Milyen válság? Milyen összeomlás?

Csak azért, mert nyugi van, még nem készülődik a következő összeomlás.

Beállt a kellemes nyári hangulat a tőzsdéken is, leginkább az amerikai tőzsdeindexek „álmosodtak” bele a szépen, apró lépésekben haladó emelkedésbe. A volatilitás, azaz árfolyamok és hozamok változékonysága bizonyos mércék szerint történelmi mélypontok közelébe süllyedt, azaz eltűntek a nagy kilengések a tőzsdeindexekből.

Sokan ezt a közelgő, mindent elsöprő vihar előtti csendként értékelik, és minél nyugodtabbak az árfolyamok, annál hangosabban riogatnak a küszöbön álló összeomlással. Nem nélkülöznek ezek az aggodalmak minden valóságalapot, de azért jó néha az alábbi grafikonhoz hasonló, kijózanító ábrákat is nézegetni.

A Financial Times-tól származó ábra az 1929-es nagy válságig visszamenőleg mutatja az S&P500 index éves változékonyságát. Pirossal a 10 legvolatilisebb, azaz legnagyobb kilengéseket hozó év, zölddel pedig a 10 legnyugisabb, a végén szürkével pedig 2014 első fele (a szürke vízszintes vonal pedig az átlag). Mi a legfontosabb üzenet?

• Egyrészt az elmúlt két évben tényleg az átlagtól elmarad az amerikai tőzsdék változékonysága, e tekintetben tehát helyes az érzékelésünk.
• Másrészt ugyanakkor ezek az évek nemhogy nem jelentenek történelmi mélypontot, de még csak a legalacsonyabb volatilitást hozó évek közé sem tartoznak.
• Harmadrészt pedig a részvénypiacok volatilitása az elmúlt 85 év javarészében relatíve alacsony volt Ráadásul ezek a viszonylag alacsony volatilitású időszakok igen hosszasan el is tudnak nyúlni, akár évtizedekről is beszélhetünk egy-egy ilyen periódusnál. Ehhez képest két-három, de még négy-öt nyugalmas év is nagyon rövid időszak.

Mindez persze nem jelenti, hogy akkor még évtizedekig tart majd az emelkedés, de csak azért összeomlást kiáltani, mert pár volatilis év után jött néhány nyugodtabb, igen botor dolog lenne.

Az S&P500 index éven belüli változékonysága 1929 óta. Forrás: Financial Times