valószínűsíthető, hogy maga az MNB szeretné ezt a tevékenységet ellátni, vagyis a rossz bank a jegybank keretein belül működne.

Mennyibe kerül ez az egész?

Valamennyi állami pénz elengedhetetlen már a szervezet felállításához is, de ennél sokkal lényegesebb, hogy meg kell venni a hiteleket a bankoktól. Korábbi szakmai becslések szerint ez több tízmilliárd, de akár több százmilliárd forintot is jelenthet, attól függően, hogy milyen széles kört érint a mentőakció, és hogy milyen áron jut hozzá a bank a kölcsönökhöz. A Portfólió.hu számításai szerint a közel 1000 milliárdos rossz vállalati hitelállományt 400 milliárd forintért vehetné meg az állam, legalábbis ebben az esetben a bankok sem buknának a tranzakción (mert a hitelek 60 százalékát már veszteségként leírták). Ha csak a bedőlt projekthitelekről lenne szó (itt a legrosszabb, 26 százalékos a törlesztési arány), akkor 170 milliárd forintot kellene az államnak előteremtenie.

Mikor csinál az állam jó üzletet?

Akkor, ha minél olcsóbban jut a bedőlt hitelportfólióhoz. Ha túl drágán veszi át a kölcsönöket a bankoktól, akkor szinte biztosan veszteséges lesz a működése, és ezáltal hosszabb távon is rosszat tesz az adófizetőknek. Ha túl olcsón akar hozzájutni a hitelekhez, akkor a bankoknak nem éri meg, hogy megváljanak a rossz portfóliótól, vagy olyan nagy veszteségük keletkezik az átadáson, hogy az tovább rontja a hitelezési aktivitásukat, és még inkább visszafogja a gazdasági növekedést. A Matolcsy által emlegetett, 2009 végén létrehozott ír NAMA például átlagosan 42 százalékon vette át a rossz hiteleket – ott is vállalati hitelekről, főleg nagy ingatlanfejlesztési projekthitelekről volt szó – vagyis a bankoknak 58 százalékos diszkontot kellett lenyelniük. Az elmúlt négy év alapján most úgy tűnik, hogy az ír állam ezzel jó üzletet csinált: a NAMA nyereségesen működik, és mint pár napja kiderült, sokkal hamarabb be fogja tudni fejezni a tevékenységét, és kifuttatni a teljes portfóliót, mint azt korábban várták.

Hol működik rossz bank a világon?

A PwC-nek volt pár éve egy részletes tanulmánya arról, hogy hol milyen rossz banki modelleket vezettek be, és azok milyen sikerrel működtek. A legtöbb jó példát Ázsiában találni, ott az 1998-as tőzsdekrach után kerültek a magyarországinál is mélyebb gödörbe a bankok és adósaik. Thaiföldön, Indonéziában és Kínában volt, hogy majdnem minden második kölcsön bedőlni látszott, de a Fülöp-szigeteken és Malajziában is sokkal rosszabb volt a helyzet, mint ma Magyarországon. A maláj modell talán az egyik legnagyobb sikersztori: a viszonylag kevés állami pénzből létrehozott rossz bank hét év után nyereségesen fejezte be a működését, mert az egykori adósok végül többet fizettek vissza, mint amennyit a portfólió az átvételkor ért. Az ír NAMA is jó úton halad afelé, hogy pozitív példává váljon: zsinórban a harmadik nyereséges évét zárta, csak tavaly 211 millió eurós profitot termelt, és az indulásnál rendelkezésére bocsátott 30 milliárd eurós közpénzből már 7,5 milliárd eurót visszafizetett.